December 26-án karácsony liturgiájának színe fehérből vörösre vált, a vér és a szenvedés színébe öltözik a katolikus egyház. Ezt a napot választották az ávós keretlegények 1948-ban, hogy letartóztassák a magyar katolikus egyház fejét, Mindszenty József bíboros hercegprímást. Az időpont kiválasztása nem volt véletlen. Ha nem is voltak teljesen tudatában annak, hogy a kereszténység az első vértanúra, Szent István mártíromságára emlékezik ezen a napon – és ez a hívők számára szimbolikus értelmet fog adni a történésnek –, a karácsonyi ünnep megszentségtelenítése tudatos volt részükről. Üzenet volt ez minden keresztény ember számára: az új hatalom nem ismer sem Istent, sem irgalmat.
Az egyházüldözés az ateista marxista ideológiából egyenesen következett, a bolsevizmus azonban megfejelte mindezt azzal, hogy „új vallást” próbált teremteni, isten helyét akarta elfoglalni az emberek lelkében és a világ rendjében egyaránt. Mindszenty azonnal felismerte az ebben rejlő veszélyeket, és ugyanolyan elszánt hittel és bátorsággal lépett fel a kommunista térhódítással szemben, mint ahogy tette ezt a német megszállók és a nyilas uralom ellen is. Már az 1945-ös nemzetgyűlési választások előtt körlevélben szólította meg a híveit, akiket sikeresen mozgósított a moszkoviták elleni szavazásra. Felszólalt a korabeli jogtiprások ellen: a németek kitelepítése és a politikai rendőrség működése is felháborította, cselekvésre buzdította. Felismerte az orosz ortodox egyház behódolásának következményeit, ezért a saját egyházát az utolsó pillanatig óvta attól, hogy megegyezést kössön a vörös diktatúra kiépítőivel, a katolikus egyház tartotta magát legtovább a terrorral szemben. Nem véletlen hát, hogy Magyarország utolsó hercegprímása azonnal a kommunisták első számú ellenségévé vált, és a bolsevik egyeduralom kiépítése után nem halogatták eltávolítását. 1948 karácsonyán idős édesanyja mellől hurcolták el az Andrássy út 60. pincebörtöneibe. A lejáratás már sokkal korábban megkezdődött: hamis vádakkal, hírekkel árasztották el az újságok lapjait azért, hogy eltántorítsák a híveket szeretett főpapjuk mellől, és megtévesszék a nemzetközi közvéleményt. Úgy gondolhatták, hogy Mindszenty lelki megtörését is előkészítik ezzel, hiszen mit sem tudtak a hit megtartó erejéről. És nem érthették azt sem, milyen lelki, erkölcsi tartást nyújthat önmagában az a szimbolikus egybeesés, hogy éppen Szent István vértanú napját szemelték ki a testi szenvedés, a korabeli megkövezés kezdetének.
