Megbékélés és megbocsátás. Hát igen. Dél-Afrikában is majdnem ez történt az apartheid rendszer 1994-es lebontása és Mandela elnöki korszaka alatt, után. A feketeellenes elnyomást követte egy legalább annyira véres fehérellenes terroruralom, amely három évtizede tart, és amely – bár demokráciának nevezik – épp kiirtja, elüldözi, kifosztja a dél-afrikai fehéreket. Mindennaposak a fehér farmerek elleni támadások, bestiális gyilkosságok. Mára odáig jutottak, hogy az állam törvényesített erőszakkal akarja elkobozni a fehérek földjeit. Ez a Nobel-békedíjas Mandela öröksége. Azé a Mandeláé, akit a globalista tudatipar évtizedek óta az emberfajták egyenlőségéért küzdő békeharcosként próbál beállítani, valami jótét lélekként. Tény, hogy Mandela 27 évet töltött börtönben, amiért az apartheid elleni tiltakozás élére állt. Ám az is tény, hogy vezetésével egy olyan rendszer jött létre, amely a feketék helyett a fehéreket üldözi. Egy bűnözésbe fulladt, élhetetlen országot teremtett. Ezt ünnepeltetnék velünk Karácsonyék a „land art” emlékparkjukban. Agyrém!
Megbékélés és megbocsátás? Szó sincs ilyesmiről. Ezt csak a globalista hazugságipar idiótái és helyi ágensei terjesztik rendületlenül. Hogyan is lehetne a megbékélés és a megbocsátás embere az a Mandela, aki pajtásaival a fehérek, a búrok legyilkolásáról énekelt? (Interneten megtekinthető a felvétel, hacsak azóta el nem tüntették.) Mandela mozgalmának egyik kedvelt szokása volt petróleumba mártott gumiabroncsot akasztani az árulónak vélt, fehérekkel békülékenyebb feketék nyakába, majd a gumit meggyújtani. Az áldozatok rettenetes kínhalált haltak. A megbékélés és megbocsátás jegyében. Minden bizonnyal a Mandela-kultusz volt a Black Lives Matter-őrület egyik előfutára. Bár az kétségtelen, Mandela legalább nem rabolt ki állapotos nőket hasukhoz fegyvert szorítva. És Mandeláért legalább nem kényszerítenek térdeplésre sportolókat (egyelőre). Ennyiben kétségtelen a színvonalesés a Mandela–George Floyd-időtengelyen...
Ám van egy másik gond is Mandelával, ami annyiból lehet érdekes, hogy taccsra teheti Karácsonyék emlékparkötletét. Tudniillik Nelson Mandela hithű kommunista volt. Az általa vezetett Afrikai Nemzeti Kongresszus a Dél-afrikai Kommunista Párttal lépett szövetségre. Ráadásul Mandela nem csupán tagja, hanem vezetője volt a kommunista élcsapatnak: bent ült annak központi bizottságában. Ez bizony nagy baj. Ugyanis szép hazánkban törvény tiltja, hogy önkényuralmi rendszerek kiszolgálóiról közterületeket, intézményeket nevezzenek el. Márpedig a kommunizmus akkor is önkényuralmi rendszer, ha a The New York Times vagy a 444.hu az ellenkezőjét hirdeti. Az egyes törvényeknek a XX. századi önkényuralmi rendszerekhez köthető elnevezések tilalmával összefüggő módosításáról szóló 2012. évi CLXVII. törvény kimondja: „közterület, illetve közintézmény nem viselheti a) olyan személy nevét, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett, vagy b) olyan kifejezést vagy olyan szervezet nevét, amely a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerre közvetlenül utal”.
Az illetékes kormányhivatalnak tehát van jogi lehetősége föllépni Karácsonyék provokációja ellen. Reméljük, él vele. Nem szabad eltűrni, hogy Budapesten egy fehérellenes elnyomó rendszert fölépítő kommunistáról közterületet nevezzenek el. Akár helyi népszavazással, de meg kell akadályoznunk ezt a gazemberséget!
