Fotó: Fortepan / ETH Zürich
A hercegprímás számított arra, hogy a kommunisták bosszúja utoléri, de nem menekült el. Vállalta sorsát, vállalta a vértanúságot. Egy levelet hagyott hátra, készülve az elkerülhetetlen letartóztatására, amellyel az aprólékosan előkészített koncepciós eljárás minden vádpontját nevetségessé tette a nagyvilág előtt:
Nem vettem részt semmiféle összeesküvésben. Nem mondok le érseki tisztemről. Nincs vallanivalóm és semmit nem írok alá. Ha mégis megtenném, az csak az emberi test gyengeségének következménye, s azt eleve semmisnek nyilvánítom.
Hosszas szenvedés vette ezzel kezdetét, rendszeresen kínozták, pszichotróp szerekkel kezelték, de még így is volt ereje az aláíratott vallomásai alá odabiggyeszteni a c. f. (coactus feci) rövidítést, ami latinul annyit tesz: kényszerből tettem. Mindszenty bíboros nemcsak hitéért, egyházáért, de hazájáért is szenvedett, mártíromsága a hercegprímási ranghoz méltó módon elvhű és tántoríthatatlan politikai állásfoglalás is volt. Bár életét nem oltották ki, több, mint két évtizednyi rabság kezdődött számára, és soha többé nem térhetett vissza Esztergomba, hívei közé. Karácsonykor emlékezzünk rá is, a nemzet lelkiismeretére, aki semmilyen diktatórikus, ember- és keresztényellenes rendszerrel nem volt hajlandó kompromisszumot kötni és együttműködni, legyen az bolsevik, nemzetiszocialista vagy kommunista. II. János Pál pápa nevében Pio Laghi apostoli pro-nuncius 1985-ben ezt írta a magyar katolikus híveknek:
A katolikus világ emlékezetében él a magyar prímás bátorsága és Istenhez való hűsége, nem felejtettük el szenvedéseit, személyének megalázását, szavainak meghamisítását, értelmének megtörését: Magyarország prímása tanúságot tett Istenről és hűségesnek találtatott.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!