A magyar baloldal Gyurcsány Ferenctől Gyurcsány Ferencig jutott

A 2022-es választások után megalakuló Országgyűlésben a DK frakciója lesz a legerősebb a baloldalon, Gyurcsány Ferencék zsarolási potenciálja lesz a legnagyobb – jelenti ki lapunknak készített elemzésében Tóth Erik. Az Alapjogokért Központ vezető elemzője szerint ráadásul Gyurcsány kétszeres győztes: a hatpárti baloldali koalíció miniszterelnök-jelöltje vagy a felesége, vagy a korábban neki tanácsadóként dolgozó Karácsony Gergely lesz. A legvalószínűbb, előre megírt forgatókönyv szerint most úgy tűnik, Dobrev Klára és Karácsony szoros első fordulós eredménye után Márki-Zay Péter visszalép a főpolgármester javára, hogy elkerüljék Gyurcsány Ferenc feleségének győzelmét. Mindettől függetlenül látható, hogy egy évtized alatt a magyar baloldali ellenzék Gyurcsány Ferenctől Gyurcsány Ferencig jutott.

Budapest, 2006. október 21. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök felszólaláshoz készül a SYMA rendezvénycsarnokban, ahol a Magyar Szocialista Párt tartotta kongresszusát. MTI Fotó: Földi Imre Fotó: MTI/Földi Imre

A baloldali könyöklési harc egyértelmű vesztese a fiatalok számára teljesen érdektelenné tett előválasztáson a Momentum lett, amely örülhet, ha az alapvetően baloldalinak számító körzetekből párat megnyer. Az adatok alapján kijelenthető, hogy a párt miniszterelnök-jelöltje csúfos kudarcot vallva utolsó helyen végezhet, a választókerületek túlnyomó többségében a legkevesebb voksot kapva. Hasonlóan nagy vesztese ennek a baloldali egyezkedésnek a Jobbik is. Jakab Péter egyetlen ellenfele Fekete-Győr volt, akivel a legutolsó helyért vívtak egymással szoros versenyt egy ideig.

Jakab népszerűtlenségét igazolja, hogy egy országos szervezettel nem rendelkező politikus, Márki-Zay Péter is könnyedén megelőzte.

A valódi győztes: Gyurcsány

Tóth Erik elemzésében kijelenti: a mostani baloldali casting győztese Gyurcsány Ferenc lett. Tíz év alatt sikerült végrehajtania azt a tervét, amely a Demokratikus Koalíció megalapításától indult és a legerősebb ellenzéki párt státuszának megszerzéséig tartott. 

A DK maga alá gyűrte az összes baloldali koalíciós partnerét, mindezt úgy, hogy ehhez a többiek asszisztáltak. 

Fekete-Győr Andrásék nemrég még kizárták a DK-val történő összefogás lehetőségét, ma pedig ott egyezkednek Gyurcsánnyal, ahol csak tudnak. A Jobbik 2003-ban publikált, most is érvényben levő alapító nyilatkozata rögzíti, hogy a párt „előtt álló elsődleges feladat a kommunista utódpárt és a vele összeforrt szélsőséges liberálisok eltávolítása a politikai hatalomból”. Mit tesz ehhez képest Jakab Péter? Hatalomhoz próbálja juttatni a baloldaliakat. 

Ez az ellentmondás és hitelességi válság bosszulta most meg magát az előválasztáson.

Kabaréba illő jelenetek

A baloldali előválasztás szervezői igyekeztek a részvételi adatokat úgy beállítani, mintha azok meglepően magasak lettek volna – magyarázza Tóth Erik. 

Állításuk szerint a két nappal meghosszabbított első fordulóban 634 ezren szavaztak, ami a teljes, választásra jogosult magyar társadalom 8 százalékának felel meg. Ez azt jelenti, hogy az előválasztáson a legelkötelezettebb szimpatizánsok vettek csupán részt. 

A távol maradók nagy aránya több oknak köszönhető: az előválasztás amatőr szervezési hibái, az előre lefutott, háttéralkukkal tűzdelt „verseny” érzése, de a kínálat korlátozottsága – civil jelöltek hiánya – mind olyan tényezők, amelyek a folyamat hitelességét igencsak lerontották. Továbbá az a mítosz is megdőlt, hogy az előválasztás tisztítótűzként fog hatni a baloldali ellenzékre. Amennyiben így lett volna, úgy az offshore-gyanúba keveredő DK-s politikus el sem indulhatott volna a szavazáson, de a náci karlendítést csupán köszönésnek beállító jobbikos jelölt is elhasalt volna az első fordulót megelőzően. Ezzel szemben a botrányos jelöltek mellett tízből kilenc alkalommal kiálltak a baloldali együttműködés szereplői.

Se megtisztulás, se valódi verseny nem volt

– hangsúlyozza az elemző. Ugyan centrális erőtér már nincs, ellenzékváltó hangulatra utaló jelek azért még akadnak.

A második forduló a miniszterelnök-jelölt kiválasztásáról szól majd, ahol várhatóan Dobrev Klára, Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter fognak egymás között megállapodni arról, hogy ki győzzön. A legvalószínűbb forgatókönyv most az, hogy minden ellenzéki jelölt Karácsony mellé áll, szavazóit az ő támogatására fogja biztatni, így végül igazából Gyurcsány Ferenc felesége és korábbi tanácsadója küzdenek majd meg egymással a jelöltség elnyeréséért pontosan úgy, ahogyan azt már hónapokkal ezelőtt meg lehetett mondani.

Az előválasztás egy szűk rétegnek kedvez

Igazán nagy meglepetés sehol sem látható. A Momentum és a Párbeszéd jól helyezkedett Budapesten, Orosz Anna győzelme Gy. Németh Erzsébet felett azonban csak csepp a tengerben. Gurmai Zita veresége, Tordai Bence könnyed győzelme Kálmán Olgával szemben is csak abban az esetben tekinthető meglepő eredménynek, ha a vesztesek egyike sem kap kedvező helyet a baloldali listán. 

A választókörzetek túlnyomó többségében előre lefutott volt az előválasztás: több mint tíz helyen egy jelölt volt, de átlagosan is inkább csak legfeljebb ketten indultak – mutat rá az elemző.

Azok a baloldali politikusok, akik nem tudtak végső győzelemre is esélyes egyéni választókerületben elindulni és a baloldali lista befutó helyei közül sem kaptak meg egyet sem, a partvonalra szorultak. Tóth Erik úgy véli, az ellenzéki országos lista első 15-20 helye egyébként sem kiadó, azt a pártelnökök vagy az előválasztáson nem induló, de egyébként ismert baloldali politikusok fogják megkapni. Emiatt az előválasztás egy szűk baloldali politikai klientúrának kedvez, azoknak a személyeknek, akik jól helyezkedtek az elmúlt pár évben. 

A többiek nem szereznek képviselői mandátumot és egzisztenciális értelemben is nehéz helyzetbe kerülnek.

Az előválasztáson részt vevő hat ellenzéki párt azonban nem fedi le a teljes magyar kormányellenes kínálatot. A Magyar Kétfarkú Kutya Párt, a Mi Hazánk, az ISZOMM vagy a Volner Párt mind olyan politikai erők, amelyek 2022-ben ugyanúgy el fognak indulni a körzetek nagy részében, mint a hatpárti baloldali koalíció – zárja elemzését Tóth Erik.