Fotó: Reuters
A magvak csírázóképessége Gyulai Ferenc szerint függ a növényfajtól, a mag minőségétől és korától, valamint a tárolás körülményeitől. A csírázóképességet segíti, ha a magokat légmentesen elzártan, száraz állapotban, hűvös, sötét helyen tárolják. Ez a képesség azonban az idő múlásával exponenciálisan csökken, mert a maghéj falában viasz rakódik le, az enzimek inaktiválódnak, a magban lévő zsírok és olajok avasodnak. Vizsgálatok szerint a megfelelően tárolt búza csírázóképessége tíz év alatt 20-30 százalékkal csökken. Azaz, a tízéves búza háromnegyed része marad csíraképes. Éppen ezért a múmiabúzák és más, több ezer éves magok csírázásáról szóló szenzációs bejelentések érdekesek, de hamisak.
A gyommagvak jóval tovább megtartják a csírázóképességüket, mint gabonák. Vályogtéglákban talált száz-százötven éves magvak között is maradtak életképesek. Különleges körülmények között a gabonafélék, ha nem is évszázadokig, de viszonylag hosszú ideig megőrzik csírázóképességüket. Ellenőrzött adatok szerint az 1955-ben lebontott nürnbergi városi színház 1832-ben lerakott alapkövében talált árpa és zab csírázóképesnek bizonyult, és azóta is fajtafenntartó termesztésben vannak.
A legrégebbi csírázó búzaszemek ennél fiatalabbak, 1877-ből valók és magyar eredetűek: a Bécsi Egyetem Növénytermesztési és Növénynemesítési Intézetének maggyűjteményében 1967-ben légmentesen lezárt üvegben a közönséges búza apró, piros szemeit találták, feliratuk szerint Stuhlweissenburger (székesfehérvári), valószínű bánáti eredetű fajhoz tartoztak. Alacsony hőfokon folytatott csírázási kísérletekkel néhány szemet „életre keltettek”. A szemeket felszaporították, és azóta fajtafenntartó termesztésben tartják. Hazánkba is került ezekből a magokból.
Ha legfeljebb másfél száz évig tud kicsírázni a búza, akkor mi értelme van a magbankoknak? A gödöllői professzor szerint elvileg száz vagy még több évig csak akkor marad csírázóképes a búza és egyéb növényfaj magja, ha azok nedvességtartalmát jelentősen csökkentik, és folyamatosan mínusz 20 Celsius-fok alatt tartják. Természetesen időnként ezeknek az életképességét csíráztatással ellenőrzik, belőlük növényeket is nevelnek, majd azokból magokat fognak, hogy az ismert módon újra betárolják. A Spitzbergákon létesített nemzetközi magbank célja, hogy minél több magtermő növényt konzerváljanak. Azért ott, mert a fenti északon a folyamatos hűtés könnyebben biztosítható.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!