Az India első miniszterelnökéről elnevezett Nehru-part a Petőfi híd és a Bálna között található, a szerkesztőség és a Belváros között közlekedve viszonylag gyakran járok arra. Ez a pesti Duna-part egyik legjobb helyén húzódó terület nem is olyan régen még igencsak lepukkant volt, a 2016-os felújítás óta azonban megtelt élettel: a padokon, a nagy színes ülőalkalmatosságokon és a fűben szinte mindig sokan olvasnak vagy sütkéreznek, a bekerített EU-szabványos játszótér, a sportpályák és a görpálya mellett se nagyon lehet úgy elmenni, hogy üresen kongana. Nem csoda: a Duna egy karnyújtásnyira, a panoráma a Gellért-hegyre, a Várra és a patinás Szabadság hídra egyszerűen fantasztikus, és még a közlekedés is szuper, hiszen a 2-es, a 4-es, 6-os villamossal, a 15-ös busszal, a csepeli HÉV-vel és még BKK-hajóval is elérhető. Mindennek köszönhetően sokan felfedezték már a helyet, ami ily módon nem csak a közelben lakók között vált mára népszerűvé.
Márta azonban, ez a középkorú hölgy, aki ezen a kánikulai hétköznap délután fürdőruhában, hason fekve olvas egy nagy málnaszín törülközőn, tősgyökeres ferencvárosi, és erre éppoly büszke, mint arra, hogy – mint fogalmaz – Budapest mostanra minden igényt kielégítő szabadidőközponttá vált. A jól megérdemelt nyári szabadságát helyben eltöltő pedagógus azt mondja, ilyenkor igyekszik bepótolni, amit év közben elmulaszt: sokat jár múzeumba, moziba, fürdőkbe, de céltalanul is szívesen sétálgat a városban, sőt nemrég tervbe vette, hogy Budapest külső kerületeivel is közelebbi kapcsolatba kerül, mert őszintén szólva hiába ez a szülővárosa, vannak fehér foltok, ahol még soha nem járt. – Évente emberek milliói jönnek Budapestre turistáskodni, de az, hogy mi legyünk turisták a saját fővárosunkban, sokaknak még szokatlan gondolat – teszi hozzá, és milyen igaza van!
Elköszönök tőle, és elhaladok egy csoport mellett, amelynek tagjai a kínai tai-csi mozdulatait gyakorolják. Nem messze tőlük szerelmespárok bújnak össze, mások galambot etetnek. A játszótérhez érve egy fiatal édesanyára leszek figyelmes, akihez mintha négy gyerek is tartozna, de miután bemutatkozom, kiderül, csak kettő az övé, kettő Vas megyei barátaiké, akik éppen egy kis „énidő” gyanánt kiállításra mentek a Nemzeti Múzeumba. Mivel pedig nem voltak még a megújult Várkert Bazárban, egyúttal arrafelé is sétálnak majd haza, végig a budai oldalon, hogy onnan is megcsodálják ezt a gyönyörű várost – mondja Emese. A kisgyermekes édesanya és a férje rendszeresen járják Budapestet a kicsikkel is. Ismerik a legjobb játszótereket, a Nehru parki mellett az Olimpia parkban lévő „vizezős” a négyéves Márk és a hároméves Lili kedvence, de a csillaghegyi és a Római strand is nagy favorit. Sokszor csak egyszerűen átkerekeznek a Szabadság hídon a Gellért térig, és onnan fel a csúszdás játszótérre. Emese szerint a városon belül is nagyon sok lehetőség van a szabadidő eltöltésére, nem kell feltétlenül elutazni, mert aki a vizet szereti, éppúgy talál programot, mint aki a hegyekért vagy a kultúráért rajong. – Csak rajtunk múlik, hogy feltaláljuk-e magunkat, és nem is kell feltétlenül sok pénz ehhez. Én benne vagyok több gyerekkel utazós Facebook-csoportban, és nem is értem, miért csak több ezer eurós ajánlatokkal bombáznak minket mindig, amikor a közvetlen környezetünkben is megannyi szépség és lehetőség van – hívja fel a figyelmet a kora ellenére igen bölcs anyuka, aki azt is elárulja, hogy a munkája miatt sokat utazik külföldre, ezért számára külön öröm itthon felfedezni az apró csodákat.