A Veritas történésze elmondta: a szovjetek kivonulása és a Varsói Szerződés 1991-es felbomlása miatt vákuum alakult ki az egykori keleti tömb országaiban, ezáltal a helyzetet nemcsak katonailag, hanem politikailag is meg kellett oldania a magyar és a német kormánynak. Magyarország ráadásul Romániával és Jugoszláviával rossz politikai viszonyban volt, de csak Ausztriának volt kisebb a katonai ereje a miénknél. Ugyanebben az évben pedig már dúlt a délszláv háború, amely hazánkat is érintette: a szerbek bombát dobtak a Somogy megyei Barcsra, azonban kiderült, hogy ebben nem volt szándékosság. A tábornok úgy fogalmazott, az akkori politikai vezetés bölcs döntést hozott, amikor tartózkodott egy helyi háborúba való belépéstől. A magyar katonai és a geopolitikai változások következtében 1990-91-től egy lokális politikai szerződés gondolata vetődött fel, méghozzá a visegrádi csoport megalapítása, amihez diplomáciai szerződéskötések – Ausztriával, Olaszországgal és Romániával –, valamint a NATO-hoz és az Európai Unióhoz való csatlakozás kezdeményezése is társultak. A nemzetközi katonai szervezethez azonban nem volt egyszerű az út. Kiss Dávid ismertette: a magyar haditechnika 1989-90-ig kizárólag a Szovjetunióból és a Varsói Szerződésből származott, a rendszerváltásig pedig nehéz volt megfelelő haditechnikát szerezni. A magyar honvédség a rendszerváltás hajnalán sem tudott megfelelően korszerűsíteni: a kilencvenes évek elején mindössze 1977-es szovjet gyártmányú MiG–29 típusú vadászrepülőgépeket tudott beszerezni.
A NATO-csatlakozáshoz ezek nem voltak elegendőek. Nyolcmillió amerikai dollár értékben kellett beszerezni a katonai szervezethez kompatibilis technikákat és fenntartani azokat, ami a kelet-európai piacok kiesése miatt gazdasági válságba kerülő Magyarországnak nehézséget okozott. Fodor Lajos közölte: a hadi híradás korszerűsítése volt az egyik legsarkalatosabb feltétele a csatlakozásnak. Ráadásul a Magyar Néphadsereg még a Varsói Szerződésen belül sem rendelkezett a legkorszerűbb haditechnikával. Kiss Dávid szerint ennek az volt az oka, hogy a magyar haderő 1945-től kezdve mindig fáziskésében volt a keleti blokk országaihoz képest, hazánk sem harckocsikat, sem repülőgépeket nem gyártott a második világháborút követő évtizedekben, és a katonai járműpark lecserélése is gondot okozott.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!