Lovász László: Végső soron a cél – a magyar tudomány sikere – közös

Elfogadható kompromisszum lenne a Magyar Tudományos Akadémia részéről, ha a kormány is beleszólást kapna a kutatási irányok meghatározásába.

Forrás: Válasz online

Mi továbbra is amellett érvelünk, hogy ne vegyék el tőlünk az intézeteket. Az Akadémia továbbra is a legnagyobb elfogadottságú közintézmény, amely így egyrészt súlyt ad az intézeteknek, másrészt minőségbiztosítási feladatokat is ellát. Közvetlenül eddig sem szóltunk bele az intézethálózat irányításába, az új struktúra viszont garantálná, hogy ne is tehessük. A kormány is beleszólást kap az ott folyó kutatási irányok meghatározásába a jövőben. Ez elfogadható kompromisszum a részünkről, s a miniszter részéről is tapasztaltam nyitottságot ez ügyben.

– Egyébként valóban Aranycsapat az intézményhálózat, ahogy korábban mondták? Nemzetközi publikációk, idézettség tekintetében például Csehország, Litvánia és Ciprus is megelőz minket.

Ha úgy vizsgáljuk a kérdést, hogy egy befektetett euróra vetítve mennyi publikáció jut, akkor ez bizony Aranycsapat, akkor egyértelműen az élvonalban vagyunk. A húszmilliárd forintot sem éri el az éves összeg, amelyről beszélünk. Nagyon alacsonyak nálunk a kutatói fizetések, így pedig nehéz vezető kutatókat idevonzani. A fiatalok másod- és harmadállásokat is vállalnak, hogy meg tudjanak élni, vagy elmennek külföldre. Ez a helyzet visszaveti az eredményességet. Remélem, nem lesz tömeges exodus. A tudomány nemzetközi, az emberek nem ott dolgoznak, ahol születtek, hanem ahol az ötleteiket meg tudják valósítani. Magyarország viszont a körforgásnak ma csak a kibocsátó részében játszik szerepet. Olyan kutatóhelyre van szükség, ahol jó a légkör és világszínvonalú a kutatás, ahova szívesen visszajönne a fiatal kutató is.

Vannak ráadásul olyan kutatások, amelyeket ha tetszik, ha nem, csinálni kell. Magyarországon az agrárkutatásokat nem lehet elhanyagolni. A legfontosabb természeti erőforrásunk. A víztudományi kutatásokat sem hanyagolhatjuk el – már csak a klímaváltozás fenyegetése miatt sem. Ezek nem kecsegtetnek nemzetközi sikerrel, de fontosak. Az alapkutatások létjogosultságát talán sikerült is elfogadtatnunk.

Lovász László kijelentette: A kutatás-fejlesztésbe a jelenleginél több pénzt kellene befektetni. Egy részét az akadémiai hálózatban, más részét az egyetemeken. Ehhez azonban nem kell elcsatolni az Akadémiától a kutatóintézeteket. Ha jelentős pluszpénz van innovációra, semmi kifogásunk az ellen, hogy a kormány célzottan adjon arra forrásokat. Olyan kutatásokra, amelyeket fontosnak ítél.

– Lehet, hogy a társadalomtudományi intézetek balos szerzői miatt orrolt meg önökre a kormány?

– Valóban nem volt szerencsés, hogy amikor olyan szakcikkek megjelentek, amelyek ellentétben álltak a kormány által vitt iránnyal, akár kritizálták is azt, a sajtó egy része úgy kommentálta a jelenséget, hogy „az Akadémia földbe döngölte a kormány politikáját”. Nem erről volt szó, mindenesetre ha a kormány illetékesei ilyen cikkekből értesülnek arról, hogy volt egy kutatás, az növeli a feszültséget.

– Ön egyébként melyik kategóriába tartozott a csetepaté előtt? Zsigerből kritizáló vagy a kormányközeli?

– Egyikbe sem. A gondolkodó ember ne zászlók alatt masírozzon. Sem híve, sem zsigeri ellensége nem vagyok senkinek.

Magánemberként egy sor kérdésben támogatandónak láttam a kormány tevékenységét az elmúlt kilenc évben, más ügyekben pedig nem – a közvéleményre mindenesetre pozíciómból fakadóan az a téma tartozik, amelyről tudható, hogy elleneztem: az akadémiai kutatóhálózat elvétele. A célom meg tényleg csupán annyi, hogy a tudományos kutatások a legjobb feltételek mellett folyjanak, hogy az akadémiai intézményhálózat működni tudjon.

– Ha mégsem ér el eredményt és a kormány egyszerűen elveszi önöktől az intézeteket, lemond?

– Ha most azt mondanám, lemondok, az vajon csábítaná vagy elrettentené az illetékeseket? Maradjunk inkább abban: csak akkor gondolkodom el ezen a lehetőségen, ha lesz miért.

A teljes interjút IDE KATTINTVA olvashatják.