Rossz hírünket keltette a szabadkőműves Márton László

Talán más oka volt erre a kis füllentésére, hisz írásából kilóg a lóláb.

Pedig mi adtunk volna önnek erre lehetőséget, talán összetéveszti a lapunkat azzal a balliberális vircsafttal, akik a jobboldali gondolatok írmagját is ki akarják irtani a magyar közéletből és tudományos közbeszédből, akik nem állnak szóba velünk. Pedig nálunk nyitott kapukat döngetett volna, kár, hogy nem tette meg. Így csak a szellemi űr kong üresen a magyar éterben.

De ne féljen, párbajra nem hívjuk, bár a helyzet ezt megkívánná.

Talán más oka volt erre a kis füllentésére, hisz írásából kilóg a lóláb, ezért egy kis hangulatkeltéssel elfedhető mondanivalójának hiánya? Vagy önnek a hazugság és mások rossz hírének keltése természetes, és csak azt adhatja, mert ez a lényege? Mindenesetre bocsánatkéréssel kellene kezdenie, hogy egyáltalán komolyan vehessük, de ha erre azt replikázná, hogy mi hazudunk és a többi, akkor lássuk csak azt a bizonyos medvét, lássuk, hogy tényleg tud-e táncolni, szóval nem egy szőrevesztett, kivénhedt, parkinsonos medve; mutassa meg a bizonyítékait, ha már ilyen állításra ragadtatta magát (a print screen, azaz a képernyőfotó pofonegyszerű, csak meg kell nyomnia a PrtSc gombot; segítek, a legtöbb billentyűzeten az F12 és a Del billentyű között helyezkedik el, azt már magára bízom, hogy a Baktérítőn vagy a Ráktérítőn keresi, oldja csak meg).

Lássuk, milyen levéllel kereste meg a szerkesztőségünket. Ha nincs ilyen, hát nem miattunk kerül a hazug ebek harmincadjára. De nyugodjon meg, szép almot talál majd ott, jól megférnek egymással, bár ha mégis szétmarcangolnák, kérem, ne hozzánk jöjjön panaszkodni.

De lendüljünk túl ezen a becsületbeli ügyön, lássuk, miket állít a szerző A felvilágosodás helyretéve című írásában. Tegyük hát helyre Márton Lászlót. Hát mit ad Isten – önnek bizonyára kisbetűvel –, máris egy újabb becsületbeli ügybe botlunk. Ismétlem: igazán szerencsés, hogy nem készülünk párbajozni.

Mert mégis milyen alapon nevezi Raffay Ernőt és Szakács Árpádot „nagyhangú senkinek”? Mégis honnan veszi ehhez a bátorságot? A minősítéseket kikérik maguknak, ám önök bármikor és bárkire rásüthetik a marhabélyeget. Csak vigyázzanak, nehogy a tüzes vas megégesse a kezüket, nehogy emiatt ne tudjanak vakolni a páholymunkákon.

Vagy nem elégszik meg a felütő hazugsággal, tovább kell rágalmaznia mindent és mindenkit? Raffay Ernőt „történész végzettségű”-nek nevezni? Nem, uram, Raffay Ernő történész, rengeteg könyve, publikációja jelent meg. Több tiszteletet érdemelne, bár őt nem nekem kell megvédenem. Az, hogy, amint ön írja, Wekerle Sándor miniszterelnök szabadkőműves volt, mit sem változtat azon, hogy Szabó Ervin – akiről szégyenszemre mindmáig könyvtár és tér van elnevezve – merényletet tervezett Tisza István miniszterelnök ellen. Raffay Ernő világosan megmondta: minden páholy más volt, a kulcsfontosságúakban vették az irányítást a bolsevista-baloldali körök. Ezzel ön nem cáfolt meg semmit sem.

Bár nem tudom, hogy érdemes-e ennyire mélyen elemezni egy olyan ember írását, aki saját magát idézi, mondván „A felvilágosodás nemzette a szabadkőművességet”. Ön bizonyára sokszor csak úgy maga elé néz, ha már a keze is afelé hajlik. Mindenesetre „mi örülünk”, hogy nem voltunk jelen ennél a csókanásznál, ugyanis nem vagyunk gyakorló voyeur-ök, meghagyjuk az ilyen szellemi bestialitást mások örömének. Ám kérem inkább arról értekezzen legközelebb, hogy a szabadkőművesség mit nemzett tovább? Az ateizmusból, az egyházellenességből mi következett? Mert arra mérget vennék, hogy nem a keresztényszocializmus, sokkal inkább a baloldali eszmék és mozgalmak táplálkoztak ebből a mérgezett gondolatkoktélból.

Szóval ferdítsen bármit, bárhogyan, azt ön sem tudja cáfolni, hogy a 19. század második felében Franciaországban valóban szabadkőműves hátterű egyházellenes lobbisták kezébe került a hatalom. Mint írja: „a szabadkőműves Jules Ferry miniszterelnöksége idején bevezették az általános, ingyenes tankötelezettséget, megszüntették azt iskolai vallásoktatást” – ezzel egyébként mit akart mondani, mert azonkívül, hogy Raffay Ernő mondandóját dúcolta alá, sokat nem tett. Vagy az előbbi cselekedetük felmenti a másodikat? Akkor mégis rátapintottunk valami lényegesre?

Raffay Ernő ön szerint a „történészszakmából rég kiiratkozott, komoly vitapartnereket nem talál, kénytelen olyan szellemóriások vállveregetésével beérni, mint Boross Péter és Semjén Zsolt”.

Rendben, Márton úr, ha ilyen lekicsinylően beszél két neves konzervatív politikusról, árulja már el, kit tart mérvadónak, kikkel kellene vitatkozni vagy támogatását elfogadni? Ja, hogy azok nem állnak szóba Raffayval? Ez a legolcsóbb trükk, hisz csak a gyengék nem szállnak síkra. Vagy ha annyira érzik, hogy igazuk van, miért nem ülnek le Raffayval egy nyilvános vitára? Alázzák csak meg a tudatlanságát ország-világ szeme láttára. Nem lenne így egyszerűbb? Egyszer s mindenkorra kiütni a nyeregből? Romsics és körei vajon miért nem teszik meg? Talán mert nincs mit megcáfolniuk? Ez tűnik valószínűnek.

Raffay Ernő mellett különben kitűnő emberek álltak ki, elég, ha csak Popély Gyula történészt, az MTA doktorát említjük, vagy Borvendég Zsuzsanna történész, aki a Kádár-korról, az impexekről, a magyarok pénzének kiszivattyúzásáról az utóbbi évek legjobb és legfontosabb jelenkori történelemmel foglalkozó könyveket írta. A névsort folytathatnám. Ők is senkik ön szerint?

Gondolkodjon el ezen. Addig is ne maradjon sánta eb, Quintilianussal kívánunk önnek szebb jövőt: Mendacem oportet esse memorem, magyarán a hazug tudjon jól emlékezni.