„Most van az a pont, amikor nem szabad megállni”

– Egyetlen fideszesként tudott nyerni a fővárosban. Hogyan építette fel a kampányát? Mi a siker receptje? Mit csinált jobban, mint a többi párttársa?

– Minden országgyűlési választásnál jövőt választanak az emberek. Nemcsak a következő generációknak, hanem saját maguknak is. A mostani voksolás tétje Rákosmentén és Kőbányán a béke, a biztonság megőrzése és a helyi fejlesztések folytatása volt, továbbá az, hogy az eddigi, az embereket, a családokat támogató politikát szeretnék-e megőrizni az itt élők. Az igazi feladat az volt, hogy ezekről a témákról minél több emberrel tudjunk személyesen is beszélgetni. Vagyis a recept, ha van ilyen, akkor az ez volt és a folyamatos munka. Ezt tette az összes képviselőjelöltünk országszerte, és itt, Budapesten is, ahol a kampány sokkal nehezebb és több kihívást tartogató volt mindannyiunk számára. Becsülettel helytállt mindenki, sokat erősödtünk a fővárosban is. A rákosmenti siker receptjéhez hozzátartozik még a sok-sok év kitartó kerület- és országépítő munkája, a látható eredmények. És persze a városrész, a választókerület szeretete. A jó csapat szintén elengedhetetlen, akikkel már évtizedek óta közösen dolgozunk Rákosmentéért és Kőbányáért, így az önkormányzatokkal, az intézményekkel, a civil szervezetekkel, az egyházakkal.

Fontosnak tartom, hogy úgy fejlesszük a városrészeket, hogy közben folyamatosan meghallgatjuk az itt élőket. Kerületet építeni csak úgy lehet, ha odafigyelünk arra, hogy mit szeretne egy adott helyi közösség.

 Valahol aszfaltutat, játszóteret, valahol templomot szeretnének, máshol a bölcsődét, az iskolát vagy az óvodát kell bővíteni, a szabadidős lehetőségeket szélesíteni.

– Számos elemzés jelent meg a kampányban, amelyek azt jósolták, hogy minden budapesti választókerületben a baloldal nyer. Mikor érezte azt, hogy a nagy balos fővárosi ellenszéllel szemben meglehet a győzelem?

– Egy kampánynak csak bizakodással lehet nekiindulni. Erőt és biztatást adott, hogy már kétszer választottak meg a körzet országgyűlési képviselőjének az itt élők, akikkel számos eredményt értünk el együtt helyben és országos szinten is. Ezek az eredmények önmagukért beszélnek. A kampányban folyamatosan arra törekedtem, hogy minél több emberhez eljussak, minél többekkel beszéljek segítőinkkel együtt a jelenről és a jövőről, a választás tétjéről, helyi ügyeinkről. Igyekeztem minél többekhez eljuttatni az üzenetet, amit országosan és itt, helyben is képviselünk.

Persze, olvastam én is a sajtóban megjelent közvélemény-kutatásokat, de tudom, hogy a kampányidőszakban ezek is csak kampányeszközök. Én győzni akartam, és természetesnek vettem, hogy az ellenfelem is. Odafigyeltem az emberekre, meghallgattam a pozitív és negatív észrevételeiket, a közhangulatból pedig végig azt éreztem, hogy nagyon komoly esélyünk van. De az esély kevés, azért keményen meg kellett dolgozni csapatommal.

Hálával tartozom harcostársaimnak, a kampánystábnak, kollégáimnak, aktivistáinknak, hogy szó szerint éjt nappallá téve jöttek velem ezen az úton előre. A szavazás kimenetelével foglalkozni először a választás napján este hatkor értem rá, a kampány utolsó órájában, amikor már az aznapi kampányteendőket elvégeztük. Ekkor, bevallom, izgultam, de az első eredmények beérkezésekor ismét megnyugodtam, mert ismerem annyira a körzetet, hogy tudjam, melyik szavazókörökben vagyunk erősek. Az eredményt végül a külképviseleteken leadott szavazatok sem tudták módosítani. Győztünk.

– A kampányban szerzett tapasztalatai alapján van-e olyan terület, amire több energiát, időt szeretne fordítani?

– Maximalista vagyok önmagammal szemben, eddig is törekedtem arra, hogy az összes intézménnyel, helyi közösséggel és civil szervezettel szoros kapcsolatot tartsunk, együttműködjünk. Fontos volt és lesz is nekem, hogy ismerjem a fiatalok, az idősek, a gyermekesek és a még családalapítás előtt állók véleményét, a problémáit. Erre a jövőben is nagy hangsúlyt fogok fektetni. A nyugdíjasoknak külön köszönöm, hogy tapasztalataikat, tanácsaikat megosztják velem, jó érzés, hogy számíthatunk egymásra mindig. Jó hír, hogy itt, Rákosmentén is egyre több gyermek születik, rájuk és a fiatalokra is kiemelten összpontosítunk.

A fiatalok közül a legtöbben már középiskolába, egyetemre, dolgozni és szórakozni is a belvárosba járnak, és féltjük őket, hogy ha este sötétben, egyedül jönnek haza. Ezért az önkormányzatokkal igyekszünk olyan fejlesztéseket megvalósítani, amelyek biztosítják, hogy helyben is minél több lehetőség elérhető legyen a számukra, és ne kelljen mindenért bemenni a városba. Ezt segíti művelődési intézményeink kínálata, a kültéri fitneszpályák, a futókörök, a játszóterek, valamint a különböző környezetvédelmi és sport-, valamint hagyományőrző egyesületek. Fontos szerepe lesz továbbá a sportcsarnoknak is, ahol koncerteket, szalagavatókat, különböző rendezvényeket fognak szervezni a sportolás mellett.

Egy-egy ilyen eseményről könnyen haza tudnak majd menni az ide látogató fiatalok, idősebbek. Szerencsére a miénk az egyik legbiztonságosabb fővárosi kerület, köszönhetően a rendőrség és a polgárőrség munkájának. Remélem, ez így is marad.

– Az elmúlt években minden eddiginél több kormányzati forrást sikerült a választókerületbe hozni, milyen fejlesztésekre számíthatnak a közeli és távolabbi jövőben Rákosmente, Kőbánya-Kertváros és az Újhegyi lakótelep lakosai?

– Nem parlamenti ciklusokban gondolkozunk, jelenleg is folyamatban vannak vagy megvalósítás előtt állnak különböző fejlesztések.

Az elmúlt években már majdnem az összes orvosi rendelőt felújítottuk önkormányzati és kormányzati támogatással, a Ferihegyi úti járóbeteg-szakrendelő bővítése és korszerűsítése a hetekben kezdődik el a közbeszerzési eljárás után. Ez a szakrendelő korábban egy sokkal kevesebb lélekszámú kerületet szolgált ki, azonban most, hogy már majdnem kilencvenezren vagyunk, a bővítés elengedhetetlenné vált. A rendelő nemcsak nagyobb lesz, de többfajta orvosi szolgáltatást is nyújtani fog, így nem kell elmenni messzebbre, más intézményekbe.

A sportcsarnokot hamarosan átadjuk, az épülő Makovecz-templomot valamikor az év második felében avatjuk fel. A budapesti útaszfaltozási programból – amelyet részben mi, rákosmentiek kezdeményeztünk a kormánynál néhány évvel ezelőtt – már harmadik éve igen nagy összegekkel részesülünk, de szeretnénk a programot nagyobb fokozatra kapcsolni. Emellett folytatni fogjuk a bölcsődék, óvodák és iskolák korszerűsítését, bővítését és fejlesztését. Kész terveink vannak több intézmény bővítésére, és új épületek építése is a terveinkben szerepel a régi, elavult intézmények helyett. Szeretnénk a sportolási lehetőségeket is tovább bővíteni és még több lehetőséget adni a civileknek, hogy a saját közösségükben élhessék meg a mindennapjaikat, ünnepeiket. A kőbányai uszoda az elmúlt ciklusban már megújult, de szeretnénk az Újlak utcai uszodát is bővíteni. Terveink között szerepel továbbá a Budapest–Hatvan vasútvonal felújításának végeztével a Budapest–Szolnok vasútvonal felújítása. Itt is tervezünk egy új megállót építeni a Madárdomb és a Helikopter-lakópark között.

– A mostani eredmények függvényében mit gondol, milyenek a polgári oldal esélyei a 2024-es önkormányzati választáson?

– Bizakodó vagyok, mert kerületeinkért nagyon sokat dolgozunk a helyi fejlesztéseken Rákosmente és Kőbánya fideszes polgármestereivel, önkormányzati képviselőivel. Kemény munka lesz számunkra a következő két és fél év is, azonban ha jól csináljuk, akkor joggal bizakodhatunk. Budapesten – bár győzelmet most még csak egy helyen arattunk – az látható, hogy minden választókerületben lényegesen erősödött a nemzeti oldal.

Most van az a pont, amikor nem szabad megállni, hanem ezzel a kampánylendülettel kell egész Budapestnek megállás nélkül végigdolgoznia a következő két és fél évet. Ha ez így lesz, akkor nagy esélyünk van arra, hogy megszorongassuk a baloldalt, megtartsuk jelenlegi polgármestereinket, sőt visszaszerezzük számos kerületben a vezetést. Ez egyben azt is jelentené, hogy a 2026-os országgyűlési választáson még biztosabb budapesti alapokkal tudunk indulni.

Hiszem azt, hogy az embereket nem lehet hosszú ideig megvezetni; a saját életükből, a helyi közösségükből vonnak le tapasztalatokat és szavaznak bizalmat az egyik vagy másik oldal képviselőjének. Budapesten már a választás napján kipukkadni látszott az a liberális véleménybuborék, amelybe a baloldal bezárta a saját budapesti szimpatizánsait, hiszen ők maguk vallották be, hogy egyáltalán nem olyanok a vidéki emberek, mint amilyennek a baloldal beállította őket.

– Milyen kapcsolatra, együttműködésre számít a következő években a kormányzat és a főváros között a választási eredmények fényében?

– Nagyon áldott időszak volt Tarlós István főpolgármesteri időszaka, amikor az Országgyűlésben, a fővárosban és választókerületem önkormányzataiban is a nemzeti oldal volt többségben. Egy irányba tudtuk tolni a szekeret. Mi a jelenlegi főpolgármestertől is hatékony együttműködést várnánk el. De az együttműködéshez legalább két fél kell. Aki kihátrál korábbi megállapodásokból, lenulláz fejlesztési forrásokat itt a kerületben, az maga a főpolgármester.

Mi elvárnánk az együttműködést, de sajnos az elmúlt két és fél év tapasztalata azt mutatta, hogy Karácsony Gergely visszatért ahhoz a filozófiához és koncepcióhoz, amit még Demszky Gábor képviselt annak idején, vagyis hogy Budapest csak a belvárosból és néhány budai kerületből áll, mi pedig egy lesajnált külvárosi rész vagyunk, ahová nem jut fővárosi fejlesztési forrás. Mi ezen változtattunk a kormánnyal és Tarlós Istvánnal, és nem fogjuk hagyni, hogy ismét lezüllesszék a kerületet.

– Mondana néhány példát a kerület fejlesztésének akadályozására?

– Még Tarlós István megteremtette a forrást egy nagyon fontos elkerülő úthoz a Vidor utcában, amely a belváros felé közlekedést gyorsítja, azonban Karácsony Gergely első intézkedései között lenullázta az erre szánt forrást. Egy másik eset a sportcsarnokunk felé vezető lámpás csomópont megépítésének pénzügyi akadályozása volt, amely miatt az épület átadása hónapokat csúszik. Kénytelenek voltunk a kormányhoz fordulni anyagi támogatásért, és mindkét esetben megkaptuk a szükséges, összesen csaknem két és félmilliárdos forrást. Ennek segítségével építjük most a csomópontot és a Vidor utcai elkerülő utat. De vannak más esetek is, amikor elvett valamit a rákosmentiektől a főpolgármester. Tiltakozásunk ellenére megszüntette a BKV pénztárat, leszereltette köztéri szemeteseink jó részét. Hagyja azt is, hogy nyaranta a gaz benője a fővárosi útjaink és a patakpart széleit. Milyen környezetvédelem ez?

– Hamarosan átadják a Makovecz Imre tervei alapján készülő templomot, amelynek alapkőletétele még 2009-ben történt. Miért csak az utóbbi években kezdődött meg az építkezés, és mi a jelentősége a templom megépülésének a helyiek életében?

– Ez a templom nemcsak Rákoskert, hanem egész Budapest ékessége lesz, amelyet Makovecz Imre egyik utolsó terve alapján építünk. Ez az egyetlen településrészünk, ahol korábban nem volt templom. Rákoskert lakói nagyon régóta szerettek volna templomot, ám ez mindig váratott magára. Miután a telket az önkormányzat jelképes összegért rendelkezésre bocsátotta, a Rákoskerti Templom Alapítvány Makovecz Imrét kérte meg arra, hogy egyik utolsó saját tervét itt valósítsa meg. A tervek elkészülte után a templom megépítésére pénz még nagyon hosszú ideig nem volt. Nagyon örülök annak, hogy országgyűlési képviselőként is szolgálhatom a templomépítés ügyét, hiszen az elmúlt években sikerült a teljes összeget kormányzati támogatásból az építkezésre előteremteni és a református egyháznak átadni, ők pedig teljes lelkükkel és szívükkel építik a templomot. Hatalmas összefogás eredménye ez, hosszas előkészületek és várakozás után, a Rákoskerti Templom Alapítvány elkötelezettségének és kitartásának is köszönhetően az idén átadjuk a templomot. Az orgona részben közadakozásból épül, ám nem egyszerű templomi orgonáról van szó: a professzionális hangszer nemzetközi orgonahangversenyek lebonyolítására is alkalmas lesz. Nem titkolt célunk az, hogy ez a világszínvonalú épület ne csak egyházi, hanem nagyon fontos kulturális közösségi térként is működjön majd, ahová hívők és nem hívők egyaránt betérnek. Azt kívánom, legyen mindenkié ez a kincs.

Borítókép: Dunai Mónika (Fotó: Havran Zoltán/Magyar Nemzet)