Szalay-Bobrovniczky Kristóf a tábori lelkészek napja alkalmából tartott köszöntőjében arról beszélt, hogy katolikus hitben nevelkedett, és mivel Krisztus is példabeszédekben szólt az emberekhez, ezért ő is egy kiemelkedő személyiség példáját hozta. Tabódy István vezérezredesről elmondta, hogy nagyapjának századában szolgált, 1948 után megjárta Recsket, majd 1958-ban szentelték pappá. A honvédelmi miniszter szerint a katonából lett plébános csodálatos példája volt annak, ami mindannyiunk küldetése: a haza szolgálata a tradíciókon állva annak ellenére, hogy „halmozottan hátrányos helyzetű” volt: feudális családból származott, majd katona lett, politikai okokból elítélték és végül pap lett. A honvédelmi miniszter kiemelte: Tabódi István is részt vett a tábori püspökség alapításában, ezért rá emlékezve is megköszönte azt a szolgálatot, amit a tábori lelkészek a hazáért tesznek. Mivel nem a béke napjait éljük, ezért erőt, hitet és elszántságot kívánt ehhez a szolgálathoz.
Berta Tibor, a katolikus tábori püspökség ordináriusa kiemelte, hogy büszkeség tölti el, mert az elmúlt 28 évben a magyar honvédekkel szolgálhattak. 1994-ben szerinte vákuumban volt a magyar honvédség, amikor a katonák sem tudták, mi lesz a jövőben. Rámutatott, hogy az elmúlt 28 évben több eredményt is elértek a tábori lelkészek, de voltak kudarcaik is, amikből sokat tanultak. Ebben sokan segítették őket a vezető tisztségviselők közül – tette hozzá. A jövőt illetően elmondta, hogy számos cél és feladat áll előttük, amit a történelmi múlt örökségére alapozva kell megvalósítani. Hangsúlyozta: szolgálatuk középpontja az ember és a katona, akit az egyházi tapasztalatok által el szeretnének vezetni az üdvösségre.
A beszédek után Kvcek Péter korábbi kairói nagykövet tartott előadást a jeruzsálemi szent sír lovagrendről. Az eseményen – amelynek célja, hogy a tábori püspökség, a Honvédelmi Minisztérium és a magyar honvédség tagjai közötti kapcsolatot erősítse – részt vett Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára is.
A Hazatérés templomának alapkövét 1939-ben tették le, és Horthy Miklós kolozsvári bevonulásának napján, 1940. szeptember 15-én adták át. A Szabadság téri református templom 5500 fős gyülekezete az I. világháború után az elszakított országrészekből érkezett, elsősorban magyar tisztségviselőkből és családjaikból állt. A templom előtt áll ma az egykori kormányzó mellszobra.
Hős ellenforradalmárok előtt tisztelegtek. – Szerte az országban szervezkedtek a kommunisták megdöntésére, ennek kiemelkedő hősies példája a ludovikás tisztek és akadémisták június 24–25-i lázadása – jelentette ki Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes a Nemzeti Közszolgálati Egyetemnél, a Ludovika Akadémia ellenforradalmi felkelésének 103. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen. Hangsúlyozta: a ludovikások hajlandók voltak akár a legnagyobb áldozatot is meghozni azért, hogy Magyarországot megszabadítsák a kommunista rémuralomtól azzal, hogy a tervezett felkelés élére állnak és elsőként kezdjék meg a katonai cselekményeket. Szerinte mindez nem vezetett sikerre, de a bátorságuk és hazaszeretetük az 1948-as és az 1956-os forradalmárokhoz mérhető. A fegyveres felkelés célja a Ludovika Akadémia épületének védelme és a kommunikációt biztosító József-telefonközpont megszállása volt, de a ludovikások egy nap után felhagytak az ellenállással. A felkelők vezetői és az őrizetbe vett akadémikusok ellen meghozott halálos ítéletek végrehajtását Guido Romanelli olasz tüzér alezredes, a bécsi antant katonai misszió Magyarországra küldött megbízottjának erélyes közbelépése akadályozta meg.
Borítókép: Szalay-Bobrovniczky Kristóf köszöntője (Fotó: Havran Zoltán)
