És hogy mi az az ellenerőszázad? Ez olyan egység, amely ellenségként szerepel a kiképzéseken, vagyis ellenük hajtják végre a harci folyamatokat a gyakorlótereken. Az ellenerőszázad két lövészszakaszból, illetve egy harckocsizó szakaszból áll. – Mivel a feladatuk sajátos, széles körű ismeretekkel kell rendelkezniük, el kell tudni játszaniuk a hagyományos, reguláris csapatoktól kezdve a gerillákig minden lehetséges ellenséget – tudjuk meg Kopasz Csabától. Az úgynevezett aszimmetrikus hadviselés begyakorlására (amely röviden a hagyományostól eltérő gerillamódszerek alkalmazását jelenti) kevés kidolgozott eljárás van, ezért a katonák műveleti területeken szerzett tapasztalataira kell építeni. Az ellenerőszázadban ezért sokan vannak olyanok, akik megjárták a honvédség külföldi misszióit, külszolgálaton voltak a Balkánon, Boszniában, illetve Koszovóban vagy Maliban, Irakban, az afganisztáni misszióban vettek részt különféle műveletekben. Ezekben a kontingensekben megismerhették a katonák többek között a gerillaharc módszereit is az ellenség részéről, és ezt is szimulálhatják a gyakorlatokon. Kopasz Csaba tájékoztatása szerint az ilyen aszimmetrikus hadviselés egyik fő jellemzője például az úgynevezett Hit and run! (Üss és fuss!) módszer, ami – ahogyan a neve is mutatja – a gyors, lesállásokból indított támadásokból és visszavonulásokból áll, vagyis a fegyveres akciókat követően az általában kisebb csoportokból álló ellenséges erők gyorsan elhagyják a helyszínt, nehéz helyzetbe hozva a megtámadott katonákat. Ezekről a tapasztalatokról készült egy incidenslista, amely alapján meghatározzák, hogy a századnak mire kell felkészülni, milyen ellenséget kell eljátszani a kiképzéseken. Sok esetben ugyanakkor a főhadnagy szerint az állomány kezdeményezőkészségére és fifikájára is szükség van, hogy az ilyen gyakorlatok eredményesek legyenek. – Mivel mi állunk a másik oldalon, látjuk, hogy a bajtársaink miként hajtanak végre mozzanatokat, ezek után az értékeléshez is sok támpontot tudunk adni – teszi hozzá Kopasz Csaba.
