Balról jövő támogatás Horthy Miklósnak

A napok óta folyó kormányalakítási tárgyalásoknak mára megvan az első pozitív eredménye: Horthy Miklós kormányzó a pártok vezéreinek meghallgatása után miniszterelnökké dezignálta Simonyi-Semadám Sándort.

Bild 102-12190 Fotó: o.Ang. Forrás: Wikipédia

Az Est március 12-én címoldalon hozza Horthy proklamációja egy párizsi lapban címmel, hogy „A Le Temps bő kivonatban közli Horthy Miklós proklamációját. Ugyancsak közlik a francia lapok a Népszavának azt a cikkét, amelyben a szocialisták késznek nyilatkoznak az újjáépítés munkájában részt venni.” A Pesti Hírlapban az jelenik meg: „A párizsi Eclair nagy rokonszenvvel emlékezik meg Horthy Miklósról, Magyarország új kormányzójáról. Vázolja katonai tevékenységét és megállapítja, hogy jelenlegi fő feladata az lesz, hogy a kormányválságot megoldja, és a szocialistákkal szemben is a kiengesztelődés politikáját kövesse. E tekintetben, írja a francia újság, a helyzet már határozottan enyhült, aminek bizonyságául idézi a Népszava cikkét, amelyben a szocialisták készségüket nyilvánítják, hogy az ország újraépítésében részt vesznek. A lap ezt az állásfoglalást már a mérséklő befolyásnak tulajdonítja.”

Az ominózus Népszava-cikk nyílt levél Horthy Miklósnak címezve. „Kormányzó úr! A magyar nemzet ez idő szerinti képviselői az ország legmagasabb méltóságára emelték főméltóságodat, örökébe a magyar nemzeti történelem két kimagasló alakjának: Hunyadi Jánosnak és Kossuth Lajosnak. Az ezeréves Magyarország népének egy évezreden keresztül csak kétszer – és most – adatott meg a lehetősége annak, hogy az ország legfőbb méltóságát maga ruházhassa arra, akiben legjobban megbízhat és akire sorsát nyugodtan rábízhatja. […] Átérezve a föladat nagyságát, amely itt, e megtépett, ellenségektől körülzárt, ezer sebből vérző hazában főméltóságodra vár, úgy érezzük, hogy a meginduló újjáépítés munkájában nekünk is teljes mértékben kell a részünket kivenni, hogy ezzel kormányzó úrnak is megkönnyebbítsük a dolgát. […] A szervezett magyar munkásság kincsei: technikai képzettség és erő, szellemi tudás és fölemelkedő akarat, mind rendelkezésére fog állani kormányzó úrnak, ha erre nekünk a lehetőség megadatik. […] Mi vagyunk olyan jó magyarok, mint bárki ebben a hazában, tőlünk joggal senki sem féltheti ennek az országnak a sorsát, mert ha valakire, úgy ránk, szegény emberekre áll a költő szava: »Itt élned, halnod kell. « […] Tudjuk, hogy e kívánságunk és fölfogásunk a jövőt illetően nem mindenki részéről talál megértésre. De mi nem magunknak, nem osztályunknak kérünk kiváltságokat, hanem az egész nemzetnek, az ország minden polgárának. A nemzeti újjászületés és föltámadás munkájához mi minden gerincességünk megtartása mellett készségesen nyújtjuk oda kérges kezünket békülésre, főméltóságod bölcsességére bízzuk e kéz értékének vagy értéktelenségének elbírálását.”

Fotó: Wikipédia

Huszár Károly miniszterelnök interjút ad a Neues Wiener Journalnak, amelyet a hazai újságok átvesznek. „A beszélgetés további során Somogyi Béla meggyilkolásáról a miniszterelnök ezt mondotta: Külföldön bolseviki újságok jelennek meg, amelyek az itteni szociáldemokrata vezéreket a proletárság pribékjeinek és árulóinak mondják, akiket el kell tenni láb alól, mert a proletárságnak a polgári osztályokkal való egyetértését kívánják. Ezekben a lapokban olvastuk a következő sorokat: Nem Horthy és Huszár a hóhér, hanem a magyar kormány szociáldemokrata tagjai, akik megakadályozták a proletárság zendülését. Somogyi meggyilkolásának sajnálatos esetében is fontos bizonyítékok vannak […] Mindennap történnek olyan esetek, hogy meg akarják félemlíteni a szociáldemokrata vezéreket, s lehetetlenné teszik a pártpolitikai ellentétek kiegyenlítését. A szociáldemokrata minisztereket és államtitkárokat külföldről kényszerítették rá, hogy lemondjanak tárcájukról, noha az utolsó napig azt a meggyőződésüket fejezték ki a szociál­demokrata pártban, hogy maguknak a munkásoknak is érdeke a szociál­demokrata miniszterek és államtitkárok hivatalban maradása, míg a bolsevikok azt hirdették, hogy a burzsoák holttesteiből hegyeket kell emelni és annyit kell megölni közülük, hogy annyi se maradjon, amennyiből kormányt lehet alakítani.”

A Pesti Napló 9-én azt írja: „A kormányzónál hétfőn délelőtt folytatódtak a kihallgatások. Tizenegy órakor Vanczák János, a Népszava szerkesztője, a szociáldemokrata párt egyik vezetője jelent meg a kihallgatáson, és közel háromnegyed órás audienciájáról a következőket mondotta: A kormányzó úr érdeklődött az iránt, hogy pártunk miképp látja a politikai helyzetet. […] Mi a magunk részéről, amint ki is fejtettem, a kibontakozás elé semmiféle akadályt nem akarunk gördíteni, hanem ami tőlünk telhet, mindent megteszünk a békés kibontakozásra és a minél gyorsabb kormányalakítás megkönnyítésére. Nem kívánunk semmi mást, mint annak a lehetőségét, hogy a munkásság megtalálja megélhetési feltételeit, bizonyos mozgási szabadság mellett. Örömmel tapasztaltam, hogy a kormányzó úr teljes megértéssel, de vasakarattal megy a maga útján, és teljes reményt érez az iránt, hogy sikerülni fog az országot jobb és kedvezőbb viszonyok közé vezetni.”

Huszár Károly miniszterelnök nem vállalja tovább a tisztséget. Március ­11-én a Pesti Hírlap közli: „A napok óta folyó kormányalakítási tárgyalásoknak mára megvan az első pozitív eredménye: Horthy Miklós kormányzó a pártok vezéreinek meghallgatása után miniszterelnökké dezignálta Simonyi-Semadám Sándor nemzetgyűlési képviselőt, a keresztény egyesülés tagját.”