– Egy bizonyos nagyszebeni szász polgár, Krauss György írta majd négyszáz éve Bethlen Gáborról, hogy „teljes virágzásban hagyta Erdélyt és jobban felépítve, mint ahogy találta”. A nagy erdélyi fejedelem távoli rokona, gróf Bethlen István több mint tízéves miniszterelnöksége végén vajon jobb vagy rosszabb állapotban hagyta maga után Magyarországot, mint amilyenben átvette?
– Kétségtelen, hogy 1931 nyarán Magyarország minden tekintetben jobb állapotban volt, mint 1921 tavaszán, amikor megalakult a Bethlen-kormány, függetlenül attól, hogy a nagy gazdasági világválság súlyos hazai következményei miatt mennie kellett. A válság miatti átmeneti visszaesés után a gazdasági fejlődés töretlenül folytatódott egészen a második világháborúig, ami a bethleni politikai, társadalmi konszolidáció és gazdasági rekonstrukció eredményein alapult. A háborús összeomlást, a két forradalom káoszát, az idegen – román, szerb, cseh – megszállást és pusztítást követően, a trianoni ország- és nemzetcsonkítás ellenére, néhány év alatt sikerült talpra állítani az eltaposott, kifosztott, megalázott országot, amely a harmincas évek végére már közép-európai viszonylatban élenjáró és Nyugat-Európa fejlettségi szintjéhez fokozatosan közeledő gazdasággal és társadalommal rendelkezett, minden statisztikai adat és elemzés szerint.
Nyugodt szívvel mondhatjuk: Bethlen jobb helyzetben lévő országot adott át utódjának, mint amikor miniszterelnökké lett tíz esztendővel korábban.
– Miért őt választotta Horthy Miklós kormányzó 1921 tavaszán, amikor – részben IV. Károly elhibázott visszatérési kísérlete következtében – távozott a Teleki-kormány?
– Az akkor negyvenhat éves Bethlen már régi, tapasztalt politikusnak számított, hiszen 1901 óta parlamenti képviselő volt, és főként az erdélyi kérdésben, a magyar–román viszonyban kifejtett álláspontja országosan ismertté tette. A tanácsköztársaság bukása után került szorosabb kapcsolatba Bethlen Horthyval, aki akkor a Nemzeti Hadsereg fővezére volt. Bethlen 1919-ben az egyik szervezője és vezetője volt az ellenforradalmi erőknek, és Bécsből történt hazatérését követően azon nyolc-tíz személy közé tartozott, akik meghatározták a belpolitikai folyamatokat. 1920-ban magyar békedelegáció tagjaként Apponyi Albert, Teleki Pál mellett komoly szakmai teljesítményt nyújtott.
Nem rajtuk múlott, hogy a szigorú és igazságtalan békefeltételeken nem lehetett változtatni.