– A karrierje hullámzása nem szegte kedvét?
– A Temple után Washingtonba mentem, ott tanultam meg igazán a molekuláris biológiát. 1989-ben a Pennsylvaniai Egyetemre (UPenn) kerültem, ahol huszonnégy évig kutattam. 1990-ben visszautasították az első mRNS-pályázatomat, de nem csüggedtem. Minden évben, jobban mondva havonta pályáztam, és bár egyre jobbak lettek az eredmények, csak magamat tudtam meggyőzni, hogy folytassam. 1997-ban Drew Weissman immunológus állást kapott a UPennen. HIV elleni vakcinát akart csinálni. DNS-sel próbálkozott, de az nem működött. Én meg eldicsekedtem az mRNS-tudományommal, és elkezdtünk együtt dolgozni.
A szintetizált mRNS-ek meglepetésünkre aktiválták az immunsejteket. Akkor úgy tűnt, hogy az ilyen mRNS ideális lehet vakcinának,
én azonban terápiára akartam használni az mRNS-t, és azt kezdtem el kutatni, hogyan tudnám az immunitását csökkenteni. Végül az mRNS négyféle építőeleméből egyet, az uridint annak módosított változatára, a sejtjeink RNS-ében gyakran előforduló pszeudouridinra cseréltem, és Drew kimutatta, hogy az ilyen mRNS „csendes”, azaz nem aktiválja az immunsejteket. Meglepetésünkre vakcinának is jobb volt az ilyen „csendes” mRNS. Az egyetem szabadalmaztatta a módszert, amit Karikó–Weissman-technikának neveznek, s ami ma számos Covid-vakcina fejlesztésének alapja. Az egyik legismertebb szaklapban, az Immunityben jelent meg a cikk. A világ két vezető biotechnológiai cége, a BioNTech és a Moderna szerezte meg a szabadalmi jogot. Egy másik cégtől, mert időközben az egyetem eladta a használati jogot. A német BioNTech 2013-ban állást kínált.
Most az ezerötszáz szakembert foglalkoztató cég alelnöke vagyok.

– Azt olvasom: úgy érzi, ha Magyarországon marad, középszerű, panaszkodó kutató lett volna. A kiteljesedéshez külföldre kellett mennie.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!