Csak felkapcsolt lámpánál mertek elaludni a kisfiúk a félelemtől

Az Ökumenikus Segélyszervezet a koronavírus-járvány ellenére meg tudott szervezni idén nyáron is négy bentlakásos és tizenkét napközis tábort. Ezeken körülbelül ötszáz gyermek vett részt. A közös foglalkozásokon feltérképezték a problémákat, majd célzottan foglalkoztak a gyermekekkel, akiknek a kezét később sem engedik el.

A játék segített az összeszokásban Fotó: Ökumenikus Segélyszervezet

Lassan elmúlik a nyár, és ezzel véget érnek az Ökumenikus Segélyszervezet hátrányos helyzetű gyermekek számára szervezett táborai. Rácsok Balázs, a karitatív szervezet szociális igazgatója a Magyar Nemzet kérdésére kifejtette: július közepéig úgy tűnt, hogy a koronavírus-járvány miatt idén elmarad az összes tábor. Ám amikor a kormány zöld utat adott, négy bentlakásos tábort meg tudtak szervezni, ahol egy-egy turnusban legfeljebb húszan vehettek részt. Erre azért volt szükség, hogy a gyermekek között meg tudják tartani a kellő távolságot, és eleget tudjanak tenni a higiéniás követelményeknek. Emellett a lehető legkevesebbszer hagyták el a tábor helyszínét, még a Balatonhoz sem látogatottak el. Fontos volt az is, hogy az alacsony létszámnak köszönhetően egy-egy szakember négy-öt fős kis csoportokban tudott foglalkozni a gyermekekkel. Rácsok Balázs kiemelte azt is, hogy 12 napközis tábort is szerveztek, ahol összesen négyszáz gyermeket tudtak fogadni.

Az igazgató kitért arra, hogy a járványhelyzet miatt, főként a bentlakásos táborokban részt vevő gyermekek szülei sokkal óvatosabbak voltak. Többen is érdeklődtek, hogy miként tudják szavatolni a gyermekek biztonságát, még a programtervet is sokan elkérték.

A játék segített az összeszokásban
Fotó: Ökumenikus Segélyszervezet

Rácsok Balázs a táborok szokásos menetrendjével kapcsolatban kifejtette: ahogy mindig, az első egy-két nap az összeszokásról és a gyermekek feltérképezéséről szólt a bentlakásos táborokban. Utána célzottan próbáltak foglalkozni mindenkivel, és igyekeztek megerősíteni a résztvevőkben a pozitív dolgokat. Az észlelt problémákkal kapcsolatban a szakember megemlített több példát is. Előfordult, hogy tíz-tizenkét éves fiúk nem mertek elaludni a sötétben. Ahogy lekapcsolódott a villany, akadt, aki átment a másik ágyába, és együtt aludtak el, mert csak így érezték magukat biztonságban. Volt, ahol egész éjszaka égnie kellett a villanynak vagy egy kislámpának, mert csak akkor szűnt meg a félelem. Rácsok Balázs mesélt egy 12 éves lányról is, aki telefonon igazította el otthon maradt kisebb testvéreit. Mindennap megkérdezte tőlük, hogy vacsoráztak-e, megfürödtek-e már. – Amikor leültünk vele beszélgetni, akkor derült ki, hogy a lány nem azért lógott egész nap a telefonon, mert a közösségi média számára érdekesebb a tábori programoknál, hanem mert ő gondoskodik a testvéreiről, illetve a nagyobb testvérek gyerekeiről. Elmondta, nagy teher ez neki, a táborba is nehezen jött el, mert aggódott, mi lesz otthon – fogalmazott a szakember.

A szociális igazgató kifejtette: a táborok után mindig kielemzik az egy hét eseményeit, és nem engedik el a gyermekek kezét. Javaslatokat tesznek a családoknak vagy az intézményeknek, ahol a gyermekek laknak, hogy milyen fejlesztési irányokat érdemes követni.

Hátrányt és szégyenérzetet okozhat az alapvető tanszerek hiánya

Rendhagyó módon szemlélteti az Ökumenikus Segélyszervezet, hogy milyen hátrányba kerülhet egy tehetséges és szorgalmas gyerek is, ha nem a megfelelő eszközökkel rendelkezik.