Háború a velencei gödörben

A Velencei-tó partján lévő település októberben megválasztott új vezetése tavaly azzal kampányolt, hogy nem uszoda kell, hanem járda. Most se uszoda, se járda.

A velencei-tavi telekcsere-szerződéssel 1,294 milliárd forint kár érte volna az államot Fotó: MTI

Jegeces februári este acélbetétes bakancsok csikorognak a velencei macskakövön. Vagy harminc szekrényhátú alak vonul fekete gúnyában egyenesen bele egy tóparti kibetonozott gödörbe. Annyira félelmetes a látvány, hogy az emberek a járdán, a kacsák meg a vízben moccanni sem mernek. Leszámolás, terrorakció, bandaháború, vagy csak egy újabb ellenzéki polgármester és csapata hagymázas fantáziájának képi megjelenítése. Az alig 7000 lelkes városkában a régóta várt uszoda tavaly megkezdett kivitelezését akasztotta meg biztonsági őrökkel Gerhard Ákos polgármester, nehogy az megépülve az előző fideszes vezetés sikerének szimbóluma legyen.

– Rosszabbak, mint az oroszok. Azok tettek tönkre mindent, ami a Horthy-rendszerben épült, miután megszállták az országot. Ezeket is a rosszindulat, meg a bosszú vezérli, mert normális ember ilyet nem csinál – mondja a régi vágású öregúr, miközben a lebetonozott gödörben ácsorgó biztonsági őrrel nézünk farkasszemet.

– Tavaly azzal kampányoltak, hogy nem uszoda kell, hanem járda. Most se uszoda, se járda.

A kudarcba fullasztott uszoda-ügy 2015-ben sikertörténetnek indult, az akkor fideszes testület döntött úgy, hogy tóparti telkén a térség mintegy négyezer óvodás és iskolás gyermekének, illetve vízilabda egyesületének, összességében pedig mintegy ötvenezer embernek biztosít tanulási és sportolási lehetőséget. (Uszoda legközelebb Székesfehérváron van.) A TAO-pénzek felhasználására kiírt pályázatot az önkormányzat tulajdonában is lévő Velence Plusz Kft. nyújtotta be az úszószövetséghez és 2015 decemberében 1,3 milliárdot nyertek is a megvalósításra. A valós igényt kielégítő beruházást támogatták és segítették L. Simon László és Tessely Zoltán térségi fideszes képviselők is.

Az uszodában három tanmedencét és egy ötvenméteres, Fina előírásoknak is megfelelő versenymedencét terveztek, és a munkák megkezdése érdekében a testület felruházta Koszti András volt polgármestert az önkormányzati telek ingyenes biztosítására, illetve a szükséges adminisztrációs munka elvégzésére. László Csaba, a Kft vezetője szerint időközben az építőanyagok áremelkedése miatt határidő- és költségvetés módosítást nyújtottak be, amit az úszószövetség ismét elfogadott, és a végösszeget 3,3 milliárd forintra emelték.

Az újabb zöld lámpára 2019 nyarán meg is indultak a munkagépek, meglódultak a fantáziák és támadásba lendült a helyi ellenzéki összefogás: – Minek ide uszoda, a tóban is lehet úszni – hangoztatták – majd már előre mutyizással rágalmazták meg a városvezetést, „egyesek majd jól meggazdagodnak, bezzeg járda, meg út nem készül elég”. Tudatosan heccelték és vezették félre a velenceieket, hiszen a pénzből az önkormányzat egy fillért sem látott, viszont, ha tető alá hozzák, akkor a város több milliárdos beruházáshoz juthat – ingyen. Csakhogy, ha köröm piszoknyi előnnyel is, de ellenzéki koalíció nyert, amely most kukába akarja hajítani ezt az ajándékot.

Az új polgármester alig telepedett meg székében, máris azt írta az önkormányzat lapjában, hogy ”ezt a velencei közvéleményt és képviselő testületet is napi szinten élénken foglalkoztató hatalmas beruházást meg kell vizsgálni.„ Következett a zárt ülés, az iratok, a dossziék, a tervek, a pletykák és a vádaskodások számbavétele, vagyis az elsődleges cél: találni valamit és azzal a valamivel kikezdeni az uszodaügyet. A vak tyúk is talál szemet módszer bejött: az önkormányzat felhatalmazása alapján a Koszti polgármester által kiadott tulajdonosi hozzájáruláson nem találtak pecsétet csak aláírást és iktatva sem lett. A hivatal erre csupán annyit kért, hogy ”a hozzájárulást olyan módon kell leadni, hogy az tartalmazza a bélyegző nyomatot„. Ennek pedig nagyon egyszerű megfelelni: a mindenkori polgármester – mivel az önkormányzatiság jogfolytonos – ráüti a hiányzó pecsétet és a kivitelező tovább dolgozhat. A mindenkori polgármester – jelen esetben Gerhard Ákos – azonban nem így tett, hanem gyorsan zárt ülést hívott össze, ahol úgy döntöttek, hogy nem adnak pecsétet, ehelyett biztonságiakkal foglalják el a kibetonozott gödröt, méghozzá tulajdon- és vagyonvédelmi okokra hivatkozva.

A félelmetesre sikeredett politikai erődemonstrációt követően az építkezés leállt. A munkagépek elzakatoltak, utánuk maradt a holdbéli táj, a kibetonozott kráterrel, a hatalmas földkupacokkal, az égnek meredő vas oszlopokkal, és megjelent a pusztító talajvíz. László Csaba szerint az eddig elvégzett munkák értéke meghaladja a félmilliárd forintot. Mivel az állékonyság-megóvást a biztonságiak nem engedik, feljelentést tett a rendőrségen. Ha leállnak a talajvíz-szállító szivattyúk, megcsúszhat az övárok, sőt beomolhat a járda. Ez pedig már a város felelőssége és költsége lesz a jövőben.

– Kapaszkodnak a hülyeségükbe, mint kisgyerek az ágyrácsba – csattan fel a tóparti csendben sétáló házaspár férfi tagja. – Velence önerőből képtelen uszodát építeni, most éppen nem kekeckedni kellene, hanem összefogni, felhajtani a még hiányzó TAO-pénzeket és megfelelni az építési előírásoknak. A Fidesznek akarnak ártani, de a város issza meg a levét!

Egy bolttulajdonos viszont állítja, hogy nincs elegendő aszfaltos út, meg kövezett járda, ráadásul neki a fideszes vezetés nem is tetszett. Ha nem lesz uszoda, hát nem lesz. Maradjon beépítetlen az a telek, Velence meg inkább halászfalu legyen, mint fesztiválozó idegenforgalmi kóceráj. Amikor megemlítem, az uszoda egy fillérbe sem kerül, tehát járdára sem jutna kevesebb, akkor vállrándítással felel.

A polgármestert négyszer kerestem, egyszer sem hívott vissza. Maradt számomra is a bevált vak tyúk is talál szemet módszer, és Gerhard Ákoshoz hasonlóan én is sikerrel járok. Azt mondja, nem vágyott erre a találkozóra, de ha így alakult, legyen.

– A jelenlegi tulajdonosi hozzájárulás nem jogszerű, nekünk pedig, az új vezetésnek nem áll szándékunkban hitelesíteni, mert féltjük az önkormányzat telkét, nehogy később a Velence Plusz Kft., az építtető rátegye a kezét – mondja tagoltan Gerhard, aki előtte kínai tolmács volt és buddhista tanító. Megerősítésként telefonon felhívja Mikó István tanácsost, aki kihangosított telefonon közli: a telek sorsa aggályos, fennállhat a későbbi vagyonvesztés, ezért állították le az építkezést.

– Különben sincs meg a kivitelezéshez szükséges TAO-pénz, nincs üzleti terv és sok minden más sem – teszi hozzá Gerhard. Azt is mondja, már nincsenek az uszoda ellen, ezért azt javasolják és arról akarnak tárgyalni az építtetővel, hogy piaci áron vegye meg tőlük a telket és akkor minden mehet tovább. – Látja, mi kompromisszumra készek vagyunk – mondja a buddhisták nyugalmával.

Magyarra fordítva ez annyit jelent, hogy Gerhard már nagylelkűen elfogadja a Kosztiék által kijárt ingyen létesítményt, cserébe ”csupán„ annyit kér, hogy a telket is vegyék meg alája a várostól, mondjuk úgy hétszáz millióért. Ebből például járdát lehetne építeni, mert pénz, hiába ígérték, arra sincs.

Az 1,3 hektáros telken eddig közel 700 millió forintba került a földmunka és a betonozás. Az új vezetés kihasználva a hiányzó bélyegző-lenyomatot, először leállítja az építkezést, majd 700 milliót kér az ingyen telekért, cserébe a pecsétért. Az első 19 napra a fekete sereg közel ötmillió forint védelmi pénzt számlázott ki az önkormányzatnak.