Novák Katalin kijelentette, örül, hogy köztársasági elnökként is a magyar családok ügye mellé állhat, nem felejti el korábbi családpolitikai céljait.
Nincsen fontosabb kérdés számunkra, mint a gyermekeink jövője, és ez a családoknak a segítésével szorosan összefügg
– mondta a megválasztott köztársasági elnök.
Büszke vagyok arra, hogy egy olyan országban élhetek, ahol a családok a középpontban vannak, és büszke vagyok arra, hogy ez egy olyan ország, ahol egyre többen mernek gyermeket vállalni, családot alapítani, és ki merjük mondani azt, hogy mindannyiunk számára a család megtartó erő
– fogalmazott Novák Katalin.
A megválasztott államfő elmondta, megindító összefogást tapasztalt az ukrán határ mentén tett négynapos látogatásán. Hangsúlyozta, csak pozitív tapasztalatokat szerzett, a menekülteket segítő emberek között nem volt pártalapú nézetkülönbség.
Novák Katalin aláhúzta,
mindenki segíteni igyekszik: a kormány, a karitatív tanács, a segélyszervezetek, az egyházak és a civil emberek is teszik a dolgukat.
Kiemelte,
a legelején mindenkit sokkolóan ért Oroszország agresszív fellépése, mostanra azonban rendkívül jól szervezetten folyik a menekültek segítése.
Novák Katalin kifejtette, abban bízik, hogy a koronavírus-járvány legnehezebb szakasza már elmúlt, a fellélegzés helyett azonban egy „egészen drámai, új helyzet” alakult ki az Oroszország által egy hónappal ezelőtt indított háború miatt.
Elmondta, azért ment el tizenkét határ menti településre, mert úgy érzi, az ország vezetőinek ott kell lenniük, ahol baj van.
A tájékozódás mellett látogatása fő célja a magyar emberek köszönetének tolmácsolása volt – mondta Novák Katalin, majd úgy fogalmazott, „Magyarország szíve most ott dobog ebben a térségben”.
Beszámolt arról is, sehol nem látott eldobált szemetet, nem érezte sehol, hogy a közbiztonság sérült volna, ugyanakkor több száz olyan segítővel találkozott, akik „ugyanolyan hétköznapi emberek, mint bármelyikünk”, és készek éjjel-nappal támogatni a menekülteket.

Hangsúlyozta,
Kárpátalján sosem volt könnyű magyarnak lenni, nem volt könnyű ott az élet az elmúlt száz évben szinte semmikor, mostanra viszont kialakult ott egy olyan magyar életkultúra, oktatás, ami nemcsak hogy élhető, hanem reménységet ad arra, hogy még száz év múlva is lesz magyar szó. Most ez került veszélybe, hiszen sokan elmenekültek; sokan maradtak, de a magyar óvodákat, iskolákat át kellett alakítani menekültszállásokká





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!