– Bethlen elvileg nem ellenezte az általános, egyenlő és titkos választójogot, hanem azon állásponton volt, mint sok dualizmus kori elődje, hogy a művelődési demokrácia meg kell hogy előzze a politikai demokráciát. Mint mondta, a demokrácia nem jelentheti a „nyers tömegeknek vak uralmát”, a nép széles rétegeit akkor lehet bevonni az állami életbe, amikor gazdaságilag és kulturálisan is éretté válnak arra, hogy felismerve valós érdekeiket, felelősen dönteni tudnak a maguk és a közösség jövőjéről. Abban a korban nyugatról nézve is számosan úgy látták, hogy ebben a térségben csak Csehszlovákia és Magyarország tekinthető demokráciának. Szerintem joggal, hiszen Magyarországon szilárd jogrend volt, megtörtént a hatalmi ágak szétválasztása, a baloldali és liberális pártoknak is volt képviseletük a parlamentben, és majdnem teljes volt a sajtó-, egyesülési és gyülekezési szabadság. Ha megnézzük az akkori közép-, dél- és délkelet-európai térség fejlettségi szintjét és belpolitikai viszonyait, akkor igazán nem kellene szégyenkeznünk az 1921 és 1931 vagy 1939 közötti hazai körülményeket illetően. Annak ellenére, hogy a trianoni Magyarország összes szomszédjához képest óriási hátránnyal kezdte el a talpra állást és az újjáépítést. Azt se felejtsük el, hogy a két háború között nemzeti egység és egyetértés volt a trianoni békediktátum – ha lehet, békés úton történő – revízióját illetően, de abban is, hogy Magyarországon rend, biztonság és szerves, fokozatos fejlődés legyen: Bethlen szavai szerint „revolúció helyett állandó evolúció”.