Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere a VIII. kerületben, az Üllői úton lévő emlékműnél azt mondta: az orvosi eskü hippokratészi alapgondolatát, a nem ártani a betegnek elvét „kétezer éve Krisztus írta át, aki az orvoslás hagyományaiban megjelenítette és kötelezővé tette a keresztény közösségben a megértést, az együttérzést, (...) és azt az elvet, hogy a legjobban az szeret, aki az életét is feláldozza a többiekért”.
A miniszter vélekedése szerint ez határozta meg hosszú időn keresztül az európai orvoslás gondolatiságát, törekvéseit, és ez az elv vezette az 1848-49-es szabadságharc magyar katonaorvosait, akik közül Balassa Jánost és Markusovszky Lajost említette név szerint.
Ezt őrizték meg a magyar ápolók és orvosok az első világháborúban, több mint százkilencvenen harctéren estek el, több mint négyszázan fertőző betegségekben, további négyszázan hadifogságban vesztették életüket – mondta Kásler Miklós.
Az Üllői úti szobrot az ő emlékükre állították 1942-ben, „amikor még nem tudták, hogy következik Budapest ostroma és a világháborús veszteségek” – fogalmazott a miniszter, hangsúlyozva: akkor még nem tudták azt sem, hogy „ebből az identitásból, tradícióból megszületik a legtisztább forradalom, az 1956-os szabadságharc”, amelynek aztán „elvágták a torkát”.
Kásler Miklós a beszéde végén arra kért mindenkit, hogy mondjon el egy imát az elesett hős orvosokért, a világ harcterein életük kockáztatásával életeket mentő gyógyítókért, és azért hogy a jövőben ne legyen háború.
Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a Nemzeti Fórum elnöke parlamenti elfoglaltsága miatt nem vett részt a megemlékezésen. Az eseményen felolvasott köszöntőjében felidézte 1956. november 4-i személyes emlékeit, majd úgy fogalmazott: „a parlamenti ellenzék fenyegetett állapotot teremtett, idegen gondolatokkal és a parlamenti demokráciától idegen módon próbál zavart kelteni, káoszt teremteni”.
„Demokratikus tehetetlenségükből csak annyira képesek, hogy meggyalázzák a mai gyásznapot, amikor emlékezetünkben dübörögnek a szovjet tankok; amikor gyászoljuk a szabadságharcban elesett hősi halottainkat, a kivégzett mártírokat, (...) a testben és lélekben megkínzott százezreket, és a gyógyító orvosokat, mentősöket, ápolókat” – írta Lezsák Sándor.