Rátelepedett a baloldal az SZFE melletti „civil” tüntetésre

Civil szónokok politizáltak az SZFE melletti tüntetésen, ahol vonulóként Karácsony Gergely is feltűnt.

Fotó: Arpad Kurucz

Bár a pártpolitikától függetlennek próbálták feltüntetni a Színház és Filmművészeti Egyetem (SZFE) melletti tüntetést a szervezők, a baloldal mégis rátelepedett a demonstrációra. Karácsony Gergely főpolgármester is feltűnt a vonulók között, és mások mellett az LMP két egykori társelnöke, Hadházy Ákos, valamint Szél Bernadett is azt hangoztatták, hogy ellátogatnak a tüntetésre. Bár a néhány tízezer főt megmozgató esemény előadói kevésbé, vagy egyáltalán nem ismert „civil” személyiségek voltak, ám kivétel nélkül politikai témákat fejtegettek. Nagy Erzsébet tanár, a közismerten baloldali elkötelezettségű Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) országos választmányi tagja például arról beszélt, hogy szerinte a kormányzat központosítása elsorvasztotta a tanközösségek, és szülői munkaközösségek jogait. A nem tudni, kinek a képviseletében szónokló Szkalitzky Andrea orvos pedig – érthetetlen módon – az orvosok 120 százalékos béremeléséről rendelkező törvényt bírálta. Még egyeztetés alatt álló szabályozásokat lezártnak állítva be fogalmazott úgy, hogy az orvosok másodállásának a „betiltása” miatt több településen egész osztályok zárhatnak be, s elfogadhatatlannak nevezte az orvosok „1-2 évre szóló” átvezénylését. Székely Tamás, a Magyar Szakszervezetek Szövetségének alelnöke beszédében a szakszervezetisek szolidaritásáról biztosította a hallgatókat és az oktatókat, mert szerinte ők tudják, mit jelent az „eltiprás”. A felszólaló hallgatók közül többen arról beszéltek, hogy „nem hagyják őket tanulni”, holott az SZFE vezetése hetek óta azon van, hogy rendeződjenek az épületben uralkodó kaotikus állapotok, és elkezdődhessen a rendes oktatás.

A tüntetők a Műegyetem rakpartról vonultak fáklyás menetben az Urániáig. Megjegyzendő, utóbbi helyszínen négyzetméterenként akár öt-hat ember is összezsúfolódott, amely a pandémia szempontjából aggályos, különösen egy több tízezres tömeg esetében, ráadásul jó néhány résztvevőn maszk sem volt. Míg a szervező aktivisták a tömeget professzionálisan mozgatták különböző instrukciókkal, az ő szempontjuk szerint elérni kívánt hatás kedvéért, arra nemigen volt példa, hogy valakit a maszk felvételére szólítottak volna fel.

Az is figyelemre méltó, hogy a tüntetés szervezettsége, a vonulás időzítése, a színpad, a technika minősége, és kialakítása jelentős összegekbe kerülhetett, és számottevő tapasztalatot igényelhetett, így nehezen elképzelhető, hogy pusztán a hallgatók, és lelkes amatőrök állták volna a költségeket, és végezték el a szükséges munkálatokat. Többen egyébként látványosságként, és kellemes időtöltésként tekintettek a demonstrációra – jó néhányan kisgyermekkel, vagy kutyával jelentek meg – ami időnként azt az érzetet keltette, hogy az esemény valójában egy október 23-i ünnepség, amellyel a közönség tetszését akarják elnyerni. Például a színpadon fellépett egy szimfonikus- és egy ötvenhat tagú cigányzenekar, a kivetítőre pedig az Uránia épületéből közvetítették a Független Zeneakadémisták Szimfonikus Zenekara által eljátszott Egmont nyitányt, a performanszot követően pedig a zenészek az épület ablakaiból integettek le a nézőknek, illetve a kivetítőn is láthatóak voltak. Emlékeztetőül: a hivatalos állami megemlékezések elmaradtak a járványhelyzettel járó kockázatok miatt.

Rendbontás nem történt, a rendőrség professzionális módon kezelte a tömeget, ugyanakkor három tucat szélsőségest nem engedtek fel a Szabadság hídra a budai hídfőnél. A szélsőségesek koszorúzás ürügyén akartak csatlakozni a tömeghez. A rendfenntartók a Magyar Nemzet tudósítójának azt mondták, hogy ekkora tömeg kezelhető. Amennyiben a tüntetők részéről nem kerülnek ki provokátorok, békés kimenetel várható.