Az egész országban elterjedhetnek az aranysakálok és a farkasok

Egyre nagyobb területeket hódítanak meg az aranysakál- és farkasállományok Magyarországon, előbbiek leginkább a Dél-Dunántúlon, utóbbiak a Bükkben terjedtek el. Ugyancsak az Északi-középhegységben telepedett meg állandó jelleggel a hiúz, míg nagy kérdés, hogy a medve, amely tavaly magára irányította a figyelmet, újra nagy számban lesz jelen nálunk, vagy visszahúzódik a Tátrába.

Körülbelül harminc év alatt az aranysakál hazai egyedszáma meghaladta a hat és fél ezer példányt Fotó: 123RF

Kijelenthető, hogy a térségünkben élő három nagyragadozó közül a farkas és a hiúz állandó jelleggel megtelepedett a Bükkben és a környező területeken – tájékoztatott honlapján a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság. Hozzátették, hogy előbbi többször sikerrel is szaporodott a területen, a hiúz esetében ezt egyelőre csak valószínűsíteni tudják.

Jelezték, hogy a farkasnál a jövőben, a már összegyűjtött nagy mennyiségű adat feldolgozása és kiértékelése mellett, az egyedek rokonsági viszonyainak, a szociális hálózatoknak és a területhasználatuk finomabb léptékű vizsgálatára helyezik a hangsúlyt. A nemzeti park természetvédelmi őrszolgálata ezért ezen a telén is nyomon követi a visszatelepült, visszatelepülő nagyragadozókat, és információkat gyűjt a fokozottan védett fajokról.

A tél e szempontból kiemelt időszak, mert – ideális esetben – a hótakarónak köszönhetően könnyebben ráakadhatnak a nagyragadozók nyomaira. A megfigyeléseket jól kontrollálja a terepen működtetett kameracsapda-hálózat.

A nemzeti park az idén január 10–11-én a Bükkben és a Tarna–Lázbérc Tájegységben végrehajtott szinkronszámlálás, a felmérési napoktól független észlelések, valamint a kameracsapdák információi alapján arról számolt be, hogy az év elején egy minimum öttagú falka tartózkodott huzamosabb ideig a Dél-Bükkben.

– Ezzel párhuzamosan a Bükk-fennsíkon és a Dél-Bükk falka által nem látogatott területein legalább további három-négy egyed mutatkozott. Egyéb januári megfigyelések során a dombvidéki jellegű peremterületeken is jelen voltak időszakosan a farkasok. Az éppen most zajló párzási időszak alatt intenzív a farkasok mozgása, nagy területeket járnak be, és olyan helyeken is megjelenhetnek, ahol korábban nem akadtunk nyomaikra, esetleg nem is számítottunk megjelenésükre – fűzték hozzá, Kitértek arra is, hogy a Bükkben ezúttal nem akadtak hiúz nyomára, de a Tarna–Lázbérc Tájegység területén egy példány nyomait sikerült dokumentálni.

Jelezték, hogy – az időjárás függvényében – folytatják a rendszeres információgyűjtést, illetve igyekeznek az összehangolt felmérés módszertanát finomítani.

A medvék, amelyek tavaly nyáron hetekig lázban tartották a hazai sajtót, egyelőre téli álmot alszanak, de az enyhe időjárás miatt hamarabb fel is ébredhetnek. Gombkötő Péter, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság zoológiai szakreferense lapunknak elmondta, hogy egyes egyedek ősszel is mozogtak a térségben, de néhány esetben a faj téli aktivitására utaló bejelentést is kaptak. A klímaváltozás szélsőségesen hat az európai barna medvék telelésére, nyugalmi időszakára is.