A baloldali előválasztás nem egy közjogilag érvényes és ellenőrzött voksolási folyamat, amiből az is következik, hogy pontos népszerűségi sorrendet csupán a közölt adatokból nehéz adni – szögezi le elöljáróban Tóth Erik. Mint írja, a szavazás nem volt titkos, az érvénytelen voksok aránya pedig kiemelkedően magas volt több körzetben, de generálisan is. Az Alapjogokért Központ vezető elemzője szerint amennyiben elfogadjuk, hogy valóban annyi szavazatot kapott egy párt és az ő jelöltjei, amennyit közöltek, akkor az alábbi erősorrend rajzolódik ki:
az előválasztás toronymagas győztese a Demokratikus Koalíció és személyesen Gyurcsány Ferenc lehet.
A potenciálisan nyerhető, a korábbi választásokon is az ellenzék számára kedvezően alakuló egyéni körzetek több mint felében a DK által támogatott jelölt lehet a Fidesz–KDNP kihívója.
DK „és a többiek”
Tóth Erik szerint a DK jól mozgósított, ami annak ismeretében nem meglepő, hogy az ő szavazóik a leginkább elkötelezettek és az ő szervezeti hálójuk a legerősebb is egyben. Ennek hozadéka például az, hogy Gurmai Zitát Konczer Erik Tatabányán könnyedén győzhette le, de a frissen a DK-ba igazolt, korábbi MSZP-s Szakács László is learatta a legjobban szervezett párt által biztosított babérokat.
A DK domináns vezető pozícióját egyik ellenzéki párt sem tudja megközelíteni: a Jobbik – amely a 2018-as országgyűlési választáson még a legerősebb kormányellenes erő volt – az LMP-vel és az MSZP–P-vel van egy súlycsoportban. A Momentum sem úgy szerepelt, ahogy arra számítani lehetett, a körúton belül erősebb a párt, azon kívül azonban szinte nem is létezik, ami az SZDSZ egykori állapotait idézi.
A baloldali virtuális dobogó második és harmadik fokáért van versenyben négy párt: a Jobbik, az MSZP–P és a Momentum, de egyikük sem erősebb annyival a másik formációnál, hogy egyértelmű sorrendet lehessen közöttük felállítani.
Nyertesek és vesztesek
A baloldali előválasztásnak több vesztese és egy nagy nyertese van. Nagyot buktak ismét a baloldalhoz kötődő közvélemény-kutatók, amelyek több felmérésükben is Jakab Péter győzelmét prognosztizálták.
A Medián, a Závecz Research, az Idea Intézet felmérései köszönőviszonyban sem voltak a kialakult erősorrenddel.
Vesztesek továbbá az előválasztáson részt vevő szavazók is, akik ahelyett, hogy egy valódi, demokratikus megmérettetés erősorrendjét dönthették volna el, csupán az adataikkal és egy-egy keveset érő vokssal járultak hozzá a hatpárti háttéralkuk legitimálásához. Nem véletlen ugyanis, hogy a listás helyek megoszlása kapcsán még ennyi „beleszólásuk” sem lesz a kormányellenes szavazóknak. Pártpolitikai értelemben a két legszomorúbb párt a Momentum és a Jobbik lehet – jelenti ki az elemző.
Ahogy azt már a jelöltállításokból és a pártok közötti előzetes háttér-megállapodásokból is sejteni lehetett, a 2019-es EP-választáson önmagához képest jól szereplő Momentumot és annak vezetőjét, Fekete-Győr Andrást tervszerűen semmisítette meg a Demokratikus Koalíció és Gyurcsány Ferenc.
A baloldali könyöklési harc egyértelmű vesztese a fiatalok számára teljesen érdektelenné tett előválasztáson a Momentum lett, amely örülhet, ha az alapvetően baloldalinak számító körzetekből párat megnyer. Az adatok alapján kijelenthető, hogy a párt miniszterelnök-jelöltje csúfos kudarcot vallva utolsó helyen végezhet, a választókerületek túlnyomó többségében a legkevesebb voksot kapva. Hasonlóan nagy vesztese ennek a baloldali egyezkedésnek a Jobbik is. Jakab Péter egyetlen ellenfele Fekete-Győr volt, akivel a legutolsó helyért vívtak egymással szoros versenyt egy ideig.
Jakab népszerűtlenségét igazolja, hogy egy országos szervezettel nem rendelkező politikus, Márki-Zay Péter is könnyedén megelőzte.
A valódi győztes: Gyurcsány
Tóth Erik elemzésében kijelenti: a mostani baloldali casting győztese Gyurcsány Ferenc lett. Tíz év alatt sikerült végrehajtania azt a tervét, amely a Demokratikus Koalíció megalapításától indult és a legerősebb ellenzéki párt státuszának megszerzéséig tartott.
A DK maga alá gyűrte az összes baloldali koalíciós partnerét, mindezt úgy, hogy ehhez a többiek asszisztáltak.
Fekete-Győr Andrásék nemrég még kizárták a DK-val történő összefogás lehetőségét, ma pedig ott egyezkednek Gyurcsánnyal, ahol csak tudnak. A Jobbik 2003-ban publikált, most is érvényben levő alapító nyilatkozata rögzíti, hogy a párt „előtt álló elsődleges feladat a kommunista utódpárt és a vele összeforrt szélsőséges liberálisok eltávolítása a politikai hatalomból”. Mit tesz ehhez képest Jakab Péter? Hatalomhoz próbálja juttatni a baloldaliakat.
Ez az ellentmondás és hitelességi válság bosszulta most meg magát az előválasztáson.
Kabaréba illő jelenetek
A baloldali előválasztás szervezői igyekeztek a részvételi adatokat úgy beállítani, mintha azok meglepően magasak lettek volna – magyarázza Tóth Erik.
Állításuk szerint a két nappal meghosszabbított első fordulóban 634 ezren szavaztak, ami a teljes, választásra jogosult magyar társadalom 8 százalékának felel meg. Ez azt jelenti, hogy az előválasztáson a legelkötelezettebb szimpatizánsok vettek csupán részt.
A távol maradók nagy aránya több oknak köszönhető: az előválasztás amatőr szervezési hibái, az előre lefutott, háttéralkukkal tűzdelt „verseny” érzése, de a kínálat korlátozottsága – civil jelöltek hiánya – mind olyan tényezők, amelyek a folyamat hitelességét igencsak lerontották. Továbbá az a mítosz is megdőlt, hogy az előválasztás tisztítótűzként fog hatni a baloldali ellenzékre. Amennyiben így lett volna, úgy az offshore-gyanúba keveredő DK-s politikus el sem indulhatott volna a szavazáson, de a náci karlendítést csupán köszönésnek beállító jobbikos jelölt is elhasalt volna az első fordulót megelőzően. Ezzel szemben a botrányos jelöltek mellett tízből kilenc alkalommal kiálltak a baloldali együttműködés szereplői.
Se megtisztulás, se valódi verseny nem volt
– hangsúlyozza az elemző. Ugyan centrális erőtér már nincs, ellenzékváltó hangulatra utaló jelek azért még akadnak.
A második forduló a miniszterelnök-jelölt kiválasztásáról szól majd, ahol várhatóan Dobrev Klára, Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter fognak egymás között megállapodni arról, hogy ki győzzön. A legvalószínűbb forgatókönyv most az, hogy minden ellenzéki jelölt Karácsony mellé áll, szavazóit az ő támogatására fogja biztatni, így végül igazából Gyurcsány Ferenc felesége és korábbi tanácsadója küzdenek majd meg egymással a jelöltség elnyeréséért pontosan úgy, ahogyan azt már hónapokkal ezelőtt meg lehetett mondani.
Az előválasztás egy szűk rétegnek kedvez
Igazán nagy meglepetés sehol sem látható. A Momentum és a Párbeszéd jól helyezkedett Budapesten, Orosz Anna győzelme Gy. Németh Erzsébet felett azonban csak csepp a tengerben. Gurmai Zita veresége, Tordai Bence könnyed győzelme Kálmán Olgával szemben is csak abban az esetben tekinthető meglepő eredménynek, ha a vesztesek egyike sem kap kedvező helyet a baloldali listán.
A választókörzetek túlnyomó többségében előre lefutott volt az előválasztás: több mint tíz helyen egy jelölt volt, de átlagosan is inkább csak legfeljebb ketten indultak – mutat rá az elemző.
Azok a baloldali politikusok, akik nem tudtak végső győzelemre is esélyes egyéni választókerületben elindulni és a baloldali lista befutó helyei közül sem kaptak meg egyet sem, a partvonalra szorultak. Tóth Erik úgy véli, az ellenzéki országos lista első 15-20 helye egyébként sem kiadó, azt a pártelnökök vagy az előválasztáson nem induló, de egyébként ismert baloldali politikusok fogják megkapni. Emiatt az előválasztás egy szűk baloldali politikai klientúrának kedvez, azoknak a személyeknek, akik jól helyezkedtek az elmúlt pár évben.
A többiek nem szereznek képviselői mandátumot és egzisztenciális értelemben is nehéz helyzetbe kerülnek.
Az előválasztáson részt vevő hat ellenzéki párt azonban nem fedi le a teljes magyar kormányellenes kínálatot. A Magyar Kétfarkú Kutya Párt, a Mi Hazánk, az ISZOMM vagy a Volner Párt mind olyan politikai erők, amelyek 2022-ben ugyanúgy el fognak indulni a körzetek nagy részében, mint a hatpárti baloldali koalíció – zárja elemzését Tóth Erik.
