Európának azzal kell foglalkoznia, hogy megszülessenek azok a vágyott gyermekek, akikről a szüleik ma lemondanak
– jelentette ki a IV. Demográfiai Csúcson tartott előadásában Schmidt Mária. A történész szerint a XXI. század feminizmusának azt kell kimondania, hogy az anyaság érték. – Nem elég a világ, világkép kell – idézte Németh Lászlót a történész. Szerinte a mai globalizált világ csak a pénzt és a hasznot értékeli, az így kialakuló ateista, nihilista világ megfoszt minket a reménytől.
Csak aki remél, az szül gyermeket
– emlékeztetett a főigazgató.
Közjó-e a gyermek?
– Mi van akkor, ha már nem szükséges férfi és nő ahhoz, hogy utódunk legyen? – tette fel a kérdést előadásában Schmidt Mária. A Terror Háza Múzeum igazgatója felhívta a figyelmet arra, hogy ha a magzat neme megváltoztatható az anyaméhben, abból az következik, hogy a megszületett gyermek nemét később is meg lehet változtatni. A génmanipuláció és a nemváltoztatás már nem a távoli jövő, hanem a jelen kérdései.
– Közjó-e a gyermek? – tette fel az újabb kérdést Schmidt. – Mi marad a szülőnél? – sorolta tovább a főigazgató. Szerinte ezekre a kérdésekre ad választ a magyar gyermekvédelmi törvény. Emlékeztetett, egyre több helyen az iskola és az orvos dönt a gyermek sorsáról, és a szülőket már nem is tájékoztatják.
Fontos erkölcsi, biológiai és bioetikai kérdéseket kell megválaszolnunk a történész szerint. Nem ártana a múltból példákat tanulmányozni, mert egyáltalán nem mérjük fel azt, hogy döntéseink milyen következményekkel fognak járni.
A nyugati világ legnagyobb problémája a szex
– jelentette ki Schmidt Mária. Talán már nem megy, talán nem működik, de lehet, hogy az a lényeg, hogy csak erről kelljen beszélni – fejtegette.
Nagyüzemi kasztrálás
Szerinte a szexuális forradalom biztosította a szexualitás felelősség nélküli megélését. Évtizedeken keresztül a felszabadulás érzése is együtt járt ezzel, azonban az elmúlt időszakban a tökéletesség keresése és a pornóipar beszivárgott napjainkba. A szexről ma már egyre többször a pornográfia és a szexuális zaklatás jut eszünkbe – állította a történész.
– Az amerikai nők dogmatikus és erőszakos feministák lettek, a metoo-bábokkal játsszák el, hogy a nők magatehetetlenek és gyámoltalanok. Nagyüzemi módon kasztrálják a férfiakat, bárkit bármikor szexuális ragadozónak állíthatnak be, bármikor rá lehet sütni a vádat a férfiakra. Férfiatlanná teszi a férfiakat, megfosztja nőiségüktől a nőket – mondta a történész.
Schmidt Mária szerint a nők megnyerték a XX. századot: átlag hét évvel élnek ma tovább, mint a férfiak, tanulnak, dolgoztatnak, vezetnek, irányítanak.
A nők az élet minden területén bizonyítottak, nem lehetett tőlük megtagadni többé a szavazati jogot sem
– idézte fel a történész, emlékeztetve, hogy az első magyar országgyűlési képviselőt, Schlachta Margitot 1920-ban választották meg hazánkban.
A második világháború után két részre szakadt világban a szovjet modellben elvárták a nőktől, hogy dolgozzanak, mert a férj fizetése nem volt már elég a család fenntartásához. Schmidt szerint a szocialista állam közjónak tekintette a gyermeket, próbálta növelni a gyermekszületések számát. A Ratkó-korszak mély sebet ejtett a magyar asszonyokon, 1956 után viszont a rendszer nem szólt többé bele a szexualitás kérdésébe.
Továbbá az állam egyre több segítséget adott a gyermeket nevelőknek: óvodák, bölcsődék épültek, 1976-ban pedig már pénz is járt a gyermekek után, amit a rendszerváltáskor megszüntettek. – Az első Orbán-kormány kezdte visszaállítani ezeket a transzfereket – emlékeztetett a történész.
Mint Schmidt Mária elmondta, a világ nyugati felén a nők még sokáig a háztartást vezették, fő céljuk a férjhez menés és a gyermeknevelés maradt. Egészen az 1970-es évekig létezett az egykeresős családmodell,
ezért a vasfüggönyön túl nem épültek ki a szociális ellátás intézményei.
A szovjetizált területen ekkor már általános volt a kétkeresős modell, ami Nyugaton már csak az 1980-as években vált megszokottá. Itt emiatt megkésett a női emancipáció, ennek következménye, hogy nincsenek megfelelő gyermekgondozási intézmények.
– Szembeötlő a különbség a két modell között: a szocialista modell leértékelte a gyermeknevelést, ezen csak 2010 óta próbál változtatni az Orbán-kormány – mondta a történész.
A Nyugat nem képes szembenézni hibáival
– 1990-ben, amikor térségünk is amerikanizálódott, a feministák kezdtek minket a női egyenjogúság kérdésében is eligazítani. Teljesen figyelmen kívül hagyták, hogy ők voltak tőlünk lemaradva ekkor – véli a történész. Kiemelte: a magyar nők mind virtuózak, hiszen egyszerre anyák, dolgozók és gyermeknevelők. A fogyasztói társadalomban lett egyre elfogadottabb az állítás, hogy a gyermek inkább teher, mert többfelé osztja a család jövedelmét. Trendi progresszív körökben újabban a környezetvédelem nevében mondanak le a gyermekvállalásról, igaz, ezt más kultúrájú társaiknak nem merik javasolni.
Nyugaton a hagyományos családmodell válságba jutott
– tette hozzá. – Sokan elválnak, egyedül nevelik a gyermeküket, eltűntek a többgenerációs családok – példálózott.
– A globalizációpárti brüsszeli elit célja, hogy az uniós állampolgárok ne magukkal és lokális identitásukkal foglalkozzanak, hanem elvont témákkal, az emberiség témáival. Az uniós politika megszűnt, a lényegi kérdésekkel (lásd: migráció) nem foglalkoznak. Az EU-nak nincs közös külpolitikája – fejtegette a főigazgató.
Európa kiürült, nem készít filmeket, nincsenek művészeink, a migrációs kérdést száműztek a közbeszédből.
– húzta alá Schmidt Mária. Szerinte azzal se néznek szembe, hogy a muszlim családmodell teljesen másképp működik, a nők szerepe alárendelt. A multikulturalizmust hirdető Nyugat képtelen elfogadni, hogy a világ sokszínű.
