A nagycsütörtök (zöldcsütörtök) Krisztus utolsó vacsoráját, elfogatását és szenvedéseinek kezdetét idézi, a katolikus egyházban ez az oltáriszentség szerzésének emléknapja. (Azért „zöld”, mert a böjt okán rendszerint zöld növényt, például spenótot fogyasztanak a hívők.)
A nagycsütörtöki krizmamisén kerül sor az olajszentelés szertartására, amikor megszentelik a szentségek kiszolgáltatásakor használt három szent olajat, a bérmáláskor használatos krizmát, a katekumenek (keresztelendők) olaját és a betegek olaját.
Az esti „utolsó vacsora miséjén” a Gloria éneklése után elnémulnak a harangok (Rómába mennek), megkezdődik a legmélyebb gyász. A mise végén – amelynek része lehet a lábmosás szertartása – az oltáriszentséget őrzési helyére viszik. Az oltárról mindent leszednek, ez az oltárfosztás, csak a gyertyatartókat és a lepellel letakart keresztet hagyják ott, hogy Jézus szenvedésére és ruháitól megfosztására emlékeztessenek.
A református templomokban a nagyhétre fekete terítővel borították le az úrasztalát, esetleg a szószéket.
A távirati iroda tudósítása kitér rá, hogy tavaly és tavalyelőtt a koronavírus-járvány miatt a Vatikánban a nagyhét összes szertartásának helyszíne a Szent Péter-bazilika volt, elmaradt a nagycsütörtöki lábmosás szertartása is, amelyet Ferenc pápa 2013 óta többnyire börtönben mutatott be, a nagypéntek esti keresztút helyszíne a Colosseum helyett az üres Szent Péter tér volt. Idén a járvány enyhülésével a szertartások rendje ismét a megszokott lesz, a keresztutat a pápa vezeti majd a Colosseumban, az utolsó előtti stáción egy ukrán és egy orosz család közösen viszi majd a keresztet.
Borítókép: Leonardo da Vinci Az utolsó vacsora című festménye (Forrás: wikimedia.org/közkincs)
