Egyetlen feladatunk van: a folyamatos emlékeztetés

Elfogadhatatlan, hogy a baloldali összefogás miniszterelnök-jelöltje külön külön is képviselni akarja a kommunistákat és a fasisztákat – hangsúlyozta Szalay-Bobrovniczky Vince.

Szalay-Bobrovniczky Vince a köszöntőjében felidézte: 1947-ben február 25-én tartóztatták le Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, ez volt az első lépés a totális diktatúra kiépítése felé, amelynek szörnyűségeibe családok százezrei rokkantak bele. A Miniszterelnökség civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára továbbá rámutatott, hogy bár az az európai baloldal a szőnyeg alá akarja söpörni ezeket a bűnöket, nekünk tisztában kell lennünk, hogy a kommunisták milyen traumákat és tragédiákat okoztak, amelyeket soha nem felejthetünk el. 

Ezért is elfogadhatatlan az, hogy a baloldali összefogás miniszterelnök-jelöltje külön külön is képviselni akarja a kommunistákat és a fasisztákat 

– fűzte hozzá. 

A köszöntőt és a nyitóbeszédeket követően az első előadásban Horváth Attila alkotmánybíró a kollektív felelősség elvéről beszélt, amely azt jelentette, hogy a legsúlyosabb koncepciós perekben nemcsak az elítéltek, hanem azok családtagjai is bűnhődtek. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Állam és Közigazgatási Karának tanszékvezetője elmondta: 

megszokott dolog volt, hogy az elítéltek feleségeit, illetve a felnőtt korú gyermeket is felelősségre vonták. 

Ha a kiskorú gyermekeket – folytatta – a hozzátartozók nem tudták befogadni, akkor árvaházba kerültek, és még a neveiket is megváltoztatták. A börtönökben nem engedélyezték a látogatást, így a hozzátartozók sokszor azt sem tudták, hogy az elítélt családtag hová került, csak a kivégzés után értesültek a részletekről. Azok, akik túlélték a meghurcoltatást, jellemzően maradandó sérüléseket szenvedtek, így amikor kiszabadultak, a feleségek ápolói szerepbe kényszerültek, vagy szabadulva a tehertételtől, új párt kerestek. Horváth Attila arra is kitért, hogy az 50-es években az iskolákban mindenkiről káderlapot vezettek, így azoknak, akiknek a rokonai között politikai elítélt is volt, elzárták a továbbtanulástól, a felnőtt hozzátartozók pedig csak a legrosszabb munkahelyeken tudtak elhelyezkedni.

Az alkotmánybíró előadását követően Máthé Áron is a családtagok meghurcolását részletezte. A Nemzeti Emlékezet Bizottságának alelnöke egyebek mellett rámutatott, hogy ebben az időszakban 

sok nő kényszerült „eladni magát”, a burzsoá és arisztokrata nők elleni erőszak pedig tömegessé vált. Ennek következtében tombolt az abortusz kultusza, és a szifilisz is szedte az áldozatit. 

A gyermekek helyzetére térve a történész elmondta, hogy rengeteg gyermek kóborolt az utcákon. Sok gyermekbanda jött létre, amely komoly biztonsági kockázatot jelentett, mivel profi bűnöző vált belőlük. A 12 éven felüli gyermekek viszont sok esetben szintén a Gulágon kötöttek ki, így a politikailag elítéltek utódit is sikerült egybegyűjteni. 

Az árvaházakban az éhezés és alultápláltság általános volt, három-négy gyermek osztozott egy koszos takarón, de voltak olyanok is, akik zsákokban vagy a padlón aludtak. Emellett arról is született feljegyzés, hogy a gyermekeknek napokig a halott gyermekek holttesteivel kellett egy ágyban aludni, ameddig el nem szállították azokat a krematóriumba.

Borítókép: József Attila út (Véghelyi Dezső utca) a Bajcsy-Zsilinszky (Erzsébet királyné) út felől Budatava felé nézve (Fotó: Fortepan/Vörös Hadsereg)