Mélyrepülésben van Salgótarján

Miközben országosan időről időre rekordokat dönt a foglalkoztatás, Salgótarjánban az emberek továbbra is a munkahelyek hiányára, az alacsony bérekre és a jelentős helyi adóterhekre panaszkodnak. Hiába a központi segítség, az önkormányzat a százmilliárdos támogatás ellenére sem tud úrrá lenni a gondokon. Sokak szerint helyben annyira nincs jövőképe az embereknek, hogy a képzett fiatalok sorra hagyják el a szocialista vezetésű várost, és máshol keresnek boldogulást.

A nógrádi megyeszékhelyről elvándorolnak a képzett fiatalok, mert kevés a lehetőség, a munkahely Fotó: Havran Zoltán

Kevés szebb hely van az országban, mint a Karancs, a Medves és a Cserhát találkozásánál fekvő Salgótarjánt körülvevő természeti környezet. A nógrádi megyeszékhely városrészei a Tarján-patak és a Zagyva vízgyűjtőjének két szűk völgyében bújnak meg, a látvány messziről magával ragadó. Az ördög azonban Salgótarján ügyében is a részletekben rejlik, mert ami távolról nézve csábító, az közelebbről már sokkal kevésbé vendégcsalogató, a városban a leszakadás kézzelfogható, ami sokak szerint a három éve, időközi választáson győztes Fekete Zsolt (MSZP) polgármestersége alatt is folytatódott. S ezt nemcsak a kívülről érkezők gondolják így, hanem – minden lokálpatriotizmusukkal együtt – a település lakói is hasonlóan látják a nógrádi megyeszékhely jelenét, a jövőjét pedig még sötétebbnek festik le.

A Beszterce-lakótelep Salgótarján északi részén fekszik, a városrész felújított központját tavaly adták át, a 450 millió forintos beruházást európai uniós források felhasználásával valósították meg. A település vezetése annyira büszke a fejlesztésre, hogy a téren elhelyezett átadókőbe az MSZP-s polgármester és a szintén szocialista területi önkormányzati képviselő nevét és aláírását is belevésették.

Bár a lakótelepen élők elismerik, hogy a központ szebb lett, mint volt, de a fejlesztésről többnyire nincsenek jó véleménnyel. Egy ebédje után a téren sétálgató férfi például arra panaszkodik, hiába kérték, hogy vidám színű térköveket helyezzenek le, a város vezetése szürkét választott. – Ez sokkal inkább való egy köztemetőbe, mint ide – mondja szomorúan, s úgy véli: hasonló a helyzet a tónál átadott fémhíddal is, ami szerinte egy ipartelepre illik inkább. A menet közben a kormányt is kritizáló helybeli általánosságban a városvezetést is bírálja.

A nógrádi megyeszékhelyről elvándorolnak a képzett fiatalok, mert kevés a lehetőség, a munkahely
Fotó: Havran Zoltán

– Nincsenek munkahelyek, éppen ezért sokan elhagyták a települést. Az önkormányzat pedig nem tesz ez ellen semmit, a bérek emelését sem támogatja. Emiatt a legtöbben nagyon nehezen élnek meg, bezzeg a politikusok lubickolnak – jegyzi meg felháborodottan.

Egy másik, egy éve nyugdíjas férfinak valamivel jobban tetszik a tér, de sok szót ő sem veszteget a fejlesztésre, s ő is a munkahelyek hiányára panaszkodik. – Ha valaki mégis talál állást, akkor sok esetben minimálbérért akarják foglalkoztatni az illetőt. Nem sok jövőképe van itt az embereknek, nem is csoda, hogy a legtöbb fiatal nem marad itt – mondja rezignáltan.

Ezek után már meg sem lep, hogy amint egy fiatalasszonyt a városvezetés munkájának értékelésére kérünk, ő is a foglalkoztatási gondokat említi először. – Közepes osztályzatot tudok adni Fekete Zsoltéknak, mert gyárakat és vállalkozásokat nem hoznak ide, pedig nagyon kellenének az új munkahelyek. Ugyanakkor mégiscsak próbálnak valamit javítani a település helyzetén, de ez így kevés – mutat a fejlesztés felé.

A város központjában a kora délutáni időpontnak megfelelően komoly nyüzsgés van, feltűnő azonban, hogy több hajléktalant és kéregetőt látunk, mint babakocsit toló vagy kisgyermekes anyukát. A főtéren még mindig helyet kap az 1919-es Kun Béla-féle tanácsköztársaságnak, vagyis a vörös kommünnek emléket állító katonaszobor, amelynek a vasszerkezetéről egyre jobban mállik a beton. Szembeszökő az is, hogy a központban egymáshoz viszonylag közel négy dohányboltot is találunk.

Az egyik tömbház lépcsőjén egy hajléktalan ücsörög, két szociális munkás megpróbálja talpra állítani, de ő nem mozdul. Arra panaszkodik, hogy fáj a lába. Kicsit távolabb két fiatal nő ül egy padon, beszélgetés közben napfürdőznek. Kérdésünkre elmondják, hogy miközben a város valamelyest szépül, az élet egyre nehezebb Salgótarjánban. A foglalkoztatási gondokra ők is panaszkodnak, de megemlítik azt is, hogy a fizetőképes kereslet hiánya és az adóemelések miatt a kisvállalkozók egyre nehezebben maradnak talpon.

– Sem továbbtanulni, sem szórakozni nem lehet helyben. Innen elköltöznek máshová a fiatalok – fogalmaznak egybehangzóan. Mindent elárul a település helyzetéről az is, hogy amikor másik két fiatal lányt arról kérdezünk, milyen jó helyet lehet a városban lefényképezni, akkor döbbenten csak annyit kérdeznek vissza: „Itt?”

Becsó Zsolt, a térség országgyűlési képviselője szerint érthetetlen, hogy a hatalmas központi segítség ellenére a város vezetése miért nem tudta fejlődő pályára állítani Salgótarjánt.

– Minden feltétel adott volt ahhoz, hogy egy sikeres várost építsenek, a Fekete Zsolt-féle vezetés történelmi lehetőség kapujában volt, de nem élt vele. A Terület- és településfejlesztési operatív programon belül és más, állami támogatásnak köszönhetően összesen 10,7 milliárd forint állt az önkormányzat rendelkezésére, ekkora segítségre a település életében korábban nem volt példa. Ehhez adódott a Modern városok programban elérhető csaknem százmilliárd forintos csomag. S közben több mint 650 millió forint rendkívüli működési támogatást is kapott a város – hangsúlyozza a fideszes politikus, aki ugyanakkor úgy látja, a helyi vezetés ehhez önerőből szinte semmit nem tudott hozzátenni. Szavai szerint nem foglalkoznak a gazdasággal, nem koordinálják a helyi vállalkozók és az állam közötti kapcsolatot sem, a helyi cégeket magukra hagyták, sőt nagyon komoly adóterhekkel sújtották őket.

– Az összkép nagyon elszomorító, lényegében nincs olyan mutató, amelyben ne lennénk az utolsók a megyei jogú városok között. S közben a szakemberek menekülnek az önkormányzattól, a pályázatokat nem tudják megfelelően előkészíteni, komoly csúszások vannak – mutat rá Becsó Zsolt.

Az országgyűlési képviselő ugyanakkor elmondja azt is, a szocialisták amellett, hogy nem működtetik megfelelően a várost, az időnként idelátogató Ujhelyi István európai parlamenti képviselő vezetésével tovább ígérgetnek, és közben az Orbán-kormány ellen uszítanak, teli szájjal szidják a kabinetet. Szerinte ez abszurdum, mert a város felvirágoztatása elképzelhetetlen központi segítség nélkül.

A kormánypárti politikus úgy látja, hogy a település már nem a 24., hanem a 27. vagy a 28. órában van, és csak gyökeres változás után, egy új városvezetéssel, sziszifuszi munkával lehet fejlődő pályára állítani. Becsó Zsolt döbbenetesnek tartja, hogy helyben egy sor szolgáltatást nem lehet megfelelő színvonalon elérni, amit az emberek a közeli Szlovákiában vagy Egerben, esetleg Budapesten vesznek igénybe.

– Nem véletlen, hogy ezek a városok Hatvannal és Gyöngyössel kiegészülve elszipkázzák a tehetséges, rátermett, nyelveket beszélő, fiatal szakembereinket. S ha ők mennek, akkor megy velük a jövő is. A probléma pedig itt marad, emiatt egy időzített szociális bombán ülünk, amit komplex programmal kell kezelni az állam segítségével – fűzi hozzá.

A salgótarjáni városvezetés lapzártánkig nem válaszolt kérdéseinkre.