– Tölts! – kiáltja a Magyar Honvédség harckiképző központ ellenerőszázadának szakaszparancsnoka. A Bakony közepén járunk, a honvédség központi lőterén. Pár száz méterre megközelíthetjük a katonákat, akik gyalogosan, kötelékben indulnak el a lőállások felé, majd vezényszóra rohamozni, tüzelni kezdenek. Először futva, majd a fedezékbuckák mögött lehasalva adják le a sorozatokat a gépkarabélyokból. Schäffer Mónika hadnagy kísér minket a helyszínre, akitől megtudjuk: ez a század felkészítésének zárómozzanata, egy hónapos kiképzésen vesznek részt a katonák. A lőtéren a szakaszon belül a tűzpárok előre mozognak.
Kopasz Csaba főhadnagy, a század parancsnoka elmondja azt is, a katonák egy hónapos kiképzési cikluson vannak túl, a Hawk Strike többnemzeti gyakorlatra készülnek fel, amelyben egy szakasszal vesznek majd részt a század tagjai. A katonák egy amerikai századba integrálva légi rohamgyakorlatot fognak végrehajtani. A kiképzés elméleti felkészítéssel kezdődött, majd jött a begyakorlás, ezen a helikopteres ki- és berakás is zajlott. Először kis alegységes harcászatot hajtottak végre, ezt követte a lövészeti kiképzés.
Ez is elméleti felkészítéssel és begyakorlással kezdődött, ezután jöttek az egyéni, majd az éles lőgyakorlatok, ezt követte a szakasz éles lőgyakorlata. Ezeket nappal és éjszaka is végrehajtották, éjjellátó készülékekkel felszerelkezve.
És hogy mi az az ellenerőszázad? Ez olyan egység, amely ellenségként szerepel a kiképzéseken, vagyis ellenük hajtják végre a harci folyamatokat a gyakorlótereken. Az ellenerőszázad két lövészszakaszból, illetve egy harckocsizó szakaszból áll. – Mivel a feladatuk sajátos, széles körű ismeretekkel kell rendelkezniük, el kell tudni játszaniuk a hagyományos, reguláris csapatoktól kezdve a gerillákig minden lehetséges ellenséget – tudjuk meg Kopasz Csabától. Az úgynevezett aszimmetrikus hadviselés begyakorlására (amely röviden a hagyományostól eltérő gerillamódszerek alkalmazását jelenti) kevés kidolgozott eljárás van, ezért a katonák műveleti területeken szerzett tapasztalataira kell építeni. Az ellenerőszázadban ezért sokan vannak olyanok, akik megjárták a honvédség külföldi misszióit, külszolgálaton voltak a Balkánon, Boszniában, illetve Koszovóban vagy Maliban, Irakban, az afganisztáni misszióban vettek részt különféle műveletekben. Ezekben a kontingensekben megismerhették a katonák többek között a gerillaharc módszereit is az ellenség részéről, és ezt is szimulálhatják a gyakorlatokon. Kopasz Csaba tájékoztatása szerint az ilyen aszimmetrikus hadviselés egyik fő jellemzője például az úgynevezett Hit and run! (Üss és fuss!) módszer, ami – ahogyan a neve is mutatja – a gyors, lesállásokból indított támadásokból és visszavonulásokból áll, vagyis a fegyveres akciókat követően az általában kisebb csoportokból álló ellenséges erők gyorsan elhagyják a helyszínt, nehéz helyzetbe hozva a megtámadott katonákat. Ezekről a tapasztalatokról készült egy incidenslista, amely alapján meghatározzák, hogy a századnak mire kell felkészülni, milyen ellenséget kell eljátszani a kiképzéseken. Sok esetben ugyanakkor a főhadnagy szerint az állomány kezdeményezőkészségére és fifikájára is szükség van, hogy az ilyen gyakorlatok eredményesek legyenek. – Mivel mi állunk a másik oldalon, látjuk, hogy a bajtársaink miként hajtanak végre mozzanatokat, ezek után az értékeléshez is sok támpontot tudunk adni – teszi hozzá Kopasz Csaba.
