Youtuber és szókimondó szaktanár

Hiába vagyunk mi, magyarok többszörös Európa- és világbajnok asztalosok, a mai napig nem sikerült lerombolni azt a sztereotípiát, hogy az életben való boldogulás és a jó fizetés feltétele csakis a diploma lehet. Van egy szaktanár Sopronban, aki az életét tette fel arra, hogy a kétkezi alkotás nyújtotta sikerélménnyel megismertesse a tanítványait. Szókimondó oktatóvideóit tízezrek nézik a YouTube-on, pedagógus társai felhasználják ezeket óráikon, és bár egy-egy megosztó filmje miatt már fenyegetéseket is kapott, a fiatalok inspirálása szerinte mindent megér. Hauch Tamás faipari mérnökkel, szakoktatóval, asztalosmesterrel beszélgettünk a szakképzés kihívásairól és a pedagógusok valódi feladatairól.

Hauch Tamás (jobbra) szerint a faipar a konfekciót termeli, az asztalos pedig az úriszabóság

Hauch Tamás (jobbra) szerint a faipar a konfekciót termeli, az asztalos pedig az úriszabóság

Ő pedig ezt a belső vágyat szeretné felébreszteni a fiatalokban. Néha akár olyan drasztikus, figyelemfelhívó módszerekkel is, mint például az, hogy adásban ver szét kalapáccsal egy mobiltelefont, miközben ecseteli a követőinek, hogy igenis ellen kell állni a közösségi médiának, és bármennyire is csábító a beérkező üzenetek pittyegése, nem kell gyalulás közben tízpercenként csekkolni a Facebookot, mert ez bizony megakasztja a munkafolyamatot. – A fiatalokra nem könnyű hatást gyakorolni, kevés dolog az, ami kizökkenti őket. Nem irodalmi kávéházakban szocializálódtam, tudok cifrákat mondani. Viszont olykor sokkolni kell az embereket ahhoz, hogy abból a bizonyos alapállapotból kizökkenve „magasabb energiaszintre” lépjenek és elkezdjenek a dolgaikkal foglalkozni. Időnként trágárnak is tartanak, de felvállalom, mert nemes a cél. Természetesen tudok szépen és választékosan is kommunikálni – teszi hozzá.

A stílus talán valóban erős, de hogy a mondanivaló és a szakmaiság átjön, azt bizonyítják Hauch egyre sokasodó kitüntetései: a 2013-as Soproni Szakképzésért-emlékérem után néhány évvel Handler Nándor-díjat, majd tavaly a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Elnöki Aranyérmét is megkapta, sőt a Férfiak Klubja 2019-ben a Gránit Oroszlán-díjra is jelölte férfi pedagógus kategóriában.

– A pedagógusnak szerintem két fő feladata van. Valamilyen módszerrel segíteni a tananyag hatékony feldolgozását, illetve nevelni a rá bízott fiatalokat. Nem működik az, hogy csak bemegyek, leadom az anyagot és eljövök. Nem tudjuk nem hazavinni a munkát, hiszen emberek jövője múlik rajtunk. Persze én se vagyok szent. De igyekszem monitorozni a saját dolgaimat, és az órák filmre vétele többek közt az önreflexió gyakorlására is kiválóan alkalmas – mondja az oktató, aki szerint sok szakma még mindig küzd azzal a sztereotípiával, miszerint a kétkezi munkából nem lehet megélni. – Az a Szent Grálja a szülőknek, hogy érettségi és diploma kell az élethez. Mintha minden oktatási vagy felnőtté válással kapcsolatos problémára ezek a képzési formák jelentenék a megoldást. Pedig nem. Ki merem jelenteni, hogy ha egy tanuló tudatosan építi fel a diákéveit, felnőtt korában jobban fog keresni, boldogabb, kiegyensúlyozottabb lesz, mint némely diplomás kortársa a versenyszférában. De hiába vagyunk mi, magyarok többszörös Európa- és világbajnok asztalosok, ha ez az információ nem jut el a célcsoporthoz, illetve ha félinformációk keringenek a szakmáról. Ilyen pél­dául, hogy több millió forintba kerül egy műhely. Holott valójában már kis befektetéssel is jó bevételre lehet számítani. Arról nem beszélve, hogy hatalmas a fejlődés a faiparban és az asztalosiparban. Sokszor már „űrtechnológiával” kell dolgozni, de ahhoz is ember kell. Méghozzá jó szakember. Az asztalosszakma két ága is tovább osztható, és van lehetőség további specializációra is – hangsúlyozza Hauch Tamás, aki szerint fontos lenne, hogy a szakképzésben tanulható kétkezi munkákat sokkal hatékonyabban és korábban kezdjék el népszerűsíteni a diákok körében.

– Az én időmben többrostás rendszerben ment a felvételi. Jó tanulónak kellett lenni. A szakmának hatalmas nívója volt. Azóta a tömegtermelés tönkretette a szakma megítélését, ahogyan a ruhaipart a fast fashion. Ezért én mindig azt a példát hozom fel, hogy a faipar a konfekciót termeli, az asztalos pedig az úriszabóság, az egyedi bútorok, igények kiszolgálója a piacon. Ehhez azonban tanulni, tapasztalni kell, mert nem egyszerű életvitel az asztalosé, azonban csodálatos, változatos karriert tudhat magáénak, ahol nincs két egyforma nap. Az egyik kedvenc mondásom: hogy „A békés tenger nem nevel ügyes hajósokat”, magasra lehet és kell is tenni a lécet. Kell hogy legyen miért küzdeni! De ha akarat és kitartás van, akkor kihozzuk a tanulóból a maximumot – húzta alá a szakember.