Radikalizálódó baloldal helyett stabil nemzetállami többség kell az EU-ban is

Konzervatív, nemzetállami elkötelezettségű stabil többségre van szüksége Európának – írja a Századvég elemzésében. Kimutatják: a baloldal, miután saját hitelességének helyreállítása útján már nem tudott politikailag sikeres közösség lenni, radikalizmusba fordult. Az Alinsky-módszert a magyarországi ellenzék is alkalmazza, példátlan manővereikkel azonban saját identitásuk és nemzethez tartozásuk maradék morális alapját is felszámolják, híveik jelentős részét is arcul csapva.

Budapest, 2011. november 3. Soros György, magyar származású amerikai üzletember, a Soros Alapítvány elnöke, a Közép-európai Egyetem (Central European University, CEU) alapítója és tiszteletbeli kuratóriumi elnöke az egyetemen, ahol előadást tartott Reflexivity at Work in the European Union címmel. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

A Századvég a politikai közéletben teret nyerő agresszív és radikális magatartás előzményeit feltárva kijelenti: a hazai liberális és baloldal a Gyurcsány-Bajnai-kormányok idején elvesztett társadalmi támogatás mellett nemcsak szellemileg kezdett kiüresedni, hanem fokozatosan elkezdte felszámolni önmagát. A nemzetellenes karakterű, 2004-ben a határon túli magyarokkal szembeforduló baloldal 2010 után egyre erősödő agressziója és radikalizmusa részben elkeseredettségből is táplálkozott, valamint abból, hogy a kádári gyökerű oldal a polgári értékek elvetésével és a társadalmi többség józanságával szemben, száz évvel korábbi „eleihez” (Kun Béla, Károlyi Mihály és Jászi Oszkár) visszatalálva egyre inkább a fizikai erőszakban, a rendzavaró, visszaélésszerű megoldásokban kereste magának a kiutat.

A baloldal, miután saját hitelességének helyreállítása útján már nem tudott politikailag sikeres közösség lenni, radikalizmusba fordult – mutat rá az elemzés. A hagyományos közösségi, társadalmi értékek elvetése részben Soros György „nyílt társadalom”-utópiájával állhat összhangban, míg a politikai normákkal való szembefordulás igazi szellemi atyja a tengerentúlon Saul Alinsky (1909–1972) aktivista főideológus volt, akinek iskolája kezdettől fogva nem fogadta el a politikacsinálás hagyományosan elfogadott, normális társadalmi gyakorlatát.

Alinsky a modern politikában a közösségi szervezés megteremtője, aki a gazdasági vállalatoktól a szakszervezeteken, és a különböző egyházakon át a legkülönfélébb radikális csoportosulásokig próbálta a hasonló gondolkodásúakat mind taktikai, mind stratégiai okokból radikális aktivistahálózattá szervezni. Bár a baloldali társadalomépítés újfajta normáihoz ma a fő ideológiát Soros György és szellemi hálózata szolgáltatja, a közösség- és hálózatszervezés alapvelveit Alinsky és mások teremtették meg.

Egyesek szerint a nemzetközi trend, gyakorlat a hagyományos normák elfogadása miatti retorziótól való„félelemből” is ered, vagyis abból, hogy a radikálisok, a baloldal nem remélhetik hagyományos úton a többség sikeres meggyőzését, a választásokon a többség megszerzését, s ezért presszionálják a társadalmat.

A Századvég elemzése szerint a magyarországi baloldal ezért léphetett erre az útra, és az elmúlt öt-tíz évben megjelent fiatalabb politikus generációk, az „új SZDSZ”, a Momentum, a kimúló LMP korábbi radikálisabbjai, a DK, az MSZP balszéle így kerülhettek egy közösségbe a szélsőjobboldali, korábban hangosan rasszista Jobbikkal, egyfajta Alinsky-hálózatot építve – mutat rá az elemzés.

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Nyugat-Európában ez az ideológia és módszer főleg a hagyományos szélsőbal, valamint az újbaloldal és a zöld mozgalmak körében talált táptalajra – vagyis olyan mozgalmak háza táján, amelyek eleve a társadalom radikális, illetve gyökeres átalakítását hirdették meg legfőbb célként. Európa „zöldjei„, a németektől a skandinávokon át számos magyar ökopolitikusig valójában saját ideológiájuknak mondanak ellent, hiszen a távlati (társadalmi és ökomorális) szempontokat is könnyen sutba vágva hirdetnek a rövidtávú politikai siker reményében olyan célokat és programot, amely sokszor nem átgondolt, hanem öncélúan radikális, és amelyhez az erőszakos fellépést, agresszív magatartást legitim eszköznek tekintik.

A Századvég tanulmánya hangsúlyozza: egy ilyen politikai trendváltás követésére Magyarországon csak a baloldal és a Szálasi Ferenc óta jellemzően zavaros, rasszista színezetű és demagóg nacionalista szocializmust hirdető szélsőjobb részéről lehetett fogadókészség, míg a konzervatív-polgári erők soha nem álltak az erőszak, a zavargás eszközeit alkalmazók oldalára. A Fidesz a törvényes eszközöknél maradt 2006 őszén is, amikor az MSZP–SZDSZ-kormány morális válságba sodorta az országot és a nemzetet; Orbán Viktor kormányfő pártja ugyanakkor mindig is támogatta a társadalmi többség békés, szabad, demokratikus véleménynyilvánítását, és ennek időről időre igyekezett lehetőséget is biztosítani.

A radikalizálódott magyar baloldal és elvtelen politikai szövetségese, a Jobbik mind a migrációs válság, mind a koronavírus elleni védekezés idején támadta és támadja Magyarországot és kormányát, és nemzetközi elvbarátai részéről vár és kap időnként segítségét szélsőséges ámokfutásához.

Példátlan manővereivel azonban saját identitásának és nemzethez tartozásának maradék morális alapját is felszámolja a magyarországi ellenzék, híveinek jelentős részét is arcul csapva.

Az elmúlt hónapok víruskrízise megmutatta, hogy most már nemcsak nemzeti, hanem nemzetközi szinten is új kihívások elé kerültünk. Megszűnt az Európai Unió – tette meg markáns megállapítását egy április cikkében Éric Zemmour világhírű francia esszéista, aki a nemzetállamok már-már elfelejtett jelentőségéről és Brüsszel bukásáról írt a Le Figaroban.

Ennek a fajta, hol zöldre, hol vörösebbre mázolt radikalizmusnak az igazi ellenpólusa csakis a tekintélyben és társadalmi rendben hívő korszerű konzervativizmus lehet, amely a méltó hagyományok és a fennálló társadalmi rendszer tiszteletére alapítja politikáját, és a jelenkori, globális eredetű bajok ellenére, inkább a felforgató társadalmi átalakítások kockázatait akarja megelőzni – hangsúlyozza a Századvég elemzése.

Miközben Soros hívei egyre hangosabban alapjövedelmet követelnek, és a vírusjárvány miatti nehézségek közepette ócsárolják a magyar kormány foglalkoztatáspolitikáját, a jobboldal bölcsen, következetesen elutasítja a forradalmi változásokat és a mesterséges egyenlősítő kísérleteket, amelyek úgyis csak erőszakkal képesek elérni céljukat.

A Századvég elemzése leszögezi: ezért volt szüksége Magyarországnak, és ezért lenne szüksége Európának is egy konzervatív, nemzetállami elkötelezettségű stabil többségre.