Benkő Tibor hangsúlyozta: 25 éve a katonai tábori szolgálatot nem parancsszóra alapították újra„, hanem ”belső indíttatásból, abból felismerésből, hogy a katonáknak szükségük van a lelkészek támogatására.
Rámutatott: a tábori lelkészek munkáját „ugyanaz az odaadás, tenni akarás” jellemzi ma is, mint 25 éve.
„Ők is, akárcsak a katonák, a hazát, a nemzetet szolgálják”.
A miniszter hozzátette: a tábori lelkészek nemcsak a katonákat gondozzák, hanem azok családjait is.
Áder János köztársasági elnök levélben köszöntötte a résztvevőket.
Azt írta: a honvédségben az egyházi jelenlét nem pusztán a vallásukat gyakorlók támasza, hanem „felekezeteken túli lelki gondozás, a sajátos élethelyzethez alkalmazkodó egyedi pasztoráció”.
„A tábori lelkész kísér, segít, meghallgat. Pótolhatatlan munkatárs abban, hogy a katonák mentális egészsége megmaradjon” – fogalmazott.
Felidézte: a magyar alakulatokban minden időkben ott voltak az egyes felekezetek és egyházak képviselői, gondoskodtak a vallásukat gyakorlók hitéletéről, és rendelkezésére álltak mindazoknak, akik folytonos életveszélyben hittel vagy kétkedéssel, de az örök élet képviselőitől vártak biztatást.
Lelkész és katona ma mis mindenekelőtt bajtársai egymásnak. Mindkettejük feladata többszörösen átalakult a 21. századra, de a katona ma is hazája védelmét választja hivatásának, a lelkész pedig támogatja őt e nem könnyű vállalásban – tette hozzá a köztársasági elnök.
Michael August Blume, Magyarország apostoli nunciusa arról beszélt: a tábori lelkészek és a katonák feladatai, kötelességei kiegészítik egymást. A katonák bátorságukat, szakmai felkészültségüket állítják a béke szolgálatába, akár saját életük kockáztatásával is. A lelkészek pedig olyan természetfeletti értékeket képviselnek, melyeket mindenképpen meg kell védelmeznünk, ugyanakkor konkrét és sajátos lelkipásztori gondoskodással szolgálják a katonák és családjaik szükségleteit.
Huszár Pál, a Magyarországi Református Egyház zsinatának világi elnöke szerint a mai, értékválsággal küzdő Európában nagy szükség van a nemzeti hadseregre. Európa nyugati fele ugyanis az „önfeladás veszélyes útját választotta, és minket is magával kíván rántani a megsemmisüléssel fenyegető szakadékba”.