Baloldali pártok és muszlim szavazóik különös nyugat-európai szövetsége

A nyugat-európai baloldali pártoknak azon törekvéséről jelentetett meg egy tanulmányt a Migrációkutató intézet, amelyet a fenti tömörülések a muszlim bevándorlók szavazataiért folytatnak.

Tongi, 2015. janur 9. Hvk szzai vesznek rszt a pnteki imdsgon a Dakktl szakra fekv Tongi vrosnak utcjn a hrom napos imdsg els napjn, 2015. janur 9-n. A mekkai haddzs utni msodik legnagyobb muszlim vallsi gylsre mintegy ktmilli hazai s klfldi hvt vrnak. (MTI/EPA/Abir Abdullah) Fotó: MTI/EPA/Abir Abdullah

Zibouh már évekkel korábban megállapította, hogy

a fiatal muszlimok Brüsszelben „olyan választói tömböt képviselnek, amelyet a jövőben nem lehet figyelmen kívül hagyni”; tekintettel azóta is bővülő arányukra, e tétel napjainkban sokszorosan igaz.

A nyugat-európai muszlim lakosság és a baloldali értékek

Sara Silvestri politológus érdekes megállapítást tett egy 2009-es tanulmányában. Eszerint „általánosságban megfigyelhető tendencia, hogy a muszlimbarát hozzáállás az európai zöld és baloldali pártok körében kiemelkedő”. Silvestri ehhez azt is hozzátette, hogy ugyanezen pártok más vallásokkal szemben – példának okáért a katolicizmussal szemben – kimondottan ellenségesek.

A tanulmányban feltették a kérdést, hogy

bár az európai muszlim lakosság bizonyos kérdésekben – így az abortusz, a zsidóság megítélése vagy a melegjogok – gyakorta az erősen jobboldali európaiakkal azonos nézeteket vall, akkor vajon miért nem a jobboldalt támogatják ezek a muszlimok?

Az biztos, hogy „muszlim felülreprezentáltságról” nem lehet beszélni a konzervatív táborban.

Jytte Klausen, a Brandeis Egyetem politológusának interjúi szerint a jobboldaltól elsősorban annak keresztény identitást hangsúlyozó elemei riasztották el a muszlim politikusokat: „Azon muszlimok, akik egyébként a konzervatív pártokat támogatták volna, nem érezték elfogadottnak magukat a jobboldal, elsősorban annak azon eleme miatt, hogy a keresztény identitást a nemzeti identitás részének tekinti”. Eközben a baloldal is ellentmondásos választás lehet: „Francia muszlim [politikusok] keserűen panaszkodtak a Szocialista Párt vallásos önkifejezéssel szembeni türelmetlensége”, illetve a baloldal abortuszra és melegjogokra való nyitottsága miatt.

Egy 165 európai muszlim politikus és vezető aktivista körében a vallásosság fontosságát vizsgáló felmérés arra jutott, hogy még az iszlámot „nem fontosnak” tartó muszlimok is nagyon alulreprezentáltak a jobboldali pártok körében.

Muszlim antiszemitizmus és a baloldal

A nyugat-európai baloldal tudatos taktikával igyekszik elnyerni a muszlim szavazatokat. Releváns felmérések szerint a nyugat-európai muszlim szavazók döntő többsége a baloldali pártokat preferálja. A mozgósításban kiemelt szerepet játszanak az erősen konzervatív muszlimok, akik minden vallásosságuk ellenére a szekuláris, progresszív pártokat preferálják.

A muszlim szavazók baloldali mozgósításában alkalmanként valóban a legszélsőségesebb antiszemiták is szerepet kaptak. 2010-ben botrány kerekedett az Egyesült Királyságban, amikor kiderült, hogy két munkáspárti politikus, Harriet Harman és Ed Miliband egy rendezvényen szólalt fel Azad Alival, az Islamic Forum of Europe (IFE) szóvivőjével, ismert szélsőségessel. Az IFE honlapja számos antiszemita tartalmat vonultatott fel: Izraelre „cionista terrorállamként” utalt, maga Ali pedig nyilvánosan is kifejezte támogatását a Hamász vezetője, Ismail Haniyeh iránt.

ORBÁN VIKTOR: JÖVŐBELI BALOLDALI SZAVAZÓKAT IMPORTÁLNAK EURÓPÁBA

Európa gazdag és gyenge, ami talán a legveszélyesebb párosítás, mondta Orbán Viktor az Európai Néppárt egy korábbi kongresszusán. A miniszterelnök szerint az európai élet nem tartozik az alapvető jogok közé, és az, hogy áldozatként tekintünk a bevándorlókra, nem szabad, hogy minket tegyen áldozattá.

2004-ben Ken Livingstone, a Munkáspárt londoni főpolgármester-jelöltje Yusuf al-Qaradawi muszlim hitszónokot, a Muszlim Testvériség hírhedten homofób és antiszemita tagját hívta meg a kampányában szónokolni. Maga Livingstone 2005-ben „háborús bűnösnek” nevezte Ariel Saron izraeli miniszterelnököt, s az elmúlt évek során, immár ex-főpolgármesterként sem mentes antiszemita botrányoktól. Nyugdíjba vonulása óta számos alkalommal megismételte – egyébként már a ’80-as években is vallott – nézetét, miszerint Adolf Hitler német diktátor „cionista” lett volna.

London jelenlegi pakisztáni származású, munkáspárti főpolgármestere Sadiq Khan 2001-ben jogászként védte Louis Farrakhan – szélsőséges nézetei miatt az Egyesült Királyságból kitiltott – afroamerikai muszlim hitszónokot, akit extrém zsidóellenes megszólalásai ellenére sem tartott antiszemitának. Főpolgármesterként ugyan tett bizonyos lépéseket az egyre inkább elharapózódó antiszemitizmus londoni visszafogására, ezzel párhuzamosan a brit sajtóban számos szélsőséges iszlamistával ápolt korábbi kapcsolatát feltárták.

Antiszemita botrányok a brit Munkáspártban

Az elmúlt két év pedig a brit Munkáspárt „antiszemita-botrányainak éveiként” jellemezhető. 2016 augusztusában a Munkáspárt kénytelen volt visszahívni Naz Shah pakisztáni származású parlamenti képviselőjét, mert a politikusnő közösségimédia-oldalán brit-izraeliek Amerikába „deportálására” tett javaslatot. 2018 márciusában arra derült fény, hogy a párt elnöke, Jeremy Corbyn egy olyan baloldali, palesztin ügyet támogató közösségimédia-csoport tagja volt, melynek felületén klasszikus antiszemita képeket és összeesküvés-elméleteket osztottak meg. Ugyanabban a hónapban kiderült, hogy Corbyn egy 2012-es közösségimédia-bejegyzésében egyantiszemita graffiti eltávolítása ellen szólalt fel.

Jeremy Corbyn
Fotó: MTI/EPA/Facundo Arrizabalaga

2018 májusában izraeli lapok jelentették, hogy Corbyn 10 éve kapcsolatot ápol Paul Eisen történésszel, közismert holokauszt-tagadóval. Corbyn és Eisen közöskonferencián is részt vett, mely az izraeli-palesztin konfliktus arab civil áldozatairól emlékezett meg. 2018 augusztusában egy 2013-as beszéde került nyilvánosságra, melyben kifejtette, hogy a „brit cionisták” „nem értik a brit humort”, „dacára annak, hogy már generációk óta itt élnek”, ám ígéretet tett rá, hogy mind a brit humort, mind pedig a történelmet „meg fogjuk értetni velük”.

A Munkáspárt 2016-ban belső vizsgálatot kezdeményezett a pártban tapasztalható antiszemitizmus ügyében. A vizsgálatot Shami Chakrabarti bengáli származású felsőházi tag, a brit sajtó szerint Corbyn „közeli barátja” vezette, és arra jutott, hogy nincsen antiszemitizmus a pártban, ellenben a „cionista” kifejezést a párt politikai ellenfelei „eltulajdonították”, és általánosságban a zsidókra használják.

A legnagyobb brit zsidó hitközség, a Board of Deputies of British Jews 2018 márciusában közleményt adott ki, mely szerint Corbyn „rendszeresen antiszemiták oldalán mutatkozik, de mindig azt állítja, hogy nem látta vagy nem hallotta őket”. 2018 szeptemberében felmérés készült a brit zsidóság körében, mely arra jutott, hogy 85%-uk antiszemitának tartotta Corbynt.

A teljes elemzést IDE KATTINTVA olvashatják.