Már órákkal a vasárnap délelőtt fél tizenkettőkor kezdődő, az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust lezáró budapesti pápai szentmise előtt kígyózó sorokban özönlöttek a hívek a főhelyszín, a Hősök tere és az Andrássy út felé. Parkolóhelyet a szertartás helyszínéhez közel már fél tízkor is nehéz volt találni. Többen azzal próbálkoztak, hogy az utasok kiszálltak az autóból, és gyalogszerrel kerestek parkolóhelyet, ahová cím alapján navigálták a sofőrt. Az Andrássy úthoz közeledve mind lassabban lehetett haladni, a végén pedig annyira feltorlódott a tömeg, hogy sokan a székükre vagy a földre ültek, így várakoztak a kordon mögötti területre való bejutásra.
A csoportok úgy vigyáztak tagjaikra, hogy táblát vagy zászlót tartottak a magasba, amelyen a településük, közösségük neve szerepelt, amit a hívek messziről is jól láttak.
A környéken hatalmas volt a rendőri készültség, mindenfelé egyenruhások figyelték az emberek mozgását, és készen álltak arra, hogy megakadályozzák a rendbontást. Erre azonban nem volt szükség. A kordonnal lezárt területre alapos átvizsgálás után lehetett bejutni. Először ellenőrizték mindenki jogosultságát, hogy előzőleg regisztrált-e az eseményre, majd azt nézték át, hogy senki ne vigyen be olyan tárgyat a kapun, amivel másban kárt tud tenni. Amikor a hívek bejutottak a belső területre, megpróbáltak az Andrássy úthoz minél közelebbi helyet keresni, de ez már jóval a mise előtt sem volt könnyű, később pedig szinte lehetetlen volt a rendőrök által őrzött belső kordonig jutni.
Hatásos tanúságtételek
Egy középkorú házaspár fél tízre jutott az Andrássy úthoz. Abban bíztak, hogy két órával a szertartás kezdete előtt elegendő megérkezni, hiszen ez a nyitómisén is elég volt, de fél tízkor már csak a belső kordontól távolabb maradt nekik hely. – A férjem mindennap kint volt a Hungexpo programjain, de én nem, mert szerdán megsérült a bokám, és a pápai misére gyűjtöttem az erőt – mondta a feleség.
Beszélt arról is, hogy a katolikus világtalálkozó egy hete óriási lelki élményt adott nekik, és szavai szerint jó érzés, hogy minden ellenpropagandával szemben nagyon sokan vettek részt a programokon és tettek hitet Krisztus mellett.
Annak pedig kifejezetten örül, hogy minden korosztályból látott híveket, fiatalokat is, akik sugárzó tekintettel, de nem magukból kivetkőzve tudtak örülni Jézus Krisztusnak. – Nagy hatással voltak rám a tanúságtételek, különösen Áder János államfőé, ami őszinte és hiteles volt. Nem sok országnak van olyan köztársasági elnöke, mint Magyarországnak, akinek ilyen erős a hite – emelte ki.
Felfoghatatlan élmények
Népes csoport jött Budakalászról, két egyházközségből a pápai misére, és velük tartottak még a testvérvárosokból – a székelyföldi Lövétéről és a délvidéki Adáról – érkező hívek is. Egyikük, Deák Ferenc elmondta, hogy a csoportban egy négyéves gyerek a legfiatalabb, de vannak hetven felettiek is. Ők már fél kilenckor megérkeztek a helyszínre, így tudtak közelebb kerülni a belső kordonhoz.
– Sok programon részt vettünk a héten, és fantasztikus volt megélni az eucharisztiának az ünneplését, főleg ilyen grandiózus mértékben.
– Még igazából fel sem tudjuk fogni, annyira sok impulzus ért bennünket. Bízunk benne, hogy ami itt történt, annak évtizedekre lesz kihatása, mint ahogy lehetett annak idején az 1938-as kongresszusnak is – mutatott rá Deák Ferenc, aki szerint az egy hét megerősítette őket abban, hogy az eucharisztia az életünk tápláléka.
Találkozás a szentatyával
Egy Gödön élő idős asszony is korán elfoglalta helyét az Andrássy út mellett. Mosolyogva emelte ki, hogy ő azért látogatott el a pápai misére, mert az édesanyja részt vett az 1938-as budapesti eucharisztikus kongresszuson, és nagyon szépeket mesélt neki róla. Ez inspirálta őt. A gödi egyházközségből egyébként 63-as jöttek a pápai szentmisére. Beszélgetésünk után az idős nő árnyékot keresett, mert egyre jobban tűzött a nap.
Egy órával a szertartás előtt már egyre kevesebb volt a szabad hely. Akik bent voltak, azok az ismerőseik, rokonaik miatt aggódtak, akik még nem jutottak be a lezárt területre.
Amikor valamivel 11 óra előtt a szentatya felszállt a pápamobilra, hogy személyesen köszöntse a tömeget, a hívek ujjongásban törtek ki. A hangulat fokozódott, amikor a kivetítőn az volt látható, hogy a pápa egy helyen megállt, és megáldott, illetve megcsókolt két csecsemőt, akiket a testőrök vittek a szentatyához.
Bármerre járt Ferenc pápa, a hívek hangosan, ujjongva köszöntötték, mindenki a saját nyelvén, hiszen a tömegben sok volt a külföldi.
Amikor a szentatya visszaért a Hősök terére, és közeledett a szentmise kezdete, a hívek elcsendesedtek, és áhítattal készültek a szertartásra, a találkozásra Jézus Krisztussal. A béke, a nyugalom a nagy hőség és a hatalmas tömeg ellenére végig megmaradt.
