Youtuber és szókimondó szaktanár

Hiába vagyunk mi, magyarok többszörös Európa- és világbajnok asztalosok, a mai napig nem sikerült lerombolni azt a sztereotípiát, hogy az életben való boldogulás és a jó fizetés feltétele csakis a diploma lehet. Van egy szaktanár Sopronban, aki az életét tette fel arra, hogy a kétkezi alkotás nyújtotta sikerélménnyel megismertesse a tanítványait. Szókimondó oktatóvideóit tízezrek nézik a YouTube-on, pedagógus társai felhasználják ezeket óráikon, és bár egy-egy megosztó filmje miatt már fenyegetéseket is kapott, a fiatalok inspirálása szerinte mindent megér. Hauch Tamás faipari mérnökkel, szakoktatóval, asztalosmesterrel beszélgettünk a szakképzés kihívásairól és a pedagógusok valódi feladatairól.

Hauch Tamás (jobbra) szerint a faipar a konfekciót termeli, az asztalos pedig az úriszabóság

Gyakran éri az a kritika a pedagógustársadalmat, hogy a digitális tudásuk még mindig fényévekkel le van maradva a diákokétól, és az óráikon nem vagy nem eléggé használják ki az infokommunikációs eszközök adta lehetőségeket. A tanárok és a diákok között tátongó digitális szakadék felszámolása nélkül egyre nehezebb megszólítani a tanulókat, ezért fontos, hogy a társadalom és a technológia változásaival lépést tartsanak a pedagógusok. Így tett a Soproni Szakképzési Centrum Handler Nándor Szakképző Iskolájában oktató Hauch Tamás is, aki néhány éve oktatóvideók készítésével kezdte el megtámogatni a diákjai felkészülését, ma pedig már a saját tanítványain kívül több tízezren követik a szakmatanulást népszerűsítő YouTube-csatornáját.

A faipari technikusokkal, ács- és asztalostanoncokkal foglalkozó szakoktató nagy hírnévre tett szert az utóbbi időben, ma már az ország távolabbi vidékeiről is sokan szeretnének nála tanulni. Jó néhány diákja ért el az elmúlt években előkelő helyezést a Szakmasztár Országos Szakmai Tanulmányi Versenyen, illetve a szakmák olimpiájának is nevezett Worldskills versenyeken. Nála tanult élezni például Fekete Martin, az idei WorldSkills kazanyi nemzetközi döntőjében kiválósági érmet nyert épületasztalos.

– Az elején semmi tudatosság nem volt a videózásban. 2015 novemberé­ben műtéten estem át, és a lábadozás alatt nem tudtam jelen lenni a tanítási órákon. Viszont közeledett a januári Szakmasztár verseny írásbeli megméretésének időpontja, ezért elkezdtem a tanulóimnak számítási feladatokat felvenni videóra, hogy megkönnyítsem a felkészülésüket – mesél a kezdetekről ­Hauch Tamás, aki azóta már több mint 120 kisfilmet forgatott, s ezek némelyikét 50-60 ezren is megnézték. – A nézettségi adatok azért nem feltétlenül a szimpátiát tükrözik. Elég közvetlen és szókimondó vagyok, ezt kevesen tolerálják. Volt olyan videóm, amelyik ­miatt valaki megfenyegetett, hogy megver. Másnak éppen az erősebb stílusom vált szimpatikussá. Nagyon fel tud dobni, amikor tanár kollégák buzdítanak arra, hogy csináljam tovább, mert a videóimat ők is használják az óráikon. Megkerestek már az oktatófilmek kapcsán Németországból, Erdélyből, Angliából és Szerbiából is. Ezzel együtt azt mondom, nem vagyok szuperasztalos. Csupán szeretem azt, amit csinálok, és szeretném, ha a szakmám nem sorvadna el. Terveim között szerepel, hogy a csatornán riportokat készítsek nagyra becsült mesterekkel, akik inspirálni tudnák a fiatalokat és a pályát tévesztetteket – magyarázza Hauch Tamás, hozzátéve: szerinte sok emberben ott a belső vágy arra, hogy valami maradandót alkosson, hiszen az alkotás élménye hatalmas siker és boldogság. Nem véletlen a DIY (Do It Yourself – Csináld magad!) mozgalom népszerűsége.

Hauch Tamás (jobbra) szerint a faipar a konfekciót termeli, az asztalos pedig az úriszabóság

Ő pedig ezt a belső vágyat szeretné felébreszteni a fiatalokban. Néha akár olyan drasztikus, figyelemfelhívó módszerekkel is, mint például az, hogy adásban ver szét kalapáccsal egy mobiltelefont, miközben ecseteli a követőinek, hogy igenis ellen kell állni a közösségi médiának, és bármennyire is csábító a beérkező üzenetek pittyegése, nem kell gyalulás közben tízpercenként csekkolni a Facebookot, mert ez bizony megakasztja a munkafolyamatot. – A fiatalokra nem könnyű hatást gyakorolni, kevés dolog az, ami kizökkenti őket. Nem irodalmi kávéházakban szocializálódtam, tudok cifrákat mondani. Viszont olykor sokkolni kell az embereket ahhoz, hogy abból a bizonyos alapállapotból kizökkenve „magasabb energiaszintre” lépjenek és elkezdjenek a dolgaikkal foglalkozni. Időnként trágárnak is tartanak, de felvállalom, mert nemes a cél. Természetesen tudok szépen és választékosan is kommunikálni – teszi hozzá.

A stílus talán valóban erős, de hogy a mondanivaló és a szakmaiság átjön, azt bizonyítják Hauch egyre sokasodó kitüntetései: a 2013-as Soproni Szakképzésért-emlékérem után néhány évvel Handler Nándor-díjat, majd tavaly a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Elnöki Aranyérmét is megkapta, sőt a Férfiak Klubja 2019-ben a Gránit Oroszlán-díjra is jelölte férfi pedagógus kategóriában.

– A pedagógusnak szerintem két fő feladata van. Valamilyen módszerrel segíteni a tananyag hatékony feldolgozását, illetve nevelni a rá bízott fiatalokat. Nem működik az, hogy csak bemegyek, leadom az anyagot és eljövök. Nem tudjuk nem hazavinni a munkát, hiszen emberek jövője múlik rajtunk. Persze én se vagyok szent. De igyekszem monitorozni a saját dolgaimat, és az órák filmre vétele többek közt az önreflexió gyakorlására is kiválóan alkalmas – mondja az oktató, aki szerint sok szakma még mindig küzd azzal a sztereotípiával, miszerint a kétkezi munkából nem lehet megélni. – Az a Szent Grálja a szülőknek, hogy érettségi és diploma kell az élethez. Mintha minden oktatási vagy felnőtté válással kapcsolatos problémára ezek a képzési formák jelentenék a megoldást. Pedig nem. Ki merem jelenteni, hogy ha egy tanuló tudatosan építi fel a diákéveit, felnőtt korában jobban fog keresni, boldogabb, kiegyensúlyozottabb lesz, mint némely diplomás kortársa a versenyszférában. De hiába vagyunk mi, magyarok többszörös Európa- és világbajnok asztalosok, ha ez az információ nem jut el a célcsoporthoz, illetve ha félinformációk keringenek a szakmáról. Ilyen pél­dául, hogy több millió forintba kerül egy műhely. Holott valójában már kis befektetéssel is jó bevételre lehet számítani. Arról nem beszélve, hogy hatalmas a fejlődés a faiparban és az asztalosiparban. Sokszor már „űrtechnológiával” kell dolgozni, de ahhoz is ember kell. Méghozzá jó szakember. Az asztalosszakma két ága is tovább osztható, és van lehetőség további specializációra is – hangsúlyozza Hauch Tamás, aki szerint fontos lenne, hogy a szakképzésben tanulható kétkezi munkákat sokkal hatékonyabban és korábban kezdjék el népszerűsíteni a diákok körében.

– Az én időmben többrostás rendszerben ment a felvételi. Jó tanulónak kellett lenni. A szakmának hatalmas nívója volt. Azóta a tömegtermelés tönkretette a szakma megítélését, ahogyan a ruhaipart a fast fashion. Ezért én mindig azt a példát hozom fel, hogy a faipar a konfekciót termeli, az asztalos pedig az úriszabóság, az egyedi bútorok, igények kiszolgálója a piacon. Ehhez azonban tanulni, tapasztalni kell, mert nem egyszerű életvitel az asztalosé, azonban csodálatos, változatos karriert tudhat magáénak, ahol nincs két egyforma nap. Az egyik kedvenc mondásom: hogy „A békés tenger nem nevel ügyes hajósokat”, magasra lehet és kell is tenni a lécet. Kell hogy legyen miért küzdeni! De ha akarat és kitartás van, akkor kihozzuk a tanulóból a maximumot – húzta alá a szakember.