Bejegyzésben elemezte a Dunaferr leépülésének okait Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Csoport vezetője a Nézőpontok blogon.
A Gyurcsány a hibás? című blogbejegyzésben a politológus úgy fogalmazott: „A Dunaferr körül ismét áll a bál. Biztonsági őrökkel gyárat foglalni vadkeleti módszer és az állam erőszak-monopóliumának megkérdőjelezése. Még szerencse, hogy a felvonuló rendőrök láttán a verőlegények visszatáncoltak. A baloldali támogatással megválasztott jobbikos polgármesternek is érdemes átgondolnia, ki a politikai felelőse a történteknek.”
Mint írja, a szebb múltat is látott vasmű körül évek óta sok a bonyodalom. Az acél nemzetközi piaci árának változása, a gazdasági világválság, az ukrajnai háborús helyzet, valamint az orosz és ukrán tulajdonosok vitája régóta okoz egyre több és nagyobb nehézséget. A múlt pénteki egyenruhás felvonulás azonban Mráz Ágoston Sámuel szerint új minősége a konfliktusnak.
Lehet, hogy a fekete ruhások nem is a gyárfoglalás reményében, csupán a megfélemlítés szándékával érkeztek, de a város jobbikos polgármestere, Pintér Tamás alighanem látott már ilyet.
– emelte ki az elemző. Emlékeztetett: annak idején a Jobbikhoz kötődő Magyar Gárda sem az erőszak alkalmazásával, csak az erőszak alkalmazásának lehetőségét képviselve vonult fel több településen. Akkor és a most is a magyar állam és szervei mindent elkövettek a rendbontás elkerülése és a károkozás ellehetetlenítése érdekében. Jogszerűen, határozottan és eredményesen. A politikai felelősség akkor Vona Gábor vállát nyomta, szép lassan meg is pörgetve saját tengelye körül a pártja identitását később elvevő Jobbik-elnököt.
„De vajon ki a minapi dunaújvárosi felvonulás politikai felelőse?” – tette fel a kérdést Mráz Ágoston Sámuel. Szerinte a polgármestert nem lehet ezzel vádolni, hiszen 2019 óta tölti be a tisztségét. A kormányt sem, mivel rendet teremtett, s 2010-ben, a hatalomátvételkor, már kész helyzetet örökölt a balliberális elődjétől a vasművel kapcsolatban. Ezért
a 2010 előtti időkben kell keresni a felelősöket.
A politológus felhívja a figyelmet arra, hogy Medgyessy Péter balliberális kormánya közpénzosztogatással próbálta megtartani és szavazatokra váltani népszerűségét 2002 után. Az államkassza ennek eredményeként hamar kiürült, ezért – többek között – felpörgették a privatizációt. „Jellemző az akkori időkre, hogy a családi ezüstöt nem mindig aranyáron adták el, sőt. A mintegy 170 milliárd forint árbevételű dunaújvárosi vasművet mintegy 110 millió forintért (már ebben az évben nagyobb eredménye lett a társaságnak, a következő öt évben pedig összesen 100 milliárdra ugrott a profit).” – fogalmaz az elemző.
Felidézi, hogy
bár a 2002-es kampányában Medgyessy megígérte, hogy miniszterelnökként nem privatizálja egy lépésben a Dunaferrt, már 2003 márciusában erről döntött kormánya.
