Indul az ’56-ot követő megtorlások feltárása

Az 1956-os forradalmat követő kommunista megtorlás további részleteire derülhet fény, miután a Nemzeti Emlékezet Bizottsága a kegyetlenkedések több kiemelt pontját is tervezi megvizsgálni, és országos perkatasztert készítenek az időszakról — tájékoztatta a Magyar Nemzetet Máthé Áron, a bizottság elnökhelyettese. A leszámolásoknak eddigi ismereteink alapján több mint kétszázan estek áldozatul, tízezreket fogtak perbe és/vagy kínoztak meg.

A forradalom kormányfőjének szobránál vezető politikai és közéleti szereplők koszorúztak Fotó: Teknős Miklós

– Vidéken volt a legkegyetlenebb az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő megtorlás. Bár a fegyveres ellenállás az ország legtöbb részén mindössze néhány hétig tartott, azután pedig a lakosság passzív ellenállással – egyebek mellett sztrájkokkal, munkástanácsokkal, valamint nő- és néma tüntetéssekkel – fejezte ki tiltakozását a szovjet megszállás ellen, a kommunista rezsim velük szemben is brutálisan fellépett: a kétszázon felüli kivégzés mellett tízezreket fogtak perbe, ítéltek el, internáltak vagy vertek félholtra – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) elnökhelyettese. Szavai szerint Kádár János bábkormánya a kezdetektől fogva megpróbált jogi keretrendszert adni a megtorlásnak statárium és népbíróságok felállításával.

– Jelentős mértékű volt a jogon kívüli megtorlás is, a NEB-nek a Viharsarokban történt eseményekről készített dokumentumfilmjében a korabeli szemtanúk, áldozatok elmondják, hogy a pufajkások közölték velük: „Csak a bőrükkel” kell elszámolni. Jellemzően nem érte őket semmilyen retorzió, pedig pél­dául Békés megyéről tudni lehetett, hogy ott különösen szadisták voltak a karhatalmisták – fejtette ki a történész, aki Miskolcot, a tatabányai szénmedence környékét, valamint a balatonkenesei „halálüdülőt” is különösen borzalmas események helyszíneként említette.

A forradalom kormányfőjének szobránál vezető politikai és közéleti szereplők koszorúztak
Fotó: Teknős Miklós

– A kenesei honvédüdülőben egy rendkívül kegyetlen pufajkáscsoport vert tanyát, s bár nem gyilkolták meg az odahurcolt áldozataikat, a szerencsétleneket gyakorlatilag meghalni küldték haza a súlyos bántalmazások után – fogalmazott Máthé Áron. Kifejtette: Tatabányán azért bontakozott ki újból fegyveres ellenállás különböző önvédelmi csoportok részéről, mert a pufajkásoktól gyakorlatilag senki sem volt biztonságban. A karhatalmisták ott olyan brutalitással jártak el, hogy – kivételes esetként – közülük többeket és néhány rendőrt is bíróság elé állítottak a sajátjaik. Természetesen egészen enyhe ítéleteket kaptak, az egység vezetője pedig pártkar­riert futott be, temetésénél díszőrség állt.

A NEB elnökhelyettese elmondta: a megtorlás több további kiemelt pontját tervezik megvizsgálni, amelyből akár országos projekt is lehet, és fény derülhet a kommunista rezsim kegyetlenkedéseinek eddig kevésbé ismert oldalára. Még harminc évvel a diktatúra bukása után sem látni, tulajdonképpen hány olyan per volt, amelyeket az 1956-os cselekmények miatt indítottak, ugyanis rengeteg esetben működött a köztörvényesítés. Tehát nem politikai okokkal fogták perbe az illetőt, hanem bűncselekményeket akasztottak a nyakába, egyebek mellett fegyveres rablás vagy gyilkosság koholt vádját. A Nemzeti Levéltárral közösen az egész országra kiterjedően nekiálltak egy 1956-os perkataszter kialakításának.

Az ’56-os vértanúk tegnapi emléknapján, Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének 30. évfordulóján az egykori miniszterelnök szobránál Máthé Áron a NEB nevében koszorút helyezett el. A kormány nevében Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere, Kövér László házelnök nevében Tóth László, az Országgyűlési Őrség parancsnoka, a fővárosi önkormányzat nevében pedig Szeneczey Balázs főpolgármester-helyettes koszorúzott, s mások mellett lerótta tiszteletét Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsa elnöke is.