A vakszerencse kellett Nagy és Weiszdorn elfogásához

A nyomozás harmadik részében kerültek elő a valódi elkövetők, Nagy László és Weiszdorn Róbert. Nagy egy szerb gyilkológépről mesélt, majd öngyilkos lett. Weiszdorn beismert mindent.

Weiszdorn Róbertről a tárgyalóterem előtt Fotó: MTI

Horváth András dandártábornok értékelő-elemzőként és tanácsadóként segítette a móri mészárlás miatt lefolytatott nyomozást. Elemző írásában önkritikusan rámutatott a nyomozás hibáira, arra az alapvető tévedésre, hogy Kaiser Edét és Hajdu Lászlót tartották a móri vérengzőknek.

„Egy pillanatig sem vitatom, hogy a végeredményt illetően tragikusan tévedtünk, és ez a tévedésünk alapja volt az ügyészség és a bíróság téves megítélésének is. Erkölcsi felelősségünk mértékének megítélését a tisztelt olvasóra bízom, annak hangoztatásával, hogy e történetben szigorúan az eljárás valóságos tényeit ismerhette meg.”

Szerinte a Nemzeti Nyomozó Iroda etikai alapállását az ügy utolsó szakaszának eseményei is jól mutatják. Kaisert más ügyek mellett Mórért már tényleges életfogytiglanra, Hajdut pedig más ügyek miatt 15 évre ítélték, amikor 2007-ben egészen elképesztő fordulattal fegyverek, fegyveralkatrészek, éleslőszerek és kilőtt lőszerhüvelyek kerültek elő Tatabánya környékéről. Az arzenál összefüggött a postás rablássorozattal, benne a veszprémi postásgyilkossággal és móri üggyel is.

Weiszdorn Róbert
Fotó: MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

Az újabb fejlemények döbbenetet váltottak ki a nyomozás résztvevőiből – írja Horváth András.

„A móri és a postássorozat ügyében párhozamosan folytatott nyomozás során… a módszer alapvető különbözősége miatt egyetlen emberben sem merült fel az elkövető azonosságának lehetősége… Bár a dolgok ilyetén alakulása szinte sokkolt bennünket, annak jelentősen pozitív hatása is volt a nyomozást végzőkre. A móri ügy vizsgálatának utolsó hónapjaiban, majd később az ügyészi és bírói szakban a legnagyobb erőfeszítések ellenére sem sikerült az igazságszolgáltatás szerveinek előrelépni. (Ma már persze tudjuk, hogy ez azért volt, így mert téves úton jártunk.) Akkor úgy éreztük – mivel minden elképzelhető feladatot végrehajtottunk – hogy valamilyen félrevezetés, esetleg hibás lépés következménye hogy döntő áttörést nem tudunk az ügyben elérni. Most a dolgok felgyorsultak, és a feladatok »önmaguktól« jelentkeztek.”

A postássorozat ügyében a szemtanúk – több cselekmény kapcsán – szinte egységesen állították, hogy a tettes kivételesen, 190-l95 cm magas, sajátos testalkatú férfi. A bűnjelekről sikerült olyan nyomokat rögzíteni, amelyek azonosításra alkalmasak voltak, és kétséget kizáróan csak a tárgyakat elrejtő személytől származhattak.

„A helyi erők bevonásával széles körben végzett »mélységi« kutatómunka semmiféle eredményt nem hozott N. László és W. Róbert (Nagy László és Weiszdorn Róbert – a szerző) vonatkozásában, a két személy még csak érintőlegesen sem merült fel az események és adatok kapcsán. Ez […] jól mutatja, hogy mindkettő, büntetlen előélete mellett, milyen mélyen konspirálta még a legszűkebb köreiben is terveit, életmódját, személyiségének bizonyos jegyeit. Éppen ezért rendkívül fájó az az otromba feltételezés, hogy amennyiben a móri ügy megítélésében nem tévedünk, a büntetőeljárás alatt végrehajtott postásgyilkosság nem történt volna meg, és a szerencsétlen áldozat ma is élne.”

Horváth tábornok szerint amennyiben a lőfegyverrel elkövetett bűncselekmények miatt gyanúba került személyek ellenőrzésére nem ilyen mélységű és ilyen erőkkel végrehajtott eljárás keretében történik:

– Tekintettel, arra hogy fogalmunk sem volt egyáltalán Weiszdorn Róbert és létezéséről, és az üggyel kapcsolatban személyükre semmilyen információ sem merült fel, Nagy László ugyanígy folytatta volna ámokfutását,

– Hajdú és Kaiser, valamint a hozzájuk kapcsolódó csoport, az időközben beszerzett nagy tűzerejű fegyverekkel, régóta dédelgetett tervüket, egy nagy forgalmú bank támadását hajtották volna végre,

– Nem vált volna ismertté az önmagában is hasonló súlyú, és a büntetési tételt illetően azonos megítélésű bűncselekmény-sorozat.

– Horváth Szilárd tovább folytatta volna tevékenységét.

Rendőrségi felvétel˙Nagy Lászlóról

A nyomozók úgy döntöttek, hogy szinte teljes egészében nyilvánosságra hozzák az újonnan keletkezett információkat a megtalált tárgyakról, annak helyéről és az összefüggésekről.

„A televíziósok és az újságírók részéről komoly támogatást kaptunk, mert az önmagában kevéssé érdekes adatokat olyan összefüggésekben kellett bemutatni, hogy az a lehető legnagyobb visszhangot váltsa ki. Ez a közös törekvésünk meglehetős sikerrel járt.

Hajdu és Kaiser teljesen közömbösen fogadta a híreket, sőt az volt a véleményük hogy valamilyen rendőri ravaszkodással van dolguk, aminek a célját nem látják át. Ez óriási trauma volt a számunkra. A gyanúsítottak reakciója – illetve ennek hiánya – arra utalt, hogy nem általuk kezdeményezett kombinációról van szó, és úgy tűnt, hogy semmilyen kapcsolatban sem állnak a »tatabányai« férfival. Ekkor merült fel először bennünk drámai tévedésünk lehetősége.”

A nagy nyilvánosságot kapott fegyverlelet hírére jelentkezett egy fémdetektor-tulajdonos, akitől egy férfi kibérelte a készüléket, ám ő ragaszkodott hozzá, hogy felügyelje az értékes keresőt, így egészen a kérdéses erdőrészletig mentek. Itt a bérlő bement az erdőbe, majd fél óra után egy megpakolt válltáskával tért vissza. Nagy László volt az, aki felderítőként két katonai alakulatnál is szolgált korábban, kiképzett lőmester… A megtalált fegyveralkatrészeken, lőszereken és hüvelyeken rajta voltak a DNS-anyaghordozói. Csakúgy, mint a házkutatáskor előkerült fegyvereken, amiket Veszprémben, illetve Mórott ő használt. Társa, Weiszdorn Róbert egyszerű szobafestő. Mórott ő volt „Kaiser”, akire egyébként hasonlít is, ez magyarázza, hogy több tanú is Kaisert ismerte fel, mint aki a bankfiók ajtajában állva elküldte az érkezőket. Odabent Nagy László vérengzett.

Fotó: Blikk

„A két személy előzetes letartóztatása után részleges beismerő vallomást tett, melyet a bizonyítékok hatására folyamatosan kiegészítettek.

N. László beismerte a móri bűncselekményben az ún. érintőleges szerepét, a bűnjelek elrejtését, a már részletezett körülmények között a fegyverek rejtekhelyről történő elővételét, és azok lakásán történő elrejtését. N. […] a sajtóból értesült, arról hogy a móri bűncselekmény helyszínén az elkövetőktől azonosításra alkalmas nyomokat rögzítettünk, és azt is tudta, hogy az erdőben elrejtett bűnjeleken rögzítettük a tőle származó nyomokat. […] egy bonyolult, rejtélyes külföldiek közreműködését felvázoló mesét adott elő, melyben a felelősséget a megnevezni nem szándékozott személyekre, ill. W. Róbertre irányította.

Miután nyilvánvalóvá vált, hogy az ún. postássorozatban és a móri ügyben perdöntő tárgyi és személyi bizonyítékok szólnak ellene, öngyilkos lett.

W. Róbert folyamatában átfogó, összefüggő, az ellenőrizhető részletekben kétségtelenül igaznak mutatkozó vallomást tett, mely megnyugtató és pontos választ adott a felmerült kérdésekre.”

Ekkor, 2007-ben derült ki, hogy Nagyot és Weiszdornt a vérengzés után nem sokkal gyorshajtásért megbüntették Mórról kifelé menet. A büntetést azonban nem a valós időpontra datálták a motoros járőrök, hanem a szolgálat végét jelentő 18 órára. Ezért nem került a jelentésük az ellenőrizendők közé.

„A háló, amelyet kifeszítettünk, mégis »lukas« volt, a gyorshajtás miatt intézkedés alá vont személyek adatai nem kerültek be a rendszerbe.

Az ügy példátlan súlya, a végrehajtás könyörtelensége, az áldozatok száma, a nyomozás fordulatai, vitathatatlan tévedésünk és még ki tudja, hogy mi minden, azt eredményezte, hogy az eljárást végig ferdítések, hazugságok, és hisztériakeltés kísérte.”

Az események bevallottan vagy be nem vallottan az igazságszolgáltatás elbizonytalanodását eredményezte, egyes szervezetek működésére negatív hatással volt. Ezen a tényen sajnálatos módon már nem lehet változtatni. Célom az, hogy hibáinkat, tévedéseinket és az elért eredményünket megismerhessék azok, akik elfogulatlanul akarnak véleményt alkotni – fejezi be a móri fiaskó elemzését Horváth András nyugalmazott dandártábornok.

A sorozat további részei

1. rész – Móri mészárlás: egy félresiklott nyomozás titkai

2. rész – Kaiser Edét és Hajdu Lászlót az életét féltő bűntársuk dobta fel

3. rész – Kaiser és Hajdu tetteivel magára húzta a móri mészárlást.

4. rész – Hajdu, a labilis idegenlégiós és Kaiser, a problémamegoldó

5. rész – Kaiser és Hajdu ártatlansága ellenére is hallgatott