Nyaraljon ön is Pest-Budán!

Egy nemrégiben publikált felmérés szerint a magyarok 67 százaléka tervezi, hogy elmegy nyaralni az idén. De mivel üthetik el az idejüket azok, akik anyagiak híján vagy mert valamilyen fontosabb dologra gyűjtenek, esetleg más okból nem tudnak elutazni a szabadságuk idején, mondjuk Budapestről. Nem is hinnék, mennyi mindennel.

A Nehru-parton remek ülőalkalmatosságok várják a pihenni vágyókat Fotó: Arpad Kurucz

Az India első miniszterelnökéről elnevezett Nehru-part a Petőfi híd és a Bálna között található, a szerkesztőség és a Belváros között közlekedve viszonylag gyakran járok arra. Ez a pesti Duna-part egyik legjobb helyén húzódó terület nem is olyan régen még igencsak lepukkant volt, a 2016-os felújítás óta azonban megtelt élettel: a padokon, a nagy színes ülőalkalmatosságokon és a fűben szinte mindig sokan olvasnak vagy sütkéreznek, a bekerített EU-szabványos játszótér, a sportpályák és a görpálya mellett se nagyon lehet úgy elmenni, hogy üresen kongana. Nem csoda: a Duna egy karnyújtásnyira, a panoráma a Gellért-hegyre, a Várra és a patinás Szabadság hídra egyszerűen fantasztikus, és még a közlekedés is szuper, hiszen a 2-es, a 4-es, 6-os villamossal, a 15-ös busszal, a csepeli HÉV-vel és még BKK-hajóval is elérhető. Mindennek köszönhetően sokan felfedezték már a helyet, ami ily módon nem csak a közelben lakók között vált mára népszerűvé.

Márta azonban, ez a középkorú hölgy, aki ezen a kánikulai hétköznap délután fürdőruhában, hason fekve olvas egy nagy málnaszín törülközőn, tősgyökeres ferencvárosi, és erre éppoly büszke, mint arra, hogy – mint fogalmaz – Budapest mostanra minden igényt kielégítő szabadidőközponttá vált. A jól megérdemelt nyári szabadságát helyben eltöltő pedagógus azt mondja, ilyenkor igyekszik bepótolni, amit év közben elmulaszt: sokat jár múzeumba, moziba, fürdőkbe, de céltalanul is szívesen sétálgat a városban, sőt nemrég tervbe vette, hogy Budapest külső kerületeivel is közelebbi kapcsolatba kerül, mert őszintén szólva hiába ez a szülővárosa, vannak fehér foltok, ahol még soha nem járt. – Évente emberek milliói jönnek Budapestre turistáskodni, de az, hogy mi legyünk turisták a saját fővárosunkban, sokaknak még szokatlan gondolat – teszi hozzá, és milyen igaza van!

Elköszönök tőle, és elhaladok egy csoport mellett, amelynek tagjai a kínai tai-csi mozdulatait gyakorolják. Nem messze tőlük szerelmespárok bújnak össze, mások galambot etetnek. A játszótérhez érve egy fiatal édesanyára leszek figyelmes, akihez mintha négy gyerek is tartozna, de miután bemutatkozom, kiderül, csak kettő az övé, kettő Vas megyei barátaiké, akik éppen egy kis „énidő” gyanánt kiállításra mentek a Nemzeti Múzeumba. Mivel pedig nem voltak még a megújult Várkert Bazárban, egyúttal arrafelé is sétálnak majd haza, végig a budai oldalon, hogy onnan is megcsodálják ezt a gyönyörű várost – mondja Emese. A kisgyermekes édesanya és a férje rendszeresen járják Budapestet a kicsikkel is. Ismerik a legjobb játszótereket, a Nehru parki mellett az Olimpia parkban lévő „vizezős” a négyéves Márk és a hároméves Lili kedvence, de a csillaghegyi és a Római strand is nagy favorit. Sokszor csak egyszerűen átkerekeznek a Szabadság hídon a Gellért térig, és onnan fel a csúszdás játszótérre. Emese szerint a városon belül is nagyon sok lehetőség van a szabadidő eltöltésére, nem kell feltétlenül elutazni, mert aki a vizet szereti, éppúgy talál programot, mint aki a hegyekért vagy a kultúráért rajong. – Csak rajtunk múlik, hogy feltaláljuk-e magunkat, és nem is kell feltétlenül sok pénz ehhez. Én benne vagyok több gyerekkel utazós Facebook-csoportban, és nem is értem, miért csak több ezer eurós ajánlatokkal bombáznak minket mindig, amikor a közvetlen környezetünkben is megannyi szépség és lehetőség van – hívja fel a figyelmet a kora ellenére igen bölcs anyuka, aki azt is elárulja, hogy a munkája miatt sokat utazik külföldre, ezért számára külön öröm itthon felfedezni az apró csodákat.

A Nehru-parton remek ülőalkalmatosságok várják a pihenni vágyókat

A csúszdánál egy kisfiával játszó édesapát szólítok meg, akikről kiderül: a III. kerületből érkeztek. – BKK-hajóval jöttünk Danival, a fiam imádja a vizet, a hajókat. Itt eltöltünk egy-két órát, besétálunk a közeli cukrászdába nyalni egy fagyit, aztán lehet, hogy hajóval, de az is lehet, hogy villamossal és metróval irány haza. Soha nem unatkozunk, mindig kitalálunk valami jó kis programot. Ez a város nemcsak csodaszép, de tele van lehetőségekkel is. Ha meg rossz az idő, és nem akarunk otthon maradni, játszóházakba megyünk, azokból is bőven van ma már választék, igaz, az kicsit drágább mulatság – mondja, és egy percre nem áll meg, fáradhatatlanul emeli fel az egyre maszatosabb hároméves forma ­fiúcskát a csúszda alján keményre taposott homokból, hogy néhány másodperc múlva a művelet ki tudja, hányadszorra megismétlődhessen.

Nagyon hasonlóan gondolkodik Teri is, akit a két kisfiával a Petőfi híd alatti görpályánál szólítok meg. Tomi és Szabi tátott szájjal, irigykedve figyeli a nagymenő tizenéveseket, aki közül néhányan láthatóan profi módon ugratnak bringával, rollerrel és gördeszkával. Teriék az agglomerációból, Szigethalomról érkeztek ide HÉV-vel, és rendszeresen járnak budapesti játszóterekre. A csepeli és ez a kedvencük, de szeretik a fiúk a Normafát és a Városligetet is. Édesanyjuk sokféle programra viszi őket a városban, a Budapest Parkban havonta egyszer Pöttömkertként működő rendezvényre, de voltak a hajógyári Gyerekszigeten is. – Mindenhová járunk, ahol lehet focizni, futkározni, biciklizni, parkokba, terekre, és ha az ember otthon készít szendvicset, egész napra is el lehet menni úgy, hogy még pénzbe sem kerül. Persze ha a gyerekek úgy vannak nevelve – mondja nevetve, miközben láthatóan ő is elgyengül néha, a fiúk ugyanis éppen egy Boráros téren vásárolt kürtőskalácsot majszolnak jóízűen. De látom, hogy akárcsak Emesénél, náluk is ott a kis hűtőtáskában az előre felszeletelt gyümölcs a dobozban, és kulacsokkal járnak, amiket minden játszótéren újra lehet tölteni.

Miközben a gyesen lévő Terit faggatom, a szemem sarkából látom, hogy két tizenéves lány lopva figyeli a beszélgetésünket. Megszólítom hát őket, vajon mivel tölti a nyarát két fiatal, és bizony nem várt választ kapok: Sári és Saci idén érettségiztek, és éppen ismerkednek a saját szülővárosukkal. Mintha összebeszéltek volna a nem messze napozó Mártával, pedig nem: a lányok éppen fordítva csinálják, amit ő; ugyanis a XVII. kerületben élnek, oda jártak általános iskolába, majd gimnáziumba is, de most, hogy „felnőttek”, szeretnének jobban képben lenni. Egy bakancslista és – legnagyobb meglepetésemre – egy hagyományos térkép van náluk. Az elmúlt hetekben sorra járták a budai kerületeket, de azt mondják, még így se jutottak el mindenhová, el is fáradtak kicsit, úgyhogy gondolták, most jöjjön a könnyebbik rész, a világszerte híres 2-es villamos útvonalának látnivalói, így kerültek most ide. A lányok tervbe vették azt is, hogy a BKK-hajóval a Duna felől is megnézik a várost, és ha a nyári szünetbe belefér, még evezni is szeretnének a Csepel-sziget elejénél vagy a Római-parton valamelyik csónakháznál.

De jó is az ilyenkor, mondom magamban, és a kora délutáni időpontra tekintettel a már-már izzásban lévő aszfaltos járda helyett inkább az árnyas fák között, a fűben sétálok vissza a Bálnához, ahol a Dunára néző terasz asztalán már látom, hogy csak rám vár egy nagy pohár, csodálatosan hűs limonádé. Egy padon ünneplőbe öltözött idős házaspárt pillantok meg. Na jó, gondolom, első a munka, a frissítő még várhat, és a döntés helyesnek bizonyul: miután bemutatkozom és elmondom, miről és hová írok, Pirike és férje, Béla készségesen állnak a rendelkezésemre. A nyugdíjas pár ugyan nem helyi turista, ezt mondjuk az öltözékük alapján is biztosra vettem. Legidősebb unokájuk diplomaosztójára érkeztek Budáról, de szeretik és élvezik a várost most is, ahogyan tették egész életükben. – A Hármashatár-hegy közelében lakunk, amit nagyon szépen rendbe hoztak, sétáló-kiülőhelyek létesültek. Az Apáthy-szikla a kedvencünk, oda gyakran járunk ma is. De a rengeteg gyógyfürdő és uszoda is páratlan szerintem, a számtalan koncertről, színházról, kiállításról nem is beszélve.

Hihetetlen most a kulturális élet a városban – sorolja az asszony, aki szerint talán túl nagy is a kínálat, nehéz választani. Hozzáteszi persze, hogy azért ők sem járnak mindig el otthonról, így fogalma sincs, hogy ez anyagilag mennyire megterhelő, de azt ő is hallotta, hogy vannak ingyenes koncertek, programok például az Orczy parkban. – Amikor a gyerekeim kicsik voltak, voltunk ott párszor. Nemrég bementünk a nagyobbik fiammal, amikor egy vizsgálaton voltunk a Klinikáknál, és elhűlve láttam, milyen csodálatos lett az a hely. Gyönyörűek az épületek, a hatalmas park tiszta, a tavacska körül és végig sétautak, futópálya, kávézók, egy kicsiny ékszerdoboza lett ez a pesti oldalnak. S láttam, hogy kalandpark is van ott, ez gyerekekkel nagyszerű program lehet. Bár a mi időnkben lett volna ennyi lehetőség! – sóhajt fel. A férje, aki eddig hallgatott, most azzal toldja meg élete párjának szavait, hogy nagyon sok hely és lehetőség van ebben a városban, és nem muszáj elutazni, hogy jól, hasznosan vagy csak kellemesen és pihentetően eltöltse valaki a szabadságát. – Én egyébként is túlzásnak tartom, hogy az emberek csak külföldön tudják elképzelni a nyaralást, de közben lehet, hogy nemhogy az országot, de még a székesfővárost sem ismerik – mondja Béla, ismét tanúbizonyságát adva annak, hogy a hosszú házasságban élő férfiak ritkán, de akkor igen bölcsen szólnak.

Van élet a fővároson kívül is

Ma az is talál bőven szabadidős nyári programot, aki nem Budapesten, hanem vidéken él. A nagyvárosok, a turisztikailag kiemelt helyszínek kulturális élete ilyenkor a szokásosnál is pezsgőbb és változatosabb. A kínálatból helyszín, időpont vagy éppen tematika alapján több portálon is tájékozódhatunk, ötleteket meríthetünk a szabadság idejére akár a Programturizmus.hu-ról is. Gyerekeseknek kifejezetten hasznos az Imami.hu, a családok információs oldala, amelyen régiók, városok szerint is válogathatunk a programkínálatból a kisvasutazástól az állatkerti programokon át a kreatív foglalkozásokig.