A hosszú bevezetés után íme az első felvetés:
„Pénteken bejelentette az Európai Bizottság, hogy pénzbüntetés kiszabását kéri az EU Bíróságától a magyar kormányra, mert nem hajtott végre egy tavalyi ítéletet, ami alapján a menekültügyi törvényt kellett volna módosítani. Sőt, Varga Judit igazságügyi miniszter az Alkotmánybírósághoz fordult, hogy megtudja, tényleg végre kell-e hajtani az EU-s bíróság döntését. Ön csütörtökön tárgyalt a magyar Alkotmánybíróság elnökével, és Varga Judit miniszterrel is. Ha a megbeszélései jobban sikerülnek, akkor másnap nem megy bíróságra a Bizottság?”
Kemény, de a következő kérdés még kevésbé hagy kétséget a kérdező és a kérdezett közös politikai alapállásáról:
Ön szerint a lengyel és a magyar kormányok általában vívnak háborút az Európai Bizottsággal, amikor nem hajtják végre az EU Bíróságának a határozatait, vagy pedig ezek a konkrét ügyek tényleg annyira fontosak a számukra, hogy napi egymillió eurót is megér nekik az ellenállás?
Ilyenkor szokás mondani: a kérdésbe ravaszul beleszőtték a választ. Aztán következik még néhány hasonló felvetés, és ennyi. Az uniós biztos aligha izzadt meg, sőt, vélhetően elégedetten nyugtázta: neki jó barátja a „független” magyar sajtó.
Bezzeg a Mandinernél!
Az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Magyarországgal szemben a gyermekvédelmi törvény miatt. Ursula von der Leyen hamarabb nevezte szégyenletesnek a törvényt, és jelentette be, hogy eljárást indítanak Magyarországgal szemben, minthogy egyáltalán megvárták volna a magyar kormány válaszlevelét és a törvény angol nyelvű fordítását. Miért nem hallgatták meg a magyar kormányt azelőtt, hogy eljárást indítottak volna?
„Ursula von der Leyen szerint, aki szülő az egyik tagállamban, annak szülőnek kellene lennie egy másik tagállamban is. Ez azt jelenti, hogy ha az egyik állam liberalizálja a szabályozását, akkor az összes többinek követnie kellene?”
„Évente 40 ezer illegális migráns jön Magyarországra, az Európai Bíróság ítélete értelmében őket nem lehet kitoloncolni az országból. Ez ön szerint nem sérti Magyarország szuverenitását?”
„Találkozott Márki-Zay Péterrel, akinek már több érdekes ötlete is volt. Az egyik ilyen az, hogy létrehozna egy weboldalt, ahol listázná a szerinte vállalhatatlan ítéleteket hozó bírákat. Erről is szó esett a megbeszélésen? Nem gondolja, hogy egy ilyen húzás sértené a bíróságok függetlenségét?”
Itt a választ is muszáj idézni:
Nem kívánok ilyen feltételezéseken alapuló kérdésekre válaszolni. Ha majd megtörténik, válaszolok. Csütörtökön hosszan beszélgettem Márki-Zay Péterrel, de nem említett ilyen terveket.
Megnyugtató.
Márki-Zay „terve az, hogy a minősített többséggel, legálisan elfogadott magyar alkotmányt egyszerű többséggel érvénytelennek mondaná ki. Ön szerint ez összeegyeztethető a jogállamisággal?”
Ugyancsak tanulságos a felelet:
Nem kívánok reagálni a jelöltek nyilatkozataira. Meglátjuk, mi történik. A kampányban sokféle kijelentés el fog hangzani. De elmondtam Márki-Zay Péternek és Karácsony Gergelynek is, hogy tartsák tiszteletben a jogállamiságot.
Értjük: megkérte őket, legyen jók, amúgy mondani mondhatnak bármit. A biztos urat jobban érdekelte a baloldali előválasztás folyamata, mintsem a nemzeti jogrendszer megerőszakolásának aligha européer terve.
Aztán következnek még kérdések – érdemi válaszok nélkül – arra vonatkozóan, hogy a szerződés melyik konkrét pontjára hivatkozva értékeli a bizottság a jogállamiságot? A magyar jelentésben miért térnek ki a korrupcióval szembeni fellépés elégtelenségére, noha Magyarországon az OLAF-észrevételek nyomán született vádemelések száma meghaladja az uniós átlagot? Reynders úr a Mandiner újságíróitól tudja meg, hogy ez Belgium esetében pont nem így van. Viszont a legkevésbé annak a szembesítésnek örülhetett a politikus, hogy még külügyminiszterként kenőpénzek elfogadásával vádolták meg, a nyomozást azonban alig pár hét alatt lezárták, bármiféle magyarázat nélkül.
Aligha csoda, hogy az interjúalany kollégái ezt követően jelezték, főnöküknek sajnos mennie kell – aki „franciásan” távozott is rögtön.
Mindenesetre, addig is kapott szám szerint 21 kérdést – míg a 444-től csupán hetet. Döntse el mindenki, melyik volt a kettő közül valódi interjú valódi kérdésekkel!
Borítókép: Didier Reynders, az Európai Bizottság igazságügyért felelős tagja nyilatkozik a bizottság brüsszeli székházában 2021. május 21-én (Fotó: MTI/EPA/AP pool/Francisco Seco)
