– Emmanuel Macron elnök a múlt héten több mint nyolcvan percen át ismertette az EP-ben a francia EU-elnökség prioritásait, most pedig az illetékes tagállami miniszterek vették górcső alá a programot. Magyarország milyen elvárásokkal néz a következő politikai fél év elébe?
– A visegrádi országok megkerülhetetlen tényezővé váltak Európában, ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy Macron elnök múlt decemberben, az EU-elnökség kezdete előtt V4–Franciaország csúcstalálkozón vett részt Budapesten. Mivel a francia elnökválasztási kampány és az elnökségi fél év fedik egymást, arra számítunk, hogy a franciák fontos dossziékban szeretnének előrelépést elérni.
Az elnökség kulcsszavát már ismerjük is, ez a stratégiai autonómia. Magyarország szeretné, ha ezt a fogalmat mielőbb, minden elemében tisztáznák. Addig is törekszünk a francia és a magyar Európa-politika érdekegyezségét jelentő területekre koncentrálni.
Ilyen például az agrártámogatási rendszer kérdése, az európai védelmi ipari kapacitások növelése, valamint a zöldátmenettel kapcsolatosan a nukleáris energia megkerülhetetlensége. Utóbbiban Magyarország és Franciaország számára egyaránt siker, hogy az atomenergia szerepel az Európai Bizottság taxonómia rendelettervezetében, tehát immár fenntartható forrásnak minősül. Látjuk, hogy Franciaország a migráció területén is mozdítaná a tagállamok között holtpontra jutott tárgyalásokat. A külső dimenzióra való fókuszt, a harmadik országokkal való hatékony együttműködést üdvözöljük, ezek ígéretes elemek. Magyarország viszont semmilyen áthelyezési mechanizmusban nem fog részt venni, továbbra is nemet mondunk a migránskvótára. A kvóta pénzért való kiváltása ugyancsak vörös vonal. Ragaszkodunk továbbá ahhoz, hogy a szolidaritás fogalmába az uniós külső határok kerítéssel történő védelme is beletartozzon. Összességében bizakodó vagyok, a francia migrációs javaslat egyes elemei már a magyar álláspont irányába mutatnak. Minden olyan francia kezdeményezést támogatni fogunk, ami a tagállamok közötti egységet, a kölcsönös tiszteletet erősíti, s prosperitást jelent a tagországok gazdaságainak. Mindez azonban sosem jelentheti az uniós szerződések megkerülését.