Életre szóló élményt!

A természettudományok sokaknak a nehezen megtanulható kategóriába tartoznak a sok matematika, a bonyolult összefüggések miatt. Segítség nélkül az életre szóló elfordulás lesz a jellemző.

A csúcstechnológia korában nem könnyű elbűvölni a fiatalokat. Az internetről olyan élmények ömlenek rájuk, amelyekkel nehéz versenyezni a való világban. Éppen ezért lepődtem meg, amikor azzal jött haza a lányom a gimnáziumból, hogy fantasztikus kémiatanárnője van. Majd minden órán kísérleteznek, és a pedagógus olyan elragadtatással beszél a tantárgyáról, olyan izgatott, hogy vajon sikerül-e a bemutató, hogy vele együtt drukkol az egész osztály. A kísérletek sikerülnek, mert nem először és nem utoljára állt elő az adott mutatvánnyal. A lényeg, hogy veszi a fáradságot, nem pusztán száraz tananyagot darál, hanem élményt ad – ami megkönnyíti a nehezen emészthető tudás feldolgozását. Ez a hozzáállás messze nem általános, mert sokkal egyszerűbb maradni a kényelmi zónában, nem kockáztatni a kísérletezés kudarcát. Mert az összeöntött, egyébként robbanó, füstölgő, színváltó anyagok – saját tapasztalat az egyetemi gyakorlatokról – olykor nem hajlandók a mutatványra.

A másik véglet a fizikaóra. Monoton darálás, már-már emészthetetlen mennyiségű információval – hallom a kritikát. Az osztálytársak zöme nem érti, mi megy a katedránál, a szorgalmasak próbálnak jegyzetelni, a többiek majd a szünetben róluk lemásolják jól-rosszul a tananyagot. A többség beéri azzal, hogy a napszemüveges, szandálos-zoknis tanár óráját túlélje valahogy. Borítékolható, hogy ebből az osztályból az átlagnál többen fordulnak a kémia és kevesebben a fizika felé. Nem feltétlenül kötnek ki a vegyészmérnöki karon, választják a gyógyszerészetet, a biokémiát, de a tanárnőnek köszönhetően beoltódtak. Örömmel és nem rosszkedvűen emlékeznek a kémiára.

Iskolai élményekre ezért van szükség. A természettudományok sokaknak a nehezen megtanulható kategóriába tartoznak a sok matematika, a bonyolult összefüggések miatt. Segítség nélkül az életre szóló elfordulás lesz a jellemző. Azért, hogy ne így legyen, egyre több tudományt népszerűsítő rendezvényt szerveznek. Az iskolakezdés idején különösen gyakoriak az ilyen események. Múlt hét végén a Tudományok fővárosa vonzotta az érdeklődőket, most pénteken és szombaton a Kutatók éjszakája várja a nyitott elméket valamennyi korosztályból. A rendezvények iránt szembetűnő az érdeklődés: az előttünk álló két nap némelyik eseményére hiába igyekeznek a későn ébredők, elfogytak a szabad helyek.

A programok egyre izgalmasabbak, válogatott csalafintaságok teszik fogyaszthatóvá ezt a különös világot. Valami mégsem stimmel, mert az egymásra licitáló akciók ellenére sem tolonganak a fiatalok a természettudományos pályákra. Évtizedek óta halljuk, hogy nincs elég fizikus, vegyész, még informatikusból is 25 ezer hiányzik, pedig ha van pálya, ami perspektivikus napjainkban, akkor a számítógépek avatott ismerőié az.

Ha változtatni akarunk a kedvezőtlen tendencián, az alapoknál kell kezdeni. Az életre szóló élményeket az iskolában kell megszerezni, amit ezek a hasznos forgatagok mélyíthetnek, de nem helyettesíthetnek.