A magyarországi baloldal pont olyan pátoszos üzenetben beszél erről az utolsó rasszista kommunistáról, mint Márki-Zayról a kampány első heteiben. Mandela emléke megváltói magasságokba tör, pedig aligha méltó rá. De vegyük is végig, hogy miért kellene őt „ünnepelnünk” a baloldal szerint - olvasható a Kontra cikkében.
Nelson Mandela egyáltalán nem a „megbékélés, szeretet, együttélés” megtestesítője, hiába állítják róla most a hazánkba delegált ügynökportálok skriblerei.
Menjünk szépen sorban, hiszen politikai fejlődésének útja meglehetősen egyenes, de az egyéni történetének megértéséhez mindenképp ismernünk kell országának történelmét vagy legalábbis annak egy részét is - írja a Kontra.
Amikor az első telepesek megérkeztek Dél-Afrika partjaihoz, egy veszélyes, vad és lakatlan vidéket találtak. Egyetlenegy bennszülött sem élt még csak a környéken sem, legközelebb valahol a mai Zimbabwe és Mozambik területén volt nagyobb számú helyi erő, a zuluk. Ők később elindultak a búr telepesek felé, akik aztán a technikai fölényüknek köszönhetően sikeresen visszaverték a hódító törzseket.
A földdarab sorsa a későbbiekben is viszontagságokkal teli volt, itt létesültek ugyanis az első koncentrációs táborok. Faji alapon? Persze! Az angolok vitték a búrokat. (Egy holland–angol meccsen vajh’ miért térdelnek?)
Az ország újonnan érkezett fehér népességének java tehát belakta az addig háborítatlan territóriumot, és néha bunyóztak egyet a zulukkal északkeleten. De utóbbiak azért lassacskán betelepültek az ország határain belülre is.
A 20. században aztán jött az apartheid, ami természetesen nem megoldás semmire, ráadásul ahogy a búrok csinálták, az még nevetséges is volt: nézték, hogy megmarad-e a ceruza a hajban, mert ha igen, akkor az illető néger (ha esetleg ez nem látszott volna más szembeötlő tulajdonságán). Jogfosztva élt tehát a fekete kisebbség, amiből érthető okokból elegük lett - olvasható a Kontra cikkében.
Amikor elégedetlenség van, akkor pedig mindig akad pár a kommunistákból, ha már békeidőben képtelenek a hatalmat átvenni.
