Háttérkép: A szabadság árát meg kellett fizetni

Harminc évvel ezelőtt omlott le a berlini fal, amely szinte elképzelhetetlen csoda volt akkor. Egy olyan ígéret, Európa és a világ számára, ami hihetetlen energiákat szabadított fel. Sokunknak meghatározó élménye ez, akkor azt gondoltuk, hogy most valami egészen új és egészen más fog kezdődni. Nemcsak a hidegháborúnak van vége, nemcsak az európai kommunizmusnak, annak a torz társadalmi kísérletnek i vége egyszer és mindenkorra. Eltelt harminc év, ez elég nagy perspektíva arra, hogy visszatekintsünk – vetette fel a témát Bayer Zsolt, műsorvezető.

Boros Imre közgazdász szerint pozitív és negatív következményei is vannak a harminc évvel ezelőtt történteknek.

Én először azzal kezdeném, ami jó. A közvetlen személyes szabadságjogoknak azért egyfajta kiteljesedését azt ne tagadjuk meg magunktól. Járhatunk, kelhetünk, adott esetben most már, amit akkor elképzelni sem lehetett, munkát lehet vállalni az unióban. Szóval sok ilyen dolog van, útlevél nélkül lehet utazni. Ugyanakkor azonban, ha az egészet áttekintjük a lényegét illetően, akkor azt kell megállapítani, hogy valójában ezek az engedmények azért születtek, hogy az emberiségnek az a hányadát, amibe mi beletartoztunk, a pénzhatalmi köröknek kiterjesztették a hatáskörét, a lehetőségeit még egy jó pár százmillió emberrel, hogy onnan értéket szívjon el. Tehát, amit a munka megtermel, amit abban az országban megtermelnek, abból az értéket kiszedje. Ha megnézzük a világ ilyen irányú fejleményeit, a vagyonok iszonyú koncentrációja van. A legutóbbi számot úgy láttam, körülbelül olyan harminc millió embert lehet a világon a hét milliárdból úgy gazdagak tekinteni, hogy egy millió dolláron felüli mindenféléje van. (…) Az alsó kéttizednek negatív vagyona van, tehát a folyó jövedelmeit is adósságok terhelik. Gyakorlatilag ezekért a pluszokért, amit az elején említettem, ezt úgy tűnik, be kellett vállalni.

Bogár László közgazdász mindehhez hozzátette: valóban az egész nyugatias gondolkodás, vagy nyugatias modernizáció az elmúlt öt- hatszáz évben leginkább emblematikus fogalmának valóban a szabadságot lehet tekinteni. Ez volt a szabadság eufóriája, csak ugye a szabadság – most már látjuk az elmúlt harminc év fejleményeinek tükrében – egyúttal a legbonyolultabb, legrafináltabb, legtrükkösebb, és egyben merjük kimondani, valójában legveszélyesebb kategóriái a nyugatias modernitás egész létértelmezési logikájának. Tudniillik a szabadság fogalmában, ha minőséget nem teszel hozzá, akkor elvileg létharmónia, a csodálatos emberséges létharmóniára való szabadság is benne van, de a totális önpusztító létrontás szabadsága is benne van. Ha mindössze csak a szabadság rendkívüli jelentőségére hívod fel a figyelmet, tegyük fel jószándékúan, akkor ez a szó szoros értelmében semmitmondó, abban az értelemben, hogy milyen lesz ennek a szabadságnak a létminősége.

A teljes beszélgetést IDE kattintva tekinthetik meg.