Egyetlen pofon sem természetes

A történet általában ugyanúgy kezdődik: kezdetben minden olyan, amilyennek lennie kell, mígnem a bántalmazó észrevétlenül elkezdi leépíteni a párja kapcsolatait és az önbecsülését. Közben olyasmikkel érvel, hogy csak azért nem engedi el munka után a barátaival, mert többet akar együtt lenni vele, és a pofonok magyarázata is a „szeretet”. A szakemberek szerint sok mindent helyre kell tennünk ahhoz, hogy a nőket érintő erőszak végre a legszemélyesebb közügyek egyike legyen; egy rémálom, amiből felébredhetünk.

„Gyerekként anyám sok dalt tanított nekem. Később, amikor a párom ütni kezdett, magamban ezeket dúdoltam” (képünk illusztráció) Fotó: MTI Fotó: Balogh Zoltán

A második szakaszban ismét érezhetővé válik a feszültség, az áldozat újra látja azokat a jeleket, amikből tudja, hamarosan ismét minden kezdődik elölről: a párja a kulcsot az asztalhoz vágja vagy napokon keresztül részegen jár haza. A hetekig tartó feszültség után így szinte megváltást jelent a bántalmazás, mert utána megint jó lesz. Mármint egy ideig. Azért is nagyon nehéz kilépni egy ilyen ciklikus kapcsolatból, mert nem minden része borzalmas.

ÁLDOZATI SZEREP

A segélyszervezet szakembere szerint a legtöbb áldozatnak fogalma sincs arról, hogy amiben él, még ha fizikai bántalmazás nincs is, „csak” lelki terror, az erőszaknak minősül. – Az, hogy téged mindennap szavakkal bántanak, ha fenyegetnek, zsarolnak a gyermekeiddel vagy a kedvenc bögrédet előtted vágják a földhöz, ha nap mint nap elszámoltatnak a pénzzel, nem lehet saját bankszámlád, ha nem vehetsz semmit, az kapcsolati erőszak, és nem kell tűrnöd.

Tudatosítanunk kell, hogy a szeretet nem lehet ártó, nem kell megalázkodnod, nem kell elveszítened a személyiséged és lemondanod semmiről – emlékeztet Rácsok Balázs, majd hozzáteszi: az MÖS és az AVON vállalat által létrehozott – budapesti, miskolci, szolnoki és orosházi – krízisambulanciákon személyesen is tanácsot kérhet bárki a szakemberektől. Akár névvel, akár anonim módon. A szervezet és a női kozmetikumokat forgalmazó cég eddig közel száz nőnek nyújtott menedéket, és segített lefektetni egy új élet alapjait.

Az intézményekbe és a titkos menedékházba menekülők 40 százaléka nagyon rövid időn belül visszamegy a bántalmazójához, úgy, hogy nem szól senkinek, mert szégyelli döntését.

– Ezt megelőzendő már az első beszélgetés során elmondjuk, hogy azt is nyugodtan elárulhatja, ha meggondolja magát, és vissza akar menni. Ez a nyíltság végül sokakat nálunk tart, és eljutnak odáig, hogy amikor a párjuk felhívja őket, hogy megbánta tettét, közlik, hogy még szükségük van időre, még szeretnének itt maradni néhány hónapot. A bántalmazó persze ezt nem tudja elfogadni, és itt jönnek rá segélykérőink, hogy az a virág, csokoládé, amit gyors­postával elküldtek nekik, az ugyanúgy a mézeshetek periódus része, mint eddig, és ha visszamennek, minden kezdődik elölről – fejti ki a segélyszervezet munkatársa.

– Foglalkoznunk kell azzal is, hogy valaki hogyan kerül bele az áldozati szerepbe – és hogyan törhet ki belőle. Tipikus példa, amikor a családok átmeneti otthonába egy bántalmazott nő beköltözik, majd elpakol mindenki után, megfőzi a kávét, vagyis automatikusan alárendelni magát a többi család igényeinek, kényelmének. Az áldozat szerepéből úgy tudjuk kisegíteni az ügyfeleinket, ha felépítjük az önbecsülésüket, és megtanítjuk nekik azt is: mondhatnak nemet bármire – hangsúlyozza Rácsok Balázs.

A szervezet munkatársa arról is beszél: egyre gyakoribb, hogy olyan nők kérnek segítséget, akik bár kijöttek a bántalmazói kapcsolatból, de érzelmi szinten nem tudják azt feldolgozni, és attól félnek, a következő párkapcsolatuk is erre a mintára épül majd. Mindenkit addig kísérnek el, mondja, ameddig szükséges. Van, hogy ez évekig tart.

Aztán felidézi: „Volt egy hölgy, akivel két évig tartott a segítői kapcsolatom. Ő az egyik kampányunk miatt jött rá, hogy bántalmazottként él, és jogi segítséget szeretne kérni, milyen lehetőségei is vannak. Néhány hónappal később újra eljött, hogy elmondja, elköltözött, és nem érzi magát jól. A gyermekeivel együtt elkezdtük a terápiát. Röviddel ezután írt egy sms-t, hogy házat vettek, minden rendben, köszöni, jól van.

Fél évvel később újra felkeresett, hogy elválik. A bontópert követően viszont, amikor új párkapcsolatba kezdett volna, tudatosult benne, hogy a régi kapcsolatából hozott mintákat továbbra is hurcolja, nem meri elmondani a véleményét, még egy közös, hét végi programról sem. A többgyermekes anyuka végül belátta, hogy fel kell dolgoznia – egy szakember segítségével –, hogyan tudja kimondani azokat a dolgokat, amit eddig nem tudott vagy nem mert.”

NEM CSODANŐK

A segélyszervezet évente több ezer diákkal veszi fel a kapcsolatot. Egy általuk végzett felmérésben a tinédzserek mintegy 36 százaléka azt válaszolta – függetlenül attól, miről van szó: szexualitásról vagy időbeosztásról –, bizonytalan abban a tekintetben, hogy mondhat-e nemet a párja kéréseire. Az pedig meg sem fordult a fejükben, hogy nekik is lehetnek elvárásaik vagy saját akaratuk.

– Az eredményből sajnos egyértelműen látszik, hogy a mai középiskolás lányok egyharmada veszélyeztetett, és hordozza az „áldozati hajlamot” – figyelmeztet az MÖS vezetője, aki szerint a fiatalabb generációk nem veszik komolyan az őket érintő veszélyeket.

– Amikor a foglalkozáson odanyújtok a lányoknak egy papírt, hogy írják alá, ezzel igazolva, hogy részt vettek az órán, akkor azonnal szignózzák, anélkül, hogy legalább beleolvasnának. Fel sem vetődik bennük, hogy akár a saját „halálos ítéletüket” is aláírhatják. Az is különös tapasztalat, hogy a prostitúció­val kapcsolatban a mai tinédzserek kiemelkedő része egy igencsak romantikus képet táplál magában – mutat rá.

Az áldozatok egy részéből végül akár prostituált is lehet
Fotó: MTI Fotó: Máthé Zoltán

Szavai szerint ez leginkább a mindenki számára jól ismert, Julia Roberts és Richard Gere főszereplésével készült Micsoda nő! című filmre hajaz, ahol a gazdag, tehetős, ám érzelmes és gyengéd férfi beleszeret a zabolátlan, csiszolatlan gyémántként ragyogó prostituáltba, akiből finom hölgyet varázsol, majd boldogan élnek, míg meg nem halnak. A hollywoodi kliséken több generáció is felnőtt, mi több, láthatatlanul ivódott be a nők tudatalattijába, hogyan találhatja meg az álomlovagját egy luxusörömlány.

– Amikor arról beszélgetünk a gimnazista lányokkal, hogyan is végződik a prostituáltak története a valóságban, hogy hány lány dőlt be a Julia Roberts-féle sztorinak, miért szedik el az irataikat, a rózsaszín ködfátyol egy pillanat alatt sötét szennyé válik a lelki szemeik előtt – teszi hozzá az MÖS munkatársa.

HAGYOMÁNYOS MINTÁK

Rácsok Balázs szerint ahhoz, hogy a nőket érintő erőszakot ne tabuként kezeljük és ne magánügynek tekintsük, látnunk kell azt is, honnan is ered mindez. – Néhány évtizeddel ezelőtt még nem volt divat megbeszélni, mit gondol a másik egy adott helyzetről vagy konfliktusról, a viták kezelése pedig egyet jelentett egy pofonnal. Sok idős nő keres meg minket, akik azzal kezdik a beszélgetést, „hatvan éve élek ebben” – avat be, hozzátéve, hogy az időskorúak túlnyomó többsége azonban már nem lép ki ebből a helyzetből, nem kezd új életet.

– Számtalan kabaré csinált viccet a kapcsolati erőszakból, amelyen egy ország nevetett együtt. Hatalmas előrelépés volt, amikor rengetegen felháborodtak azon, hogy egy valóságshow-ban élőben közvetítettek egy kapcsolaton belüli erőszakot. Más kérdés, hogy a csatorna nem értette a felháborodást, és azzal érvelt, miért kellett volna leállítani a műsort, hiszen nem történt ténylegesen behatolás – jegyzi meg.

– Az elmúlt tíz évben tudatosítottuk a magyar társadalomban, hogy nem lehet mindent megtenni, hogy a nemi szerepekről kialakult régi, hamis képzetek, elvárások ma már nem állják meg a helyüket. Egyre többen hallják meg, hogy a család nem a hatalmi viszonyokról szól, és az óvó férfi szerepe legalább annyira fontos, mint egy oltalmazó nőé. Ez egy hosszú folyamat, és bár az elején vagyunk, de legalább úton – összegezte Rácsok Balázs.