A komposztálással nem csak a környezetünket védjük

Budapesten és a vidéki települések jelentős részében tilos a kerti zöldhulladék elégetése, ezért azt a hulladékgazdálkodási közszolgáltató elszállítja. Az sem mindegy, hogy milyen módon, milyen csomagolásban rakjuk ki portánk elé a levágott füvet, lehullott falevelet és gallyakat. Környezetvédelmi szempontból a legjobb megoldás azonban az, ha a kerttulajdonosok maguk komposztálják a kertben keletkező szerves anyagokat, visszaforgatva azt a növényzet táplálására.

Ökológiai szempontból és anyagilag is az a célravezető eljárás, ha a telken és a háztartásban keletkező szerves anyagok jelentős részét házilag hasznosítjuk Fotó: 123RF

– Nálunk is zsákokba gyűjtjük a zöldhulladékot, mert az apróbb faleveleket, gallyakat másképpen nem lehet rakodni – mondta a Magyar Nemzetnek a hatvani központú, több tucat településen illetékes Szelektív Nonprofit Kft. telephelyvezetője. Márton Edina elmondta: a lakosság a fővárossal ellentétben kétféle zsákba gyűjti a zöldhulladékot, az egyik biológiailag lebomlik, a másik nem.

– Az előbbit a kollégák együtt gyűjtik a hulladékkal, a zsák be is kerül a kukásautóba, ledarálják, csakúgy, mint a faleveleket és a gallyakat. Ez a megoldás azonban meglehetősen drága – fogalmazott a szakember. Hozzátette: a másik esetben az emberek hagyományos nejlonzsákba gyűjtik a zöldhulladékot. Ennél a megoldásnál a munkatársaik kivágják a zsákokat, a tartalmát kiürítik a kukásautóba, így oda csak a zöldhulladék kerül. Márton Edina szavai szerint a zsákok sem maradnak a helyszínen, azokat is elszállítják.

Ökológiai szempontból és anyagilag is az a célravezető eljárás, ha a telken és a háztartásban keletkező szerves anyagok jelentős részét házilag hasznosítjuk
Fotó: 123RF

– A zöldhulladékot leaprítjuk és komposztáljuk. E folyamat végén az anyagot lerostáljuk, ebből két frakció keletkezik, az egyik földszerű komposzt lesz, amit a kertészek, a mezőgazdászok elvisznek, vagyis termékként hasznosul. Ami marad, azt visszaforgatjuk, vannak ugyanis olyan fás szárú, aprított maradványok, amelyeknél nem elég az átlagos komposztálási idő. Ebből ezután már felhasználásra alkalmas komposzt lehet – emelte ki a szakember. Ha mégsem, akkor ez takaróanyagként az előírástól eltérő minőségű komposztként a hulladéklerakókon, illetve rekultiváció során hasznosul. Márton Edina hozzáfűzte: ez végső ártalmatlanításnak tűnik, de ez tulajdonképpen hasznosítás, csak a lerakóban, amely megfelel az előírások szerinti takarási rendnek, illetve a rekultiváció során elősegíti a megfelelő vegetáció kialakulását, a területen sokkal gyorsabban nő majd ki például a fű.

– A műanyag zsákok pedig bekerülnek a másik technológiánkba, ahol mechanikailag kezeljük a kommunális hulladékot. Ezt az egyveleget leaprítjuk, lerostáljuk, csak az apróbb elemek, amik már semmire sem jók, mennek a hulladéklerakóba. Ami a rostán fennmarad, az még energetikai hasznosításra alkalmas. A műanyag zsákok azért kerülnek ide, mert szennyezettek, és ezért nem tudjuk újrahasznosítható fóliaként kezelni azokat – mutatott rá Márton Edina. A szakember kérdésünkre elmondta azt is, hogy a cég telephelyein évente összesen 2500-3000 tonna zöldhulladékot dolgoznak fel.

A legjobb a házi megoldás

Aki nem kíván a közszolgáltatóra várni, amúgy sem környezetbarát műanyag zsákokkal bajlódni, az a saját kertjében is hatékonyan kezelheti a zöldhulladékot. A házi komposztálással még csökkenthetjük is a szén-dioxid-kibocsátásunkat, hiszen a hulladék elszállítása is sok energiafelhasználással és szennyező anyag kibocsátásával jár, amely fokozza az üvegházhatást, rombolja bolygónk klímáját. A különböző szerves anyagok (például levágott fű, falevél, gallyak, növénynyesedékek, faforgács, faapríték stb.) termőfölddé alakíthatók.

Kertünk talajának jó a komposzt, mert a benne lévő humuszanyagokban a tápanyagok olyan formában vannak jelen, hogy azt a növények könnyen fel tudják venni. A komposzt szétterítésével javul a talaj szerkezete, ami segíti a levegőzését. A komposzt sötét színe segíti a talaj felmelegedését, a komposzt vízmegkötő képességének köszönhetően javul a vízháztartása. A házi komposztáláshoz komposztáló edényzet szükséges, amelyet megvehetünk készen a szakboltokban, de kis kézügyességgel használt raklapokból, lécekből és dróthálóból otthon is elkészíthetünk. Az otthoni művelethez szükségünk van még metszőollóra, ágvágóra, esetleg mechanikus darálóra, hogy a komposztálóba kerülő zöld- és élelmiszer-hulladékot felapríthassuk, valamint egy rostára a komposzt átrostálására.

Nem minden való bele

A komposztálóba kerülhet a kertből a lomb korlátlan mennyiségben, kivéve a diófa, ami csak korlátozottan és előrothasztás után válhat zöldtrágyává. A fenyőfatűlevelek és -ágak, tujajellegű növények levelei, ágai nem komposztálhatók. A levágott fű is lehet alapanyag, lehetőleg kiszárítva vagy előrothasztva egy külön rekeszben. Az apróbb gallyak alaposan felaprítva egy-egy vékony rétegben helyezhetők a komposztba, amelybe faforgács (gallyak, ágak aprítása után) és kizárólag fahamu (szén vagy gyújtóspapír hamuja ne kerüljön közé) is elhelyezhető. A komposztálás előnye, hogy a háztartási hulladék mennyiségét is jelentősen csökkenthetjük vele. A ládába kerülhetnek nyers zöldségek, levelek a konyhai feldolgozásból, gyümölcsök, magok, gyümölcshéj, olajos magvak, nyers gabona és liszt, kávé, tea (akár a szűrőpapírral együtt is), fűszer- és gyógynövények, valamint tojáshéj. Korlátozott mennyiségben bizonyos papíráru – tojástartó, karton, hullámpapír – is feldolgozható így. Biohulladék lehet a növényevő állatok ürüléke is.

Fontos szabály, hogy a kerti edényeket nem szabad folyamatos napsugárzásnak kitenni, mert a lebomlási folyamat lelassul. Az edényzetet esővédett helyen célszerű elhelyezni, mert a túl sok nedvesség rothadást idéz elő, azonban a komposzt esetén a lebomlás a cél. A szakirodalom szerint általánosan elmondható aranyszabály, hogy a zöld- és konyhai anyagok mellé mindig keverjünk barnahulladékot is. Azaz avart, faaprítékot, fűrészport, fakérget. Az egyes típusokat rétegezzük egymásra és enyhén locsoljuk be őket, néha forgassuk át, így a komposztálóba elhelyezett anyagokat könnyebben átjárja a levegő és gyorsabban képződik a komposzt, amit a saját kertünk szépülésére, táplálására fordíthatunk.

Mázsaszámra termeljük a szemetet

Magyarországon ma már naponta átlagosan egy kilogramm szemetet „termelünk” fejenként, ami azt jelenti, hogy egy átlagos háztartásban évente 350 kilogramm/fő hulladék keletkezik – erről tájékoztattak a közelmúltban befejeződött európai hulladékcsökkentési hét internetes oldalán. Ehhez további 150-170 kilogramm/fő hulladék adódik hozzá a közterületekről és a munkahelyekről összegyűjtött „kommunális” szemétből. Az összes mennyiségből fejenként évente csaknem 52 kilogrammot gyűjtenek be szelektíven, ezt a mennyiséget hasznosítják. Egy esztendő alatt további 42 kilogrammot a fővárosi hulladékégetőben energetikailag hasznosítanak, a maradék 80 százalék azonban továbbra is hulladéklerakókba kerül. Az internetes oldalon jelezték, hogy bár a szelektív gyűjtési rendszer mintegy 4,5 millió lakosnak elérhető, amint az előbbi számokból is látszik, van még hova fejlődnünk e téren. A honlap szerkesztői több hasznos tanácsot adnak arra, hogy miként lehet csökkenteni a hulladék mennyiségét. Jelezték például, hogy aki kiteszi a Nem kérünk szórólapot! matricát a postaládára, az évente akár 25-30 kilogramm reklámújságtól is megkímélheti magát és környezetét. Hozzátették azt is, hogy ennyi szórólap legyártásához mintegy 80 kilogramm fára volna szükség. (MN)