Szili Katalin: A magyaroknak „tartásos nemzetnek” kell lenniük
A miniszterelnöki főtanácsadó szerint a múltból meríthetünk erőt.
1947. augusztus 31-én tartották a magyar történelem leghírhedtebb népképviseleti voksolását, amely „kékcédulás” választásként vonult be a nemzeti emlékezetbe. Bár sok történész úgy gondolja – és magam is így vélem –, hogy már a háború utolsó szakaszában eldőlt Magyarország későbbi szovjetizálása, ennek ellenére a koalíciós időszak végének eme szimbolikus pillanata komoly lélektani következményekkel járt: a kortársak számára ekkor hunyt ki a demokratikus átalakulás reményének utolsó szikrája is.
A kommunista párt a kizárólagos hatalom megszerzését és a proletárdiktatúra kiépítését tekintette céljának, és a szovjeteknek is ez volt az egyetlen elfogadható jövőkép a kelet-közép-európai térséget illetően. A világpolitikai helyzet azonban azt kívánta, hogy az átalakulást valamiféle demokratikus köpönyegbe bújtassák, elhitessék a nagyvilággal – és a rabságba kényszerített nemzetekkel is –, hogy választások útján, a nép akaratából jutottak hatalomra. A valóságban azonban a frontvonalak mögött azonnal hozzáláttak a helyi (kommunista) közigazgatás kiépítéséhez, felállították erőszakszervezeteiket, amelyek segítségével a politikai ellenfelek kiiktatása már 1945 elején megkezdődhetett.
Ismerjük módszereiket: a párt magánhadseregének, vagyis a politikai rendőrségnek késlekedés nélküli létrehozása, a belügyi és igazságszolgáltatási szervek kommunista befolyás alá vonása, a közigazgatás „megtisztítása”, amelyek mind az árnyalatoktól mentes vörös színű politikai paletta létrehozásának eszközei voltak. Tetszetős díszletként tekintettek csupán a koalíciós időszak többpárti parlamentarizmusára, amely kirakatként csillogott a nyugati szövetségesek lelkiismeretének és aggodalmainak elaltatására. A tényleges politikai és gazdasági hatalmat valójában már a háború lezárását követő első hónapokban megszerezték, és tehették mindezt azért, mert a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) helyi vezetője – Sztálin személyes barátja és bizalmasa –, Vorosilov marsall a Vörös Hadsereg erejére támaszkodva garantálta az ellenszegülők kiiktatását. Az 1945. november 4-én megrendezett nemzetgyűlési választásokon mindennek ellenére a polgári erők kerültek abszolút többségbe, amely figyelmeztető jelzés volt a szovjeteknek, habár az eredmények nem befolyásolták a kommunista párt tényleges erőfölényét.
Az 1945-ös választásokon győztes Független Kisgazdapárt felszalámizása és az ellenzéki pártokkal való leszámolás a párizsi békék aláírásának közeledtével egyre sürgetőbbek lettek, hiszen a SZEB munkájának megszűnésével elméletileg a szovjet hadseregnek is távoznia kellett volna az országból: hivatalosan is meg akarták szerezni a kizárólagos hatalmat addig, amíg biztosan jelen van a fegyveres támogatás. Jogi eszközöktől a nyílt fizikai terrorig rengeteg módszer állt rendelkezésükre ahhoz, hogy ellenfeleiket megbénítsák, erejüket szétzüllesszék. Koncepciós perek, zsarolások és megfélemlítések sorozata következett, amely oda vezetett, hogy 1947 nyarára a parlament legnagyobb erejét adó kisgazdapárt már csak árnyéka volt önmagának. Az első nagyszabású koncepciós persorozat, a Magyar Közösség elleni eljárások kikezdték a párt tagságát; Kovács Bélát, a párt korábbi főtitkárát a Gulágra hurcolták; Nagy Ferenc miniszterelnököt emigrációba kényszerítették; Tildy Zoltán köztársasági elnököt pedig rávették, hogy oszlassa fel a parlamentet, és írjon ki új parlamenti választásokat. (Tildyt 1948 nyarán mondatták le egy veje ellen megrendezett kémkedési ügy kapcsán.) A békeszerződés értelmében a SZEB 1947 szeptemberének közepéig működött, így az időközi választásokat 1947. augusztus 31-re tűzték ki.
Tanulva az 1945-ös kudarcból a voksolás eredményét nem bízták a véletlenre. A választói névjegyzékből töröltek mindenkit, akire ráfogták, hogy „fasiszta” vagy „reakciós”, ezzel nagyjából hatszázezer ember esett el a választójogától. A Sulyok Dezső vezette Magyar Szabadság Pártot megakadályozták az indulásban, és egyszerűsítettek azon a szabályzaton, amely az otthonuktól távol szavazókra vonatkozott. Ehhez elég volt egy (kék színű) névjegyzékkivonat, amelynek hamisítását és illegális felhasználását profi módon szervezték meg. Földesi Margit és Szerencsés Károly kutatásaiból tudjuk, hogy a kivitelezést a moszkovita és hamarosan honvédelmi miniszterré avanzsáló Farkas Mihály irányította. A több százezer hamis kék cédula nyomtatását és a felbérelt „választópolgárok” gázsiját természetesen nem a párt kasszájából finanszírozták, hanem Vas Zoltán, a Gazdasági Főtanács elnöke biztosított fedezetet hozzá közpénzből. Augusztus 31-én teher- és személygépkocsival szállították a pártkádereket településről településre. Szerencsés Károly számításai szerint nagyjából 13 ezer embernek kellett részt vennie az akcióban, amelynek eredményeként kétszázezer hamis cédula került az urnákba országszerte. A csalássorozatra még aznap felfigyelt a társadalom, hiszen az utaztatott káderek – feltehetően némi alkoholos befolyásoltság alatt – nem figyeltek kellőképpen a konspirációs szabályokra.
Az eredmény így is elmaradt a várakozásoktól: a Magyar Kommunista Párt kapta ugyan a legtöbb szavazatot, de 22 százalékos eredményével az összes baloldali párttal együtt sem érte el az abszolút többséget. A köztudomásúvá vált csalásokra hivatkozva a Függetlenségi Párt kifogást nyújtott be az Országos Nemzeti Bizottsághoz, és követelte a választások újbóli megtartását, a kommunisták azonban válaszul őket vádolták meg az ajánlószelvények összegyűjtésével kapcsolatos manipulációval. Végül Major Ákos, a bizottság kommunista elnöke Pfeiffer Zoltán és pártja ellen döntött, akikre időközben az államvédelem is lecsapott: összeesküvés vádjával eljárást indítottak ellenük. A pártot feloszlatták, Pfeiffer Zoltán elmenekült az országból. 1947 novemberében a Függetlenségi Pártra leadott szavazatokat megsemmisítették, ezzel összesen másfél millióra tehető a hamis és ellehetetlenített voksok száma.
A kékcédulás választások után a kommunisták hamarosan pontot tettek a többpárti parlamentarizmus végére. A megmaradt kisebb pártokat és pártmaradványokat összezúzták, és 1948 nyarán kimondták a két munkáspárt egyesülését. Ezzel ténylegesen egypártrendszer jött létre Magyarországon. Az 1947-es csalás súlyos erkölcsi károkat okozott, amelyet harminc évvel a pártállam bukása után is érezhetünk. A társadalom számára keserű tapasztalat volt, hogy az általános és titkos választójog nem több egy mézesmadzagnál, amit a politikusok úgy rángatnak, ahogy az érdekük kívánja, és a kiábrándultságot hosszú évtizedek gyakorlata szilárdította nehezen túlléphető meggyőződéssé. Nemcsak a szovjet megszállás és a kommunista párt elnyomása, de a Nyugat cinkos hallgatása is ezt üzente a magyar nemzet számára. Nem csoda, hogy a rendszerváltás idején sem éltünk át igazi katarzist. A baloldal viszont azt a következtetést vonta le mindebből, hogy nincs határ, szinte bármit megtehetnek – az elkövetkező évtizedekben meg is mutatták, mire képesek. Azt gondolhatnánk, ma már mindez történelem, de a kék cédulák körül még mindig számháború dúl. Születtek a közelmúltban tanulmányok, amelyek azt állítják, hogy az elcsalt szavazatok érdemben nem változtattak az eredményen, ezzel a szerzők Péter Gáborral, az államvédelem rettegett vezetőjével kerültek egy platformra, aki 63 ezerre tette a hamis voksok számát. Mindez azt jelentené, hogy a magyar társadalom 1947-ben önként hajtotta igába a fejét, vagyis a kommunista diktatúra utólagos legitimációjának kísérletét láthatjuk az adatok körüli érvek mögött.
A szerző a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának tudományos munkatársa
A miniszterelnöki főtanácsadó szerint a múltból meríthetünk erőt.
Az MSZP próbál megújulni, de nem sok életjelet mutat, sőt ismert arcok is végleg távozhatnak a pártból.
Egy országrészben még kell esőre számítani.
A magyar emberek számára a pálinkafőzés szinte szabadságjog, a nemzeti kultúra szerves része – jelentette ki Latorcai Csaba államtitkár.
Többet veszítene a mentelmi jogánál Magyar Péter, ha kuncsorogni kezdene Manfred Webernél
Szoboszlai csalódottan, a Liverpool győztesen hagyta el a pályát
Vége, ennyi volt: válik a sztárpár, nincs több balhézás
A demográfiai fordulat megtörtént és működik – ahogy azt a statisztika is igazolja
Ilyen lesz az időjárás Szent Mihály után
Dermesztő videó terjed egy vasúti átjáróról: fehér a lámpa, a sorompó nyitva, mégis jön a vonat – a MÁV pontosan elmagyarázta, mi történt
Csintalan Sándor a Klikk TV-ben borította az ellenzéki bilit
Átverte a főnökeit a kirúgott F1-es sztárpilóta
Mélypont a médiában
Által ment a Tiszába
Lavrov vérfagyasztó üzenetet küldött a Nyugatnak
Rossit is megkörnyékezte alattomos módon a Tisza Párt
A miniszterelnöki főtanácsadó szerint a múltból meríthetünk erőt.
Az MSZP próbál megújulni, de nem sok életjelet mutat, sőt ismert arcok is végleg távozhatnak a pártból.
Egy országrészben még kell esőre számítani.
A magyar emberek számára a pálinkafőzés szinte szabadságjog, a nemzeti kultúra szerves része – jelentette ki Latorcai Csaba államtitkár.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.