Az ismerkedés és pártalálás örökzöld témája minden időben élénken foglalkoztatja az embereket, így a Családtudományi Szövetség időről időre (2008, 2018, 2020) összehasonlító kutatást végez a témában. Ezúttal olyan 25–45 éves városi nők alkották a célcsoportot, akik társkeresőkben vagy célzott, de spontán lehetőségek alkalmával próbáltak társat találni.
A kutatássorozat alapkérdése az volt, hogy létezik-e ismerkedési kulturálatlanság, és ha igen, az milyen mértékű és kiket sújt leginkább, ehhez pedig az életvilág és az online tér ismerkedési lehetőségeit vetették össze. Utóbbi olyan lehetőséggé vált, mint bármely hétköznapi találkozás révén kötött spontán ismeretség.
Az online felület vonzerejét ugyanis fokozza a kényelem, továbbá az is motiváló, hogy a nyílt weboldalakon olyan emberek is kapcsolatba léphetnek egymással, akik hagyományosan csak kevés eséllyel találkozhatnának.
Emellett míg egy spontán kialakuló, élő találkozásban nem biztos, hogy mindkét fél fogadóképes állapotban van, addig a társkereső rovatok használóinak mindegyike keres valamilyen kapcsolatot.
Kivételt képezett a férfiak és a nők esetében a szexualitásra irányuló törekvés vehemenciája. A társkereső nők szinte mindegyike találkozott számos, kifejezetten csak a szexuális aktus létesítésére specializálódott férfival. Ugyanakkor hamar kiderült: az ismerkedők mindkét vizsgált területen hasonló problémákkal küzdenek.
A felmérés megmutatta, hogy
manapság az ismerkedési időszak során jelentős sztereotípiakeveredés érzékelhető.
A nők immár önállóbbak, stabilabb egzisztenciájúak, és sokszor a találkozók alkalmával a felek ki-ki alapon fizetnek vagy éppen a nő hívja meg a férfit, cserébe pedig szabadabban dönthet, óhajt-e folytatást vagy sem.
Szexuális téren viszont a régi reflex működik, és a vélemények többsége szerint női részről az elutasítás valószínűleg frigiditást, beképzeltséget, de mindenképpen elégtelen, nőietlen viselkedést takarhat. Az ismerkedés során kizáró tényezőnek számít az alkoholizmus, az agresszió, az ápolatlanság és a megbízhatatlanság, a feltételek között pedig a megfelelő egzisztenciát, az erős fizikai vonzalmat, a kiemelkedő szakképzettséget és a hűséget említették.
A korábbi tapasztalatokhoz képest manapság a nők határozottabban kinyilvánítják, mit szeretnének, kiállnak önmaguk és az elképzeléseik mellett, ugyanakkor nem utasítják el teljesen a nemi sztereotípiákat sem,
legfeljebb nem olyan mértékben teljesítik azokat, mint korábban. A párkapcsolatot tekintve elvárásaik viszont nem változtak: hosszú távon gondolkodnak, biztonságot és szerelmet keresnek, gyermeket szeretnének, de hangsúlyozzák a családi élet és az egyenrangúság fontosságát.
Az ismerkedés során a férfiak sok esetben (anyagi helyzetük függvényében) a potenciális partner vendégül látását befektetésnek is tekintik, és előfordul, hogy számon kérik, ha terveik, vágyaik nem válnak valóra. Emellett
gyakorta arra panaszkodtak, hogy egyes nőket csak a férfi egzisztenciája érdekli, nem elég háziasak, hogy a legtöbben apát keresnek, és sokan kizáró oknak tartották, hogy a nőnek már van gyermeke.
