– Anyám fedezte fel először a foltokat a karomon és a nyakamon. Nem szólt semmit. Fogalmazzunk úgy, hogy ő is kézhez szokott volt – kezdi történetét Emese, aki öt éve menekült el a négy éven át tartó kapcsolatából.
– Egyik nap aztán a sérüléseim láttán anyám csak lesütötte a szemét. Furcsa mód ez adott erőt, szégyellni kezdtem magam, hogy olyan férfit választottam magam mellé, mint apám – mondja. – Gyerekként anyám sok mondókát és dalt tanított meg nekem, ezeket akkor kellett énekelnem, ha a szekrénybe bújtatott. Amikor a párom a földre lökött és ütni kezdett, magamban ezeket dúdoltam, kevésbé fájt – idézi fel a most 36 éves nő, aki hiába szerzett diplomát, sosem keresett munkát, mert párja azt – mondván, hogy így több idő jut egymásra – nem szerette.

Fotó: MTI Fotó: Balogh Zoltán
A férfi azt sem viselte jól, ha vágyai tárgya kimozdult otthonról. Egyik nap aztán mégis elment egy régi, elhanyagolt barátnővel kávézni, hazamenni viszont már nem volt ereje.
MEGVÁLTÓ VERÉS
Emese története egyáltalán nem egyedi, ugyanis a nők 23 százaléka szenved el élete során valamilyen fizikai erőszakot. – Az érintetteket átlagosan 35 alkalommal bántalmazzák, mielőtt segítséget kérnek – fogalmaz lapunknak Rácsok Balázs, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet (MÖS) egyik vezetője, kiemelve, hogy a magas áldozati szám ugyanakkor nem azt jelenti, hogy a bántalmazottak száma növekszik, hanem azt: egyre többen mernek előbújni és segítséget kérni.
– Vannak kapcsolatok, amelyekben csak évek múltán derül ki, míg más esetekben már néhány hónap után egyértelművé válik, hogy egy agresszorral van dolgunk. Minden történet ugyanúgy indul: a bántalmazó elkezdi leépíteni az áldozatát, először az önbecsülését tépázza meg, mert akkor el tudja vele hitetni, hogy ő csak azért adott egy pofont neki, csak azért nem engedte el a munkatársaival egy kávéra, mert azt szeretné, hogy minél többet legyenek otthon, egymással, a családdal. Pénzt is azzal az indokkal nem ad neki, mert az a család érdeke, hogy ő ossza be – sorolja a szociális szakember.
Mint mondja, a bántalmazás egyfajta ciklusként ismétlődik, mindig van egy úgynevezett „mézeshetek” periódusa, amikor a terror után az agresszor engesztelésképpen ajándékot vesz vagy elviszi randevúzni párját, és látszólag normalizálódik a helyzet.