Ezúttal az olasz köztelevíziónak nyilatkozva akart kellemetlen perceket okozni Jean-Claude Juncker Orbán Viktornak. Az Európai Bizottság luxemburgi elnöke azt mondta: nem érdekli az ellene folytatott kampány, sokkal jobban aggasztja, hogy a magyar miniszterelnök „a túlzott nacionalizmus lejtőjén halad, másokkal szemben politizál, elutasít másokat, nem enged be szerencsétleneket, mivel a menekültek mindenekelőtt szerencsétlenek, (...) és én az idegengyűlölet minden formáját ellenzem”. Jean-Claude Juncker szerint ez a fajta nacionalizmus és mások elutasítása háborúhoz vezet.
Minderről megkérdezték Orbán Viktort is, aki egy mondattal reagált minderre: aki Marx-szobrot koszorúz, az idegengyűlöletből ne oktasson senkit, mert az idegengyűlölet nagymesterét Karl Marxnak hívták.
Mint ismert, Jean-Claude Juncker, az EB kereszténydemokrata (!) elnöke ott volt és koszorúzott a Karl Marx születésének 200. évfordulójára rendezett ünnepségen.

Fotó: Reuters
Marx és az antiszemitizmus
Thierry Wolton neves újságíró, történész, a kommunizmus talán legismertebb francia kutatója írt nemrégiben a Le Figaróban a baloldali antiszemitizmus újjáéledésről. a baloldali, magukat – szavakban – a progresszió híveinek mondó gondolkodók számára a „zsidó” azonos volt a plutokrata fogalmával, akit az osztályharc során meg akartak semmisíteni. Azt is hozzáteszi, hogy a baloldali antiszemitizmusról jóval kevesebbet beszélnek, mint a szélsőjobboldali antiszemitizmusról. Pedig az ipari forradalom hajnalán, a XIX. században a baloldal alapozta meg az antiszemitizmust, amely aztán gyorsan elterjedt Európában. Az is megfigyelhető, hogy a zsidók elleni gyűlölet a kapitalizmussal együtt terjedt Európa-szerte, egy újfajta antiszemitizmus alakját öltve.
A baloldal szemében ugyanis a zsidók testesítették meg az igazi „burzsoát”, azt, aki a legtöbb hasznot húzza a kapitalizmusból, akinek nincsenek nemzeti gyökerei, egyfajta hontalan kapitalista. Wolton rámutat, hogy a baloldal legünnepeltebb filozófusa, Karl Marx megrögzött antiszemita volt. 1843-as „Zsidó kérdés” című írásában azt feszegeti, hogy a judaizmus valós lényege a gyakorlati és személyes szükségletek ellátása, alapja a kereskedelem, profán istene a pénz és az egoizmus.