Klímaadó jöhet egyes lakóházaink után Brüsszel tervei szerint

A kibocsátáscsökkentést ösztönözné az EP az új adóval, amely végső soron a háztartásokat terhelné – olvasható a Mandiner cikkében.

Mi az a kibocsátáskereskedelmi rendszer?

A kibocsátáskereskedelmi rendszer az EU-s klímapolitika egyik alappillére. A rendszer célja az iparban keletkező üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése és a klímaváltozás megfékezése.

Az EU 2030-ra jelentősen csökkenteni akarja a károsanyag-kibocsátást

az 1990-es adatokhoz képest, 2050-re pedig el kívánja érni a nettó zéró kibocsátást.

Ennek elérésében van szerepe az ETS-nek, amely az ipari tevékenység miatt keletkező káros anyagokra vonatkozik. Érdemes külön kiemelni és megjegyezni: az ipari tevékenységre vonatkozik.

A rendszer úgy működik, hogy meghatároznak egy szén-dioxid-kibocsátási küszöböt, és ezek alapján a vállalatok csak szén-dioxid-kvótákért cserébe szennyezhetik a levegőt. Ezeket a kvótákat pedig aukciók keretében tudják megvásárolni, így motiváltak abban, hogy minél alacsonyabb legyen a kibocsátás. A fel nem használt kvótát a vállalatok eladhatják. Magyarul: aki többet szennyez, az fizet annak, aki kevesebbet.

De hogy jönnek ehhez a lakóházak?

A kibocsátáskereskedelmi rendszer kifejezetten az ipari tevékenységre lett kitalálva. Viszont előkészítés alatt áll az úgynevezett ETS II –

ami már a lakosságot venné elő a jövőben.

Bár az Európai Parlament állásfoglalása szerint „az új ETS a lakóházakra és a magáncélú közlekedésre 2029-ig még nem vonatkozna”, a helyzet ennél összetettebb.

Az ETS II-t már egyértelműen a lakossági szektorra tervezik. Ez a jelenlegi ETS-től független, de hasonló elven működő rendszer lenne. Technikailag ez úgy nézne ki, hogy nem az egyes háztartásokra vetnének ki adót, hanem az energiakereskedő és üzemanyagkereskedő cégeket vennék be ebbe a rendszerbe, vagyis azokat, akik ellátják a háztartásokat

 – hívja fel a figyelmet Litkei Máté, az MCC Klímapolitikai Intézetének igazgatója. Szerinte ez szinte azonnali üzemanyagár- és rezsiköltség-emelkedést eredményezne.

A szakértő szerint a lakosság oldaláról nézve a technikai megoldás szinte lényegtelen.

Tehát a szó szoros értelmében nem adó, de a lényegét tekintve az.

Érzékelten időzítés

Az EP ezt az álláspontot úgy fogadta most el, hogy az energiaárak az egekben vannak. Az időzítés – Litkei szerint – mégis sokat elárul a parlament szándékairól, ugyanis ezzel egyúttal az árak mesterséges megemelésének elvét is tesztelik.

A várakozás ugyanis az, hogy ha mesterségesen megemelik az árakat, akkor a lakosság energiahatékonysági beruházásokba kezd, hogy csökkentse a rezsiköltségeket. Ez az elmélet a jelenlegi magas energiaárak mellett még nem igazolódott vissza. Amikor arról van szó, hogy a hó végén ki tudják-e fizetni a rezsidíjakat, akkor energiahatékonysági beruházás aligha várható.

Persze lehet azt mondani, hogy várjuk ki a végét, mert átmenetileg nőttek csak meg az árak, de akkor tényleg várjuk ki a végét, vagyis amíg az árak nem konszolidálódnak, addig nem célszerű ilyen irányba elindulni, amerre most az Európai Parlament szeretné fordítani az uniót – mondja Litkei Máté.

Pedig van jó minta is

Az MCC Klímapolitikai Intézetének igazgatója egyúttal arra is felhívta a figyelmet, hogy van egy jól működő példa az európai döntéshozók számára. Ez pedig

a magyar energiahatékonysági kötelezettségi rendszer,

amely ugyanezt a kört, vagyis az energiakereskedő és üzemanyagkereskedő cégeket érinti, és őket arra kötelezi, hogy olyan beruházásokat vigyenek végbe, amelyek kimutatható energiahatékonyságot eredményeznek a fogyasztói oldalon is. Ezzel fejlesztésre és innovációra sarkallják a cégeket, de nem növekednek az árak, hiszen az intézkedések nem a fogyasztást és a fogyasztót célozzák, így a cégek a költségeket nem is terhelik át.

Az Európai Parlament javaslatai alapján az irányok tehát már láthatók, viták pedig egészen biztosan várhatók.

Borítókép: illusztráció (Fotó:  MTI/EPA/Julien Warnand)