A probléma ott kezdődött, hogy a pécsi kötődésű autóversenyzők olyan helyi érdekeltségű cégekkel, nagyvállalkozókkal kötöttek reklámszerződést a sporttámogatásért cserébe, akik korábban nem vettek részt ilyen szponzorációban, nem is lett volna érdekük, mivel nem az autóverseny iránt érdeklődő réteg a célközönségük. Olyan cégek is kötöttek reklámszerződést, amelyeknek nem volt hirdetésre alkalmas márkájuk, márkajelzésük, védjegyük sem, nem volt mit megjeleníteni a versenyautókon. A reklámozók által kiutalt támogatást a versenyzők azonnal felvették készpénzben, minden száz forintból eltettek 25-öt, kézből kézbe visszaadtak a szponzornak 75-95 forintot, attól függően, milyen nagyságrendű volt az összeg. Ráadásul egy számlát is mellékeltek a bankóköteghez. A hamis, fiktív számla fedezte a reklámtevékenységet, nem volt mögötte semmilyen teljesítés, s mivel a számla alapján a reklámozó visszaigényelte az adót, így még nyert is az üzleten. Mindennek tetejébe a reklámozást profi marketingcégek nevében végeztették el, amelyek szintén levették a maguk hasznát, de még így is jutott mindenkinek.