Szembe kell szállni a gyűlölettel, a keresztényüldözés valóságával

A keresztényüldözés az egész világon elterjedt jelenség – mondta lapunknak Gerhard Ludwig Müller bíboros, a Hittani Kongregáció volt prefektusa. A német teológus úgy nyilatkozott, hogy vannak, akik a relativizmus nevében kiszorítanák a keresztény véleményeket a közbeszédből, pedig az emberi méltóság bibliai fogalom, és a liberális demokrácia nem véletlenül a zsidó-keresztény kultúrkörben alakult ki. A keresztényüldözésről szóló nemzetközi konferenciára hazánkba érkezett kardinális szerint az egyházban nincs helye ideológiai megosztottságnak.

Gerhard Ludwig Müller: Vannak, akik meg szeretnék határozni, mi a jó a világnak Fotó: Teknős Miklós

– De mégis, miként küzdhetnek a keresztények az üldözés ellen?

– Bátorítani kell a közhatalmat, sürgetni és erőltetni, hogy az állam garantálja mindenkinek a szabadságát. A nyugati államokban, amelyek az emberi jogokon alapulnak, már elismerik a vallásszabadságot. De tudjuk a történelemből, hogy a nemzetiszocializmus és a kommunizmus idején mártírok milliói haltak meg a totalitárius ideológiák miatt. Ezért a totalitarizmus nem lehet a világ jövője. Több elfogadásra, testvériességre és szolidaritásra van szükség. Akkor is, ha más valláshoz tartozunk, együttműködhetünk egymással. Mindnyájan Isten teremtményei vagyunk. Ez az, amit a muszlimok is vallanak. Nekik is tudniuk kell tehát, hogy teljesen ellentétes Isten akaratával az ő teremtményei­nek meggyilkolása.

– Ön is említette azt a nyugati jelenséget, amit XVI. Benedek pápa a relativizmus diktatúrájának nevezett. Mi a véleménye róla?

– Elvileg a relativizmusnak toleránsnak kell lennie, de azzal az ellentmondással szembesülünk, hogy a relativizmus egy formája teljesen dominálni szeretné világunkat. Erről szól a politikai korrektség, amikor meg akarják határozni, mások mit gondolhatnak és hogyan cselekedjenek. Vannak olyan emberek – közülük egyesek igen gazdagok és befolyásosak –, akik meg szeretnék határozni, mi a jó a világnak. Milliárdosok az alapítványaikkal azonban nem helyettesíthetik a filozófiát és a teo­lógiát. Számomra Arisztotelész, Szent Ágoston vagy Szent Tamás gondolkodása fontosabb, mint mondjuk Bill Gates elképzelései.

– A liberális demokráciákban egyre inkább az erős szekularizáció a jellemző. Elképzelhető az emberi méltóságon alapuló alapvető jogokat elismerő demokrácia a keresztény gondolkodás nélkül?

– Keresztény alapok nélkül nem tudunk történelmi példát felhozni a liberális demokrácia kialakulására. A természetjog ugyanis arra az elgondolásra épült, hogy létezik egy személyes Isten. Az Ószövetségben fogalmazták meg először az általános emberi méltóság elgondolását. Korábban a gazdag vagy nemes emberek mindig többet számítottak, mint a többség. A természetfölötti kinyilatkoztatásból ered az emberi méltóság fogalma, ami a teremtésre vezethető vissza. Sok meghatározása volt az emberi természetnek, de megfelelően csak a kinyilatkoztatás alapozta meg az emberi méltóságot.

– Az év elején hitnyilatkozatot tett közzé, amelyben a katolikus hit tartalmát, az egyház hagyományos tanítását foglalta össze. Mi késztette erre?

– Egyre többeknek az a benyomása, hogy a katolikus egyház sok mindenről beszél – például a környezetvédelemről vagy más, egyébként fontos témákról –, de egyre kevesebbet szól Jézus Krisztusról. Pedig az egyház tanításának középpontjában ő áll, és ezt kellene hangsúlyoznunk. Rendkívül sok megkeresést kaptam, hogy adjam közre egy magyarázatát a hitnek. Jézus a kereszten az életét adta értünk, hogy feltámadásával az emberiséget megmentse a halál hatalmából. Értelmetlen lenne azt gondolni, hogy Isten megteremtette az embereket, hogy utána a semmibe hulljanak. Ez teljesen Isten logikája ellen való lenne. Mi hiszünk Isten értelmességében és következetességében, ezért az egyre jobban terjedő öngyűlölet és az emberi teremtmény értékében való kételkedés ellen fel akartam szólalni. Anyagilag gazdagok vagyunk, de lelki téren önbizalomhiánnyal küzd a mai ember, és nincs megfelelő válasza a halálra. Pedig hitünk szerint halálunk után nem a Hadészba, az árnyékvilágba süllyedünk – mint például a görög mitológiában –, hanem hazatérünk az Atyához.

Gerhard Ludwig Müller: Vannak, akik meg szeretnék határozni, mi a jó a világnak
Fotó: Teknős Miklós

– Sokszor úgy tűnhet, az egyházban is, miképpen a politikában, két tábor – a liberálisok és a konzervatívok – állnak szemben egymással. Valóban így van?

– A francia forradalom óta két szárnyra oszlik a politika. Vannak a konzervatívok és a liberálisok, jobb- és baloldaliak. Ez nem tesz jót a politikának és a társadalomnak. A politikában több együttműködésre és megértésre lenne szükség. Az egyházban különösen nincs helye az ilyen megosztottságnak és ideológiai szembenállásnak. Nincs konzervatív és progresszív keresztség. Isten gyermekei vagyunk és az ő országának polgárai, ahol nincs konzervatív–liberális megosztottság. A politikai és ideológiai metaforák értelmetlenek az egyházon belül. Krisztus egyházat és nem pártokat alapított. Nem voltak liberális és konzervatív apostolai. Mindnyájuknak az egyházat kellett szolgálniuk.