– Európában elsőként Magyarországon indítanak közös nővér- és szakasszisztensképzést a történelmi egyházak. Mi hívta életre ezt az elképzelést?
– Az egyházi kórházakban általában, így a Szent Ferenc Kórházban is elegendő orvos dolgozik, ugyanakkor hamar szembesültünk azzal, hogy az egészségügyi szakdolgozói, ápolói pályát – feltehetően a hivatásról kialakult negatív sztereotípiák és az alacsony társadalmi megbecsülés miatt – egyre kevesebben választják Magyarországon, nincs elegendő új belépő.
Éppen ezért arra gondoltunk, hogy a történelmi egyházak bázisán egy olyan életpályamodellt alakítunk ki, amelyik ezt a területet vonzóvá tudja tenni a fiataloknak. Így fogalmazódott meg egy egészségügyi szakdolgozói képzőhely kialakításának a szükségessége, amely a tanulás közbeni lakhatás mellett a képzés után további három-öt évre úgynevezett fecskeházakban lakást biztosít a végzettek számára. Ezt követően a történelmi egyházakkal és az egyházi kórházak vezetőivel felkértük a szeged–csanádi püspökség püspökét és az általa vezetett Gál Ferenc Egyetemet, majd az államigazgatás elé vittük az elképzelést, amelynek eredményeképpen a kormány előkészítő forrást rendelt a szeged–csanádi püspökséghez. Ebből sikerült kialakítani a képzésrendszer tervezett alapjait, valamint körvonalazódott az is, hogyan kellene átalakítani és újra működőképessé tenni a közel húsz éve bezárt, eredetileg az Assisi Szent Ferenc Leányai Kongregáció tulajdonában lévő, az államosítás után pedig Budagyöngye Kórházként működő Tárogató úti épületet.
– Milyen előrelépéseket sikerült tenniük a nővérképzés elindításához?
– Elsőként felmértük az egyházi kórházakban dolgozók tudását, és örömmel mondhatom, hogy nagyon kevés olyan terület van, amit ezen a szinten ne tudnánk oktatni. A képzések elindításához szükséges engedélyrendszert is megszereztük, ugyanakkor mivel az épület végleges átalakításáig négy-öt évet kellene várnunk, úgy döntöttünk, hogy a nővérképzést a munkálatokkal párhuzamosan a Szent Ferenc Kórházban már elindítjuk. Tehát a gimnáziumi érettségire épülő egy-két éves nővérképzést az intézményünkben szeptembertől szeretnénk elindítani. Addig is – úgymond a rendszer próbájaként – idén októberben elsőként 23 ápoló részvételével már tartottunk egy kardiológiai szakasszisztens-továbbképzést. A kétnapos intenzív továbbképzés folyamán a felnőttápolás és -gondozás, valamint a sürgősségi ellátás szakterületein dolgozók korszerű kardiológiai vizsgálati eljárásokról nyertek ismereteket.
A budapesti Egyházi Egészségügyi Oktatási Központ (EEOK) első programjaként lezajlott képzés sikeres volt, sőt a jövőre nézve is számos előjegyzett időpontunk van.
– A szakmai-oktatási munka tehát már elindult. Mit lehet tudni a felújítási munkálatokról?
– Immár biztos, hogy a Tárogató úti épület nővérképző lesz, mivel az állam átadta a szeged–csanádi püspökségnek az ingatlant. Tehát megtörtént a tulajdonátadás, mi pedig kidolgoztuk az épületrendszer bontásához, építéséhez és a fejlesztéshez szükséges hátteret is. A Tárogató úti épület felújítása, a kollégium, valamint a fecskeházak kialakítása pedig akkor veheti kezdetét, ha a munkálatok megkezdéséhez sikerül forrást biztosítani. Ehhez, illetve a rendszerszintű oktatáshoz szükséges eszközök beszerzéséhez igyekszünk támogatást szerezni.
– Ha már a beruházásokról beszélgetünk: az elmúlt évek folyamán a Szent Ferenc Kórház is számos fejlesztésen ment keresztül.
– Így van. 2017 óta az egyházzal, a fenntartó renddel, a magyar állammal, az önkormányzatokkal és támogató magánszemélyekkel együttműködve számos fejlesztést vittünk véghez: elsőként átalakítottuk teljes ambulanciánkat, később pedig az apácarend rendházát is, ahová átmenetileg azokat a környéken működő családorvosi rendelőket fogadtuk be, amelyeket az ÁNTSZ be akart záratni. Következő lépésként megépítettük a kórház új szárnyát, amelynek köszönhetően kétágyas, fürdőszobás kórtermek formájában negyven további betegággyal bővült a kórház befogadóképessége. Emellett az új szárnyban egy képalkotó diagnosztikai részleg, új szakrendelő-helyiségek, egy rehabilitációs tornaterem és több családorvosi praxis is helyet kapott. Jelenleg pedig a kórház régi épületének teljes körű felújítása zajlik. A felújításhoz kapcsolódóan már megépítettük a harmadik épületet, ahová a különböző kiszolgálóegységeket tervezzük, az épület föld alatti részébe pedig – amint anyagi lehetőségeink ismét lehetővé teszik – a konyhát szeretnénk átköltöztetni. A fejlesztési program egyébként már 2014-ben kezdetét vette, amikor a környék igényeit felmérve megnyitottuk kórházunk kertjét, és létrehoztunk egy Szent Ferenc-tematikájú játszóteret, amit a közelben lakó családok, valamint betegeink hozzátartozói használhatnak.
Azóta folyamatosan példaértékű együttműködés zajlik a környező kerületekkel és lakosaikkal, igyekszünk, hogy egyházi fenntartású intézményünk minél inkább rájuk és egészségügyi igényeikre szabott megoldásokat kínáljon. Ennek jegyében legutóbbi újításaink értelmében korábban megalkotott kardiotanösvény-programunkat alkalmassá tettük Covidon átesett betegeknek, illetve poszt-Covid-ellátásunkhoz kapcsolódóan a lakosságnak információt és segítséget nyújtó önálló Facebook-oldalt hoztunk létre.
– A koronavírus-járvány kihívásaira reagálva kórházuk elsőként hozott létre a poszt-Covid-tünetekre specializált szakellátást Magyarországon. Hogyan ismerték fel ennek az ellátásnak a szükségességét?
– Mivel kórházunkban sok szakma képviselői dolgoznak, hamar felismertük, hogy a tüdőgyógyászati problémák mellett a koronavírus számos egyéb szövődményt is eredményez. Éppen ezért a kardiológusok mellett több szakember, a tüdőgyógyász, a belgyógyász, a diabetológus, a dietetikus, az endokrinológus, a gasztroenterológus, az intenzíves, valamint a pszichológus és a pszichiáter, lelkigondozóink és gyógytornászaink bevonásával vizsgálni kezdtük a vírus után jelentkező tüneteket, és elkészítettük az első „belső szakmai ajánlást” a poszt-Covid-ellátásra, amelynek jelentős részét később az állami egészségügybe is átemelték. Bár a poszt-Covid-szakellátás kialakítása anyagilag és szakmailag is nagy kihívást jelentett – hiszen ez a fajta ellátás a sokszorosa a normál kardiológiai rehabilitációnak, s ez a költségvetésünknek is óriási terhelést jelentett –, azt láttuk, hogy erre óriási igény van. Nem tévedtünk: az ambulancia jelenleg is telt házzal működik.
– Pontosan milyen segítséget nyújtanak a fertőzésen átesett betegeknek?
– A poszt-covidos betegek esetében három csoportot különböztetünk meg: az első csoportba azok sorolhatók, akik már vírusmentesen, vagy a jogszabályban meghatározott idő után az intenzív vagy a Covid-osztályokról közvetlenül hozzánk kerülnek át. Ők az esetek jelentős többségében fekvő, lélegeztetett, tehát nagyon gyenge állapotban lévő betegek, akiknek a felépülése tulajdonképpen hónapokat vesz igénybe. A másik csoportba a poszt-Covid-ambulancia betegei tartoznak, akik a betegségből megmarad, vagy azt követően kialakult testi és pszichés tünetetekkel jelentkeznek a szakellátásra. A testi tünetek közé egyebek mellett a testtömegvesztés, az új cukorbetegség, a frissen kialakult szívelégtelenség, a ritmuszavarok, a szív külső hártyájának a gyulladása, a tüdőfibrózis, tüdőeltérések, veseelégtelenség, az autoimmun jelenségek és a kozmetológiai problémák sorolhatók. A másik tünetcsoportba a depresszió, a feledékenység, a demencia, az alvászavarok vagy a legkésőbb kialakuló, illetve a leghosszabb ideig tartó poszttraumásstressz-szindróma tartozik. A harmadik csoportot végül azok a betegek alkotják, akiknek jellemzően egy-egy tünetük van. Ezenfelül a járványhullámok előtt és között nappali rehabilitációs ellátást végeztünk, amelynek keretében a betegek minden ellátást megkaptak, de az éjszakát otthon tölthették. Tulajdonképpen az utóbbihoz hasonló ellátási modellt szeretnénk idehaza is bevezetni, hiszen ez a kórházunk feladata, erre képezzük a szakembereinket is.
– A Szent Ferenc Kórház részt vett az oltási akcióban is. Milyen tapasztalatokról tudna beszámolni?
– Az első pillanatoktól kezdve az oltási programban, ennek megfelelően pedig a most heteken keresztül tartó oltási akcióban is részt vettünk. Az oltakozás kezdete óta intézményünkben jóval több mint harmincezer koronavírus elleni vakcinát adtunk be, tehát a kórház méretéhez képest sokkal nagyobb számban oltottunk.
Büszkék vagyunk arra, hogy az egyik legkisebb egészségügyi intézményként magas kockázatú betegek immunizálását is végezhettük, valamint egyéb speciális csoportok, például a Nemzeti Nyomozó Iroda, a Készenléti Rendőrség és az egészségügyi szakszolgáltatók, kormányhivatalok, szociális otthonok munkatársainak beoltását is mi végeztük el, gyakran kitelepüléssel. Szintén örömmel mondhatom, hogy az intézményünkben minden dolgozó beoltatta magát, valamint a bel-budai régióban is korán és nagy mennyiségben oltakoztak a lakosok.
Az oltási akcióhetek során legtöbben intézményünkben is a harmadik, megerősítő oltásért jelentkeztek, és bár nyitottak voltunk a speciális kérésekre, az emberek nagy többsége azt a vakcinát fogadta el, amelyet orvosaink javasoltak. Ugyanakkor a rendhagyó oltási akció kezdetén viszonylag csekély volt az első oltást igénylők száma, ezért gondolkodni kezdtünk, hogyan tudnánk ösztönözni azt. Ekkor jött a fenyőfaakció ötlete, ami az első napokhoz képest megötszörözte az első oltást felvevők arányát. Mivel nekünk, mint egyházi kórháznak nagyon fontos a család és az együttlét, a karácsony jó alapot adott arra, hogy ehhez jelképesen egy fenyőfával mi is hozzájáruljunk.
– Januárban a kormány újabb oltási akciókat tervez. Idén is biztosítják majd az időpontfoglalás nélküli oltakozás lehetőségét?
– Természetesen. Felkészültünk a további oltási akciókra, megvan az emberi és a technikai háttér az 5–11 éves gyermekek immunizálásához is. Kiváló gyermekorvosokat találtunk, valamint nagy segítséget jelentenek az egészségügyben dolgozó, kiképzett, szerződéses önkénteseink is, akik nélkül az oltási, valamint a lakosságnak felajánlott ingyenes tesztprogramot sem tudtuk volna elvégezni.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Éberling András)
