Globális háttérhálózatok döntik romba a demokráciát

Válságban van a 21. századi demokrácia? – teszik fel manapság egyre többen a kérdést. És ha igen, ezért valóban a liberális véleményformálók által hangoztatott nacionalista, szélsőjobboldali, rasszista, autoriter jelzőkkel megbélyegzett országok a felelősek? Fricz Tamás szerint nem: sokkal inkább az a 20. század elejétől építkező globális, pénzügyi, hatalmi háttérhálózat, amelynek legfőbb céljai előtt az utolsó akadályt éppen a nemzetállamok jelentik.

Budapest, 2018. január 19. Fricz Tamás politológus, a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖKA) kuratóriumi tagja a Szellemi honvédelemért díj ünnepélyes átadásán a Civil Együttmûködési Tanácskozás (CET) találkozóján Budapesten az Uránia Nemzeti Filmszínházban 2018. január 19-én. MTI Fotó: Bruzák Noémi Fotó: Bruzák Noémi

A kiindulópont Francis Fukuyama A történelem vége című írása lehet – vezette be Fricz Tamás előadását Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója. Fukuyama a történelem végét a demokrácia végső győzelmével azonosította, nem csoda hát, hogy az 1990-es évek elejére a demokrácia, mint minden rendszerek legjobbika, egyeduralkodóvá, mondhatni világnormává vált.

Akár úgy is tűnhet, hogy Fukuyama jóslata beigazolódott, hiszen – hivatalosan – világszerte egyre több demokrácia jön létre. Azonban – hangsúlyozta Kovács István – egyre inkább erősödnek a demokratikus berendezkedés végét előrejelző hangok. Éppen ezért fontos, hogy feltegyünk néhány égető kérdést: miben áll valójában a demokrácia lényege, mi a jelentése? – hiszen ez ehhez hasonló, alapvető fogalmainkra folyton utalunk, elfogadjuk létezésüket, holott a demokráciának is többféle típusát ismerjük, és az is biztos, hogy létezése ma már nem számít evidenciának.

A legfőbb kérdés azonban az, hogy mi veszélyezteti ma leginkább a demokráciát, túléli-e a 21. századot? Fricz Tamás négy részelemzésből álló tanulmánya főként erre keresi a választ: a Központ tudományos tanácsadója sajtótájékoztató keretében az első résztanulmány tartalmát ismertette.

Kiábrándulás a demokráciából

Soha nem volt még számszerűen ennyi demokrácia, hiszen 193 országból 120-ban ma demokratikus a berendezkedés – de akkora mértékű demokráciával szembeni elégedetlenség sem volt még tapasztalható, mint manapság – szögezte le Fricz Tamás. A Bennett Institute felmérése is erre az elégedetlenségre világított rá: míg 2005-ben az emberek 38,7 százaléka nyilatkozott negatívan a demokráciáról, addig ez az arány 2020-ra 57,5 százalékra nőtt.

Fricz Tamás érdekességként megemlítette, hogy az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság állampolgárai vallották magukat a legelégedetlenebbeknek és ennek a csoportnak az aránya az Európai Unión (EU) belül is egyre inkább növekszik. De mégis, mi állhat ennek hátterében? – tette fel a kérdést a politológus.

A piac mindenek felett

A demokrácia problémáira komoly válságjelenségekből következtethetünk (amelyek egyébként nemzeti kereteken belül bizonyos fokig kordában tarthatók).

A liberális véleményformálók igyekeznek elhitetni, hogy a populista, autoriter, rasszista, nacionalista, szélsőjobboldali jelzőkkel ellátott államok jelentik a veszélyt – Fricz Tamás szerint azonban ez egyáltalán nem így van. Mert azokat az országokat, amelyeket a felsorolt szavakkal illetnek, valójában a nemzeti érdekek védelme jellemzi: a nemzeti hagyományokhoz igazítják demokráciájukat, nem pedig a liberálisok által sulykolt nyugati típusú demokráciamodellhez.

És hogy mi bizonyítja ezeknek az államoknak a demokratikusságát? Az, hogy vezetői bármikor leválthatók; ezekben az országokban szabad választások által bármikor hatalomra kerülhetne – például – egy liberális formáció, és amíg erre valahol lehetőség van, addig semmiképpen nem beszélhetünk a demokrácia végéről.

Ezért a demokráciára leselkedő legfőbb veszély a politológus szerint nem egy endogén, azaz nemzetállamokon belüli folyamat: ezt felülírja egy újfajta, Nyugatról induló globális rendszer, amelyet nem a politika hoz létre, hanem a globális piac irányítói, egy pénzügyi és gazdasági elitokrácia.

Úgy is fogalmazhatunk, hogy a modern társadalmakat legátfogóbban és hálózatosan szervező három meghatározó szféra – a piac, az állam és a társadalom – vonatkozásában a piac tesz szert globális hatalomra. Ezek a nemzetek feletti háttérhálózatok célul tűzték ki a nemzetállamok visszaszorítását egy általuk áhított szupranacionális rendszer, az Európai Egyesült Államok létrehozásáért – fejtette ki Fricz Tamás.

Ideológiai masszát gyúr a globalizáció

A demokrácia formálissá válik – a globális-pénzügyi elit nem „megszüntetni” akarja a demokráciát, hanem olyan politikai eljárásmóddá változtatni, amely felett immár nem a társadalom, hanem sokkal inkább a globális elit akarata érvényesül.

A politológus kifejtette: a „felülírás” ebben ez esetben azt jelenti, hogy a demokratikus színpadi kellékek többé-kevésbé megmaradnak a politikai és közéletben, de azokat most már nem az állampolgárok választják ki és rendezik be, hanem a globális körök.

Ebből fakad a globálissá váló piac és a nemzetállamok, valamint a globalizmus és a demokrácia közötti konfliktus is.

Az állampolgárok kezdik érzékelni, hogy megválasztott politikusaik – főként az Európai Unió intézményeiben – ezeknek a hálózatoknak az irányítása alatt tevékenykednek (sőt, sokszor a demokráciát megkerülve ők maguk delegálnak vagy ajánlanak személyeket egy-egy kulcspozícióra). A különböző hatalmaknak megfelelni igyekvő politikusok nem tudják kezelni a korunkban jelentkező lokális, globális és környezeti problémákat: jól példázza ezt a jelenséget, hogy a keresztény-konzervatív politikai erők az Európai Unión belül egyre inkább hasonulnak a balliberálisokhoz, egyre kevesebb különbséget tapasztalunk az ideológiailag – elvileg – ellentétes oldalak között.

Nincs esély a „globális hazaszeretetre”

Ezek az erők híján vannak a válságkezelő eszközöknek és módszereknek (kimondhatjuk, hogy az EU a koronavírus-pandémia kezelésében és az arra adott válaszok tekintetében is elbukott), hiszen a föléjük magasodó háttérhálózatok korlátozzák, a piac által irányítják a nekik behódoló nemzetek demokráciáit. Fricz Tamás szerint nem meglepő tehát, hogy a határozott nemzetállami fellépést szorgalmazó, tétlenkedés helyett szuverén döntéseket hozó vezetőket, például Lech Kaczyńskit és Orbán Viktort támadják leginkább a globális térben.

Az Eurostat felmérései folyamatosan alátámasztják: Európa polgárai elsősorban nemzetükhöz kötődnek, ezzel párhuzamosan az EU-ból történő kiábrándulás mértéke egyre inkább nő.

Márpedig a demokrácia legmagasabb területi és szervezettségi foka a nemzetállam: alacsonyabb, tehát regionális és lokális szinten is működőképes, ám a nemzetállamok feletti szinteken irrelevánssá válik – fejtette ki Fricz Tamás. Mint elmondta, lehetetlen a nemzetállamok felett álló, azokat ad absurdum helyettesíteni képes globális intézmények és közösségek létrehozása, mert nyomaiban sem látszanak az ehhez szükséges racionális és emocionális mi-tudat gyökerei, vagyis annak az esélye, hogy egyfajta „globális hazaszeretet” jöjjön létre.

Tanulva a történelemből

Fricz Tamás a piac végső győzelmét 1971-re teszi – ekkor lépték át a piaci folyamatok a nemzeti határokat, a globális pénzügyi elit nyert: spekulációik által óriási összegeket mozgató pénzszivattyúkat hoztak létre. A politológus szerint ebben a folyamatban a 2008-as pénzügyi világválság kulcsmozzanat volt: a nemzetállamok veszítettek, az államok a társadalom „pénzéből” fizették ki a különböző pénzügyi szervezeteket, és a pénzintézeteknek alávetve magukat elsősorban a bankokat mentették.

A globális háttérhálózat utolsó akadályát tehát a nemzetállamok képezik – összegzett Fricz Tamás. Hogy mit tehetünk?

Sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni ezentúl a nem formális, hanem informális háttérhálózatok működésének feltérképezésére. Paradigmatikus fordulatra van szükség, mert a globális hatalmak forrásaikon, hálózataikon keresztül informálisan befolyásolják életünket.

Nem szabad hagyni, hogy a balliberális oldal „összeesküvés-elmélet” kiáltásai megbélyegezzék a témát és a hálózatok kiismerésére és megállítására törekvőket. A politológus rámutatott: száz évvel ezelőtt Trianon esetében is az azt megelőző három-négy év volt a meghatározó – különböző háttérfolyamatok, lobbisták, ügynökök, újságírók gyakoroltak erős befolyást a döntéshozókra. „Eltelt száz év, jó lenne nem beleesni ugyanabba a hibába” – jegyezte meg résztanulmánya ismertetését lezárva Fricz Tamás.