Mi az a kibocsátáskereskedelmi rendszer?
A kibocsátáskereskedelmi rendszer az EU-s klímapolitika egyik alappillére. A rendszer célja az iparban keletkező üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése és a klímaváltozás megfékezése.
Az EU 2030-ra jelentősen csökkenteni akarja a károsanyag-kibocsátást
az 1990-es adatokhoz képest, 2050-re pedig el kívánja érni a nettó zéró kibocsátást.
Ennek elérésében van szerepe az ETS-nek, amely az ipari tevékenység miatt keletkező káros anyagokra vonatkozik. Érdemes külön kiemelni és megjegyezni: az ipari tevékenységre vonatkozik.
A rendszer úgy működik, hogy meghatároznak egy szén-dioxid-kibocsátási küszöböt, és ezek alapján a vállalatok csak szén-dioxid-kvótákért cserébe szennyezhetik a levegőt. Ezeket a kvótákat pedig aukciók keretében tudják megvásárolni, így motiváltak abban, hogy minél alacsonyabb legyen a kibocsátás. A fel nem használt kvótát a vállalatok eladhatják. Magyarul: aki többet szennyez, az fizet annak, aki kevesebbet.
De hogy jönnek ehhez a lakóházak?
A kibocsátáskereskedelmi rendszer kifejezetten az ipari tevékenységre lett kitalálva. Viszont előkészítés alatt áll az úgynevezett ETS II –
ami már a lakosságot venné elő a jövőben.
Bár az Európai Parlament állásfoglalása szerint „az új ETS a lakóházakra és a magáncélú közlekedésre 2029-ig még nem vonatkozna”, a helyzet ennél összetettebb.
Az ETS II-t már egyértelműen a lakossági szektorra tervezik. Ez a jelenlegi ETS-től független, de hasonló elven működő rendszer lenne. Technikailag ez úgy nézne ki, hogy nem az egyes háztartásokra vetnének ki adót, hanem az energiakereskedő és üzemanyagkereskedő cégeket vennék be ebbe a rendszerbe, vagyis azokat, akik ellátják a háztartásokat
– hívja fel a figyelmet Litkei Máté, az MCC Klímapolitikai Intézetének igazgatója. Szerinte ez szinte azonnali üzemanyagár- és rezsiköltség-emelkedést eredményezne.
A szakértő szerint a lakosság oldaláról nézve a technikai megoldás szinte lényegtelen.
Tehát a szó szoros értelmében nem adó, de a lényegét tekintve az.