A Hagyományok Háza tematikus sorozatát a Széki nappal folytatja. A szeptember 28-ai egész napos programon az érdeklődők egy nagy múltú erdélyi település hagyományőrző munkájába tekinthetnek be.
A Muravidék-nap és a Vajdasági nap sikere nyomán a Hagyományok Háza szeptember 28-án Széki napot rendez. A szakmai- és a nagyközönségnek szánt programok reggel 9.00 órától késő estig várják az érdeklődőket.
Kevés olyan kistelepülés van a Kárpát-medencében, amelynek ismertsége vetekedhetne a Kolozs megyei Székkel. Vérzivataros történelme mára hagyománnyá szelídült, amit lakói híven őriznek. A mezőségi település a táncházmozgalom bölcsőjének is számít.
1971-ben itt tapasztalták meg budapesti táncosok azt a csodát, hogy fiatalok élő zenére szabadon improvizálva táncolnak. Ennek hatására rendezték meg 1972. május 6-án a Liszt Ferenc téri könyvklubban az első – akkor még zártkörű – táncházat. A meghívó szövege is önmagáért beszélt: „táncház – úgy, mint Széken”. A tematikus nap ebből a világból ad ízelítőt az érdeklődőknek, akik a megidézett pillanatok révén elképzelhetik, milyen lehetett egykor a három utcából, szigorú társadalmi rend szerint működő település tagjaként élni és mulatni.
Birtalankor – ahogy a székiek mondják – minden évben megemlékeznek az 1717-es tatárjárásról. A hagyomány szerint az emberek ezért választották a kék színű ujjast, az asszonyok azóta kötnek a fejükre fekete keszkenyőt, mert az egykori anyák úgy fogadták: amíg élnek, gyászolni fognak…
Lajtha László – akinek hagyatékát a Hagyományok Háza őrzi –, kihasználva a II. Bécsi döntés nyomán ideiglenesen megnyílt határokat, 1940-41 telén gyűjtött a településen. A széki hangszeres zene valóban csodálatos. Mindössze három hangszert: hegedűt, egy leggyakrabban hegedűből kialakított, akkordok játszására alkalmas kontrát és egy bőgőt, vagy gyakran csellót használ.
A széki táncrend megőrizte évszázados formáját, szerepel benne férfi szóló-, páros tánc és ami ritkaság: egy-két pár, azaz négy ember által táncolt „négyes”, vagy „magyar” nevű tánc.
