A nap, amikor Eger hős védői szembeszálltak a hatalmas török túlerővel

Négyszázhatvankilenc évvel ezelőtt, 1552. szeptember 9-én Ahmed budai pasa és Ali pasa egyesült serege támadást indított Eger vára ellen. A harmincnyolc napig tartó offenzíva a magyar hadtörténet egyik legdicsőbb, magyar győzelemmel záródó ostroma volt – olvasható a Híradó.hu-n.

A várvédők létszámáról egy 1552-ben készült számadás tudósít, ahol a katonaságot pontosan felsorolták. A többi adatot Tinódi tudósításából ismerjük.

A vár számadásaiban a létszámadatok pontosan megtalálhatók, különválasztva a tiszteket, gyalogosokat és lovasokat, valamint a speciális (trombitás, zászlótartó stb.) feladatokat ellátó személyzetet – olvasható a Magyar Nemzeti Levéltár honlapján.

Fotó: MTI/Komka Péter

Az egri vár tisztjeiről a zsoldjegyzékek és a vár elszámolásai tudósítanak. Az elszámolásokban a tisztek a kiadások között a havonta kifizetett zsoldösszeg mellett jelennek meg. Tinódi igen hosszú hőskölteményéből is szerezhetünk információit a vár hőseiről, mivel a lantos néha több strófán keresztül, mintegy zsoldlistaként sorolta fel a vár védőinek vezetőit.

Dobó nehéz helyzetével valószínűleg a pasák is tisztában voltak, ugyanis szeptember 9-én, a vár körülzárása után azonnal levelet küldtek számára, amelyben a kapituláció fejében biztonságos elvonulást, a helyiek számára pedig bántatlanságot ígértek.

Fotó: MTI/Komka Péter

Gárdonyi Géza Egri csillagok című történelmi regénye alapján a kapitány „válaszát” bizonyára mindenki jól ismeri: Dobó a pasák üzenetének kézhezvétele után azonnal vasra verette a hírhozót, majd megeskette a védőket, hogy a megadás szót ezentúl még csak ki sem ejtik, és akár életük árán is megakadályozzák Eger elfoglalását. Az oszmánok a maguk „válaszával” végül hét napot vártak, majd – szeptember 16-ától kezdve – két héten át 12 ostromágyú és több száz kisebb löveg a pokol tüzét szabadította rá az egriekre.

Csakis Dobó és a vár védőinek érdeme volt, hogy Eger a szeptember 28-i, majd az október 4-i török roham után is keresztény kézen maradt. Az utóbbi támadás pedig igencsak válságos időszakban érte a várat, ugyanis aznap – a védők gondatlansága következtében – felrobbant a székesegyházban kialakított lőszerraktár, tehát Dobó és alvezére, Mekcsey István egyszerre kellett megküzdjön a káosszal és a falakra kapaszkodó törökökkel.

Miután az 1552-es év ősze már korán fagyokat hozott, az éhségtől szenvedő, járványoktól megtizedelt oszmán sereg ideje vészesen fogyott; éppen ezért október 12-én és 13-án Ali és Ahmed pasa két ízben is általános támadást indított a falak ellen, de a hajnaltól éjszakáig tartó küzdelem ismételten kudarccal zárult.

Az utolsó két napban Eger védői már a végkimerülés szélén álltak, és csupán találékonyságuknak és hatalmas akaraterejüknek köszönhették, hogy végül mégis sikerült megtartaniuk a várat:

Bornemissza Gergely híres bombái, a falaknál forró vizet és szurkot öntő asszonyok, az ostromlétráknál elszántan küzdő vitézek szinte egy mondabeli korszak gigászi küzdelmét idézik fel, amelyet Gárdonyin kívül Tinódi Lantos Sebestyén és Székely Bertalan is megörökített.

Miután az október 13-i, sokadik roham is eredménytelenül zárult, a török táborban akkora lett az elégedetlenség, hogy az addig egymással rivalizáló pasák megegyeztek a visszavonulásban, és október 17-én feladták az ostromot.

A vár védői közül mintegy háromszázan azonban nem érhették meg a győzelmet, és több százan sebesültek meg. Közülük Dobó javaslatára az uralkodó 69 sebesültnek, 23 árvának és özvegynek jutalmat és kegydíjat biztosított. Az 1553. évi országgyűlés megsegítésükre általános adakozásra szólította fel az ország nemességét, jobbágyportánként pedig tízdénáros különadót vetettek ki.

„Az ostrom során Isten segítségével és támogatásával erőnkhöz mérten arra törekedtünk, hogy hűségünket és igyekezetünket egészében megmutassuk a szent királyi felség, a mi kegyelmes urunk ügye iránt és ennek a nyomorúságosan tönkrejutott országnak védelmében katonáink nagyarányú elveszítésével, vérük és vérünk hullásával, egyúttal az ellenség súlyos kárával. Minthogy azonban a várat annyira összerombolták és a földdel tették egyenlővé, hogy inkább mezőnek, mint várnak látszik, az egyéb szükségesekből is kifogytunk” – írták Nádasdy Tamásnak a vár fő védői, Dobó István, Mekcsey István, Pethő Gáspár, Zolthay István és Bornemissza Gergely.

A sikeres ostrom után írt ujjongó hangvételű levél az ország vitathatatlanul legkiemelkedőbb politikusát köszöntötte. A levél aláírói között szinte az összes, az ostromban megjelenő főtiszt neve, köztük a regény főhősének, Bornemissza Gergelyé is megjelenik.

A maroknyi egri védősereg hősies ellenállása később felért egy világraszóló diadallal; a győzelem komoly fegyvertény volt, hiszen – először a török háborúk során – bebizonyosodott, hogy Szulejmán hadai sem legyőzhetetlenek, vagyis az ostrom még nem jelent szükségszerűen vereséget.

Eger helytállása komoly szerepet játszott abban, hogy Szulejmán szultán seregei néhány évig csak kisebb erősségeket próbáltak megvívni, de például ahhoz is hozzájárult, hogy 1556-ban Szigetvár védői ellen mertek – és tudtak – állni a törököknek.

A hősies védők története ma is népszerű, köszönhető Gárdonyi Géza nagy sikerű regényének, az 1901-ben megjelent Egri csillagoknak, amit tetézett az abból készült 1968-as film Sinkovits Imre főszereplésével.

Az eredeti cikk ITT érhető el.

A borítóképen: Az egri vár légi felvételen. Fotó: MTI/Komka Péter