Rohamcsónakkal a határ mentén

Tizenöt-húsz fős csoportokban, akár gumicsónakkal próbálnak meg átjutni a migránsok azokon a határszakaszokon, ahol a természeti adottságok miatt nem épülhetett ki kerítés. A katonák és a rendőrök vízi és szárazföldi erőkkel is védekeznek. A Magyar Honvédség június elejétől ismét emelt létszámmal, váltásonként kétszáz, összesen mintegy ezer katonával szolgál a déli határon.

Folyamatos járőrözés a Ferenc-csatornán. Az illegális bevándorlók a vízi útvonalon is gyakran próbálnak bejutni hazánkba Fotó: Kurucz Árpád

Zentai László szerint olyan ez, mint az autóriasztó. Ha látják, hogy van, nem mernek bűnözni – mondja az ezredes, miközben felgyorsulva szántjuk a vizet. A migránsok és az őket segítő embercsempészek persze mindig változtatják az útvonalat, hogy ne lehessen őket kiszámítani. Ezért folyamatos jelenlétre van szükség a szárazföldön és a vízen, éjjel és nappal.

A katonák tizenkét órás szolgálatban dolgoznak, három váltásban. Tizenkét óra szolgálat után ugyanennyi pihenés jön, majd tizenkét óra készenlét. Az utóbbi azt jelenti, hogy bármikor menni kell a helyszínre, ha riasztás érkezik.

Hőkamerák földön és levegőben

Lassan visszaérkezünk a Ferenc-csatorna hídjához, hogy továbbhajtsunk arra a szárazföldi határvédelmi szakaszra, ahol szintén nincs kerítés. A rocsóból autóba, terepjáróba ülünk, hogy megtekintsük a Ferenc-csatornától Budzsákon és Hódunán keresztül a Dunáig tartó útszakaszt, amely szintén szigorú zár alatt áll. Az út mentén százméterenként találkozunk a kettesével járőröző katonákkal.

Néhányuk fejét a kalapjukra helyezett sűrű háló védi. – Az esőfelhőnél sokszor veszélyesebb a szúnyogfelhő – jegyzi meg Zentai ezredes, amikor a furcsa kiegészítőről kérdezem. Az erdős területeken, a kiöntött árterek mentén sok a vérszívó, a szúnyogok mellett gondot jelentenek a kullancsok is, ezért kapnak a katonák különféle riasztószereket – tájékoztat a 2. század parancsnoka.

Az út mellett felállított sátrakban, más néven a járőrbázisokon tartják a katonák úgynevezett napos zsákjait is, amiben benne van minden, ami 12 órára kell. Van, aki napi 15-20 kilométert gyalogol, gyakran hőségben vagy esőben, ilyenkor elkel a váltás ruha, négy-öt liter víz és elegendő élelmiszer. A bázissátorban természetesen kézfertőtlenítő szerek is vannak, ha pedig baj érne valakit, azonnal a helyszínre hívható egy katonai mentőautó felcserrel. Szerencsére erre még nem volt szükség – nyugtat meg a parancsnok.

A hódunai úttól néhány kilométerre van a határ, közben erdős területek és szántóföldek is vannak. Egy búzatábla mellett állunk meg. – Itt technikai felderítés folyik, radarokkal is megfigyelik a területet – mutat a távolba Zentai ezredes. Az égen sötétkék ballont pillantunk meg.

Ezt a rendőrség használja, hogy a levegőből is kamerával, hőkamerával pásztázhassa a határ környékét. Több mint száz ember, gyalogosan és gépjárművekkel látja el itt a határvédelmi feladatot. A honvédség a szárazföldi szakaszon is folyamatosan felderítő erőkkel támogatja a rendőrség tevékenységét, radarokkal, éjjellátó készülékekkel.

Elbizonytalanodtak az embercsempészek

Hogy hány migráns jelent meg ezen a szakaszon, arról a katonák nem beszélhetnek, a rendőrségi adatbázis viszont árulkodó. A Police.hu szerint június elejétől, amióta katonák is vannak a határon, több mint 220 migránst kellett feltartóztatni és átkísérni az ideiglenes határzár kapuján, 57 esetben be kellett avatkozni a tiltott határátlépőkkel szemben.

Arra a kérdésünkre, hogy egyes vélemények szerint nyáron nem fokozódott a migrációs nyomás, több választ is kapunk. Nem semmittevéssel telik az időnk, mindennap van feladat – szögezi le Zentai László. Mivel a kerítéssel kiépített szakaszokon szinte lehetetlen átjutni, nyilván itt kevesebben is próbálkoznak.

A sikeres határvédelemnek köszönhetően a környékbeli településeken sem találkoznak már bevándorlókkal. A migráció hatásait azért sem érzékelik a falvakban élők, mert az elfogások közvetlenül a határ közelében történnek.

Jó a kapcsolat a helyiekkel – hangsúlyozza Zentai ezredes. Az a tapasztalat, hogy az elmúlt négy évben jelentősen nőtt a közbiztonság is ott, ahol megjelentek a határvédelmi erők. Amikor a Dunántúlon vettem részt a határvédelmi szolgálatban, a zalaiak például arról számoltak be, hogy megszűntek a korábban sajnos gyakori fenyőfalopások. Hasonlóan működik ez Hercegszántón és a környékén is – jegyzi meg a parancsnok.

Mint mondja, a sikeres határvédelmi munka elbizonytalanította az embercsempészeket is. A szigorúbb őrzés miatt ma már sokszor az úgynevezett „sétáltatók” nem is kísérik a csapatokat, csak megmutatják nekik, merre menjenek, illetve merre kerülhetik ki a kerítést, aztán továbbállnak.

Persze találkoztak már olyanokkal, akik filmeztek, fényképeket készítettek a határvédelmi erőkről. Ez egy állandó küzdelem az embercsempészek és a határvédők között, a felek egymást próbálják kijátszani. Szerencsére ma már az őrzők állnak nyerésre, nem juthat át senki. Ezekben a szektorokban azonban nagyobb készenlétre van szükség. Ezért is kérte a rendőrség, hogy a megnövekedett nyári közbiztonsági feladataik miatt a katonák segítsék ki a határszolgálatot.

Komfortos élet a konténerben

A „Közös akarat 2019 nyár” elnevezésű feladatban június elsejétől mintegy ezer fő teljesít a biztosítással együtt szolgálatot a honvédségtől a déli határvédelemben a Csongrád és Bács-Kiskun megyei szakaszon. A nyári feladatellátás előtt a hadsereg készenlétet tartott fenn a helyőrségekben, hogy a katonák huszonnégy órán belül képesek legyenek megérkezni a határra.

Riasztás esetén hat órán belül a laktanyában kellett lenni, hogy indulni tudjanak az arra kijelölt személyek az állományból. Az ezerfős határvédelmi létszám egyébként nemcsak a járőrözőkből tevődik össze, hanem azokból is, akik a logisztikai feladatokat, az élelmezést, a szállás biztosítását látják el, illetve a vezető törzsekből.

A hercegszántói konténerbázist Farkas János százados, a 4. század parancsnoka mutatja be. A bázis 150 fő elhelyezésére alkalmas. Ezenkívül még Kelebiánál, Bácsalmásnál, Madarasnál vannak ilyen konténerbázisok. Az itteni légkondicionált szobák négyágyasok, az étkező mellett irodák és természetesen vizesblokkok is vannak a szálláshelyen.

A katonák a pihenőidőben sportolhatnak is, van konditerem futógéppel, játékterem pingpong-, biliárd- és csocsóasztallal, és széles sávú interneten is tarthatják a kapcsolatot az otthoniakkal. A bázison mosógépekkel, szárítókkal, bakancsmosókkal tisztíthatják a katonák a ruházatukat. – A XXI. századnak megfelelő ellátással, kiszolgálással találkozhatnak itt a honvédek – büszkélkedik Farkas János. Hasonló viszonyok csak Afganisztánban voltak, de azok a konténerek páncélozottak. Erre azonban szerencsére itt nincs szükség.

A táborból távozva furcsa kis kioszkra leszünk figyelmesek. A bódé tetején virít a napfényben a felirat: „Angyalbőr Büfé”. Az előtte álló asztaloknál csak két angyalbőrbe öltözött férfi kávézik. A többiek pihennek vagy a szolgálati helyükön vannak. Őrzik a határt.